Büszkeségeink

Búcsú egy magyar világnagyságtól  

A múlt héten, hetvenhét éves korában elhunyt Kulcsár Győző, a Nemzet Sportolója, négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző. A magyar sport attól nagyszerű és fontos, hogy varázslatos mesterei és egyéniségei vannak. Kulcsár Győző, akire intézményünk mindig büszke volt és aki mindig segítette a TF-et, közéjük tartozott.

Biztosak vagyunk abban, hogy a Nemzet Sportolója, a négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok Mester tudása és világlátása a tanítványaiban, az ő tanítványaikban és az emlékeinkben is velünk marad. Kulcsár Győző hamiskás mosolyát, éles meglátásait, szakmai tudását és egyéniségét sajnos ebben a rövid megemlékezésben nem lehet tökéletesen felidézni, de annyit le kell szögezni: karakteres ember volt, akinek portréját az utókor, a tanulási vágy és a tisztelet okán is érdemes megrajzolni.    

Mert nagyon sokan tisztelték a Mestert. Vívóként, edzőként, emberként. Aki esetleg összekülönbözött vele – voltak így néhányan – ők is tudták, hogy a véleménykülönbség ellenére tiszteletreméltó a vitapartner. Ezt a tiszteltet Kulcsár Győző emberi tartásával, sportolói és edzői eredményeivel vívta ki. Tiszteltet nem csupán kapni, adni is kell, ám ahhoz, hogy képesek legyünk megadni, tanulási folyamatra van szükség. Ismernünk kell a körülöttünk élő, ebben az esetben sajnos éppen távozó nagyságokat.

Búcsú egy magyar világnagyságtól (Kulcsár Győző)

A kép forrása: M4Sport.hu 

Kulcsár Győző az 1964-es, az 1968-as és az 1972-es ötkarikás játékokon csapatban szerzett aranyérmet, Mexikóvárosban egyéniben is diadalmaskodott. Az 1972-es müncheni játékokon és négy évvel később Montrealban egyéniben bronzérmet nyert. Csapatban háromszoros világbajnok, továbbá két világbajnoki ezüst- és négy bronzérem tulajdonosa, többszörös országos bajnok.

A kiváló sportoló mérnöki diplomát szerzett, ám csak rövid ideig hasznosította ezen tudását. Sportolói pályafutását követően, 1979-ben már főtitkárként irányította a Magyar Vívó Szövetséget, majd hat éven keresztül szövetségi kapitányként dolgozott. 1985-től mesteredző.

Kapitánykodása után, 1986-ban Olaszországba vállalt munkát. Vercelliben 2001-ig dolgozott sikeresen, tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiát is nyert, míg Elis Uga ötkarikás ezüstérmet, illetve Európa-bajnoki aranyat szerzett.

A sydneyi olimpia után hazatért, s 2001 és 2008 között a Bp. Honvéd szakosztályának mestereként többek között az ő tanítványa volt Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó. 2000-ben tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok klubjának. 2006-tól 2012-ig a párbajtőrözők szövetségi kapitánya volt. Legutóbbi nagy sikerét Szász Emesével érte el, aki Rióban nyert olimpiai bajnoki címet.

2014-ben a Nemzet Sportolójává választották. 2010 októberében világszerte nagyra becsült sportolói pályafutása, olimpiai és világbajnokokat nevelő edzői-nevelői tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2016-ban Magyar Érdemrend Középkeresztje, a csillaggal kitüntetést vehetett át. 

Isten Önnel, Győző! Tudjuk, hogy sokan tanultak Öntől, de sajnos azt is, hogy nem elegen. Maradhatott volna még.

TF,Nemzet Sportolója,vívás,megemlékezés,Kulcsár Győző