Büszkeségeink

„Mindig is olyan helyen akartam dolgozni, mint a TE”

Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina, a Testnevelési Egyetem Sportszaknyelvi Lektorátusának korábbi vezetője, jelenlegi nyelvtanára, valamint a Tehetséges Fiatalok Műhely Kulturális Egyesület alapító elnöke immáron harminc éve dolgozik fáradhatatlanul a TE-n, nála nyugodtan használhatjuk a TF elnevezést. Több évtizedes munkája elismeréseként tavaly Áder János köztársasági elnök a Magyar Ezüst Érdemkeresztet adományozta a szakembernek. A múltról, a szakmai kihívásokról, a nyelvtanítás örömeiről és nehézségeiről, továbbá a járványügyi helyzetről, mint múzsáról kérdeztük.

Mindig is olyan helyen akartam dolgozni, mint a TE (Nemerkényi Krisztina)

Nagyon kevés embert ismerek, aki egyszerre olyan sok vasat tart a tűzben, mint amennyit Ön.

Nyughatatlan vagyok, számtalan dolog érdekel. Mindig is úgy éreztem, van elég energiám arra, hogy a szakmám mellett mással is foglalkozzam. Azt is mondhatnám, hogy a munka minduntalan megtalál engem, de én is megtalálom őt. A sportszaknyelv oktatása mellett diplomamunkák felett bábáskodom, cikkeket lektorálok, aktívan vezetem a TF-műhelyt, és a Hagyományőrző Bizottság elnökeként is bőven akad tennivalóm. Az igazság az, nemcsak tanárnak, hanem pedagógusnak is tartom magam: nagyon szeretem tartani a kapcsolatot a hallgatókkal, s talán ez vezetett oda, hogy számos dolgot csináltam már életemben.

Hogyan lett középiskolai nyelvtanárból egyetemi lektorátusvezető nyelvtanár?

Az ELTE-n végeztem földrajz-angol tanár szakon, és tanérsegédként kezdtem a pályámat az ELTE Földrajz Tanszékén. Ezt követően kilenc évig otthon voltam a két gyermekemmel, és amikor már úgy éreztem, visszatérhetek a munka világába, bementem a lakóhelyem szomszédságában lévő TE-re, és megkérdeztem, van-e az egyetemnek szüksége nyelvtanárra. Óriási szerencsém volt, mert éppen nyelvoktatókat kerestek. Hosszú évek távlatából visszanézve elmondhatom, hogy rendkívül sok mindent csináltam a lektorátuson: általános és sportszakmai nyelvet tanítottam, jegyzeteket készítettem, könyveket és szótárakat írtam, és hogy mást ne említsek, sokáig én voltam a felelőse a pro-licences edzőképzésen résztvevő trénerek nyelvi képzésének, amit naqyon élveztem. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: 1994-ben az akkori lektorátusvezető úgy döntött, már nem szeretné vezetni a részleget, a kollégáim pedig arra bátorítottak, pályázzam meg az állást. 

Hogyan született meg a Tehetséges Fiatalok Műhely Kulturális Egyesület megalapításának ötlete?

Közel harminc éve dolgozom a TE-n, és először a kétezres évek elején kezdtem el azt tapasztalni, hogy az én ízlésemnek kevésbé megfelelően alakulnak a dolgok. Azt láttam, hogy a televíziós show-műsorok teljesen más értékrendet képviselnek, a mobiltelefonok pedig kezdték megváltoztatni az életünket, ami nekem kevésbé tetszett. Ezért úgy gondoltam, hogy ezt ellensúlyozandó egy másik értékrendet is meg kell mutatnom a hallgatóknak, hiszen a jövő értelmiségét neveljük az egyetemen. Rendkívül összetartó közösség alakult ki ebben a kis műhelyben, ahol a tanulás mellett mindenki megtalálja a neki tetsző kulturális tevékenységet. Nagy öröm számomra, hogy korábbi TE-s hallgatók is tagjai az egyesületnek.

Mindig is olyan helyen akartam dolgozni, mint a TE (Nemerkényi Krisztina)

Két hallgatóval a tavalyi karácsonyi ünnepség előtt

Mennyiben más sportolókat, illetve leendő testnevelőtanárokat angolra tanítani?

Meglehetősen vegyes a kép: nemcsak leendő tanárokat, hanem humán kineziológusokat, sportszervezőket és menedzsereket, továbbá rekreációs szakembereket is képzünk a TE-n. Régebben szegényesebb volt az egyetemre bekerülő diákok nyelvtudása, ám ez sokat változott az évek során. Ma a hallgatók középfokú nyelvvizsgával vagy ahhoz közeli nyelvtudással kerülnek be az egyetemre, így nekünk oktatóknak is némileg egyszerűbb a dolgunk, hiszen kisebb a tudásbéli különbség. A magabiztos nyelvtudás manapság óriási előnyt jelent: a labdarúgóedzők például angol nyelvű edzéseket is meghirdethetnek nálunk élő külföldi gyerekeknek.

Hogyan lehet távoktatásban nyelvet tanítani?

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd erre kényszerülök, de a sors így hozta, és el kell fogadnom. Új kihívásként fogom fel, ami előrébb visz. Szinte egész nap a számítógép előtt ülök, és rengeteg írott anyaggal, illetve videóval „bombázom” a diákokat. Sőt angol nyelvű kvízeket is készítek nekik, amelyekért odavannak a hallgatók – először mindig ezeket küldik vissza e-mailen, és csak utána a feladatsorokat. Persze hiányoznak a diákok, különösen a mostani elsőévesek, akik nagyon aranyosak és lelkesek, és szeretnek részt venni a közösségi életben.  

Nemrég az egyetem parkja is megihlette. Mondana erről többet? 

Valóban „elkövettem” egy ilyen szösszenetet. Időnként „elkap” az írhatnék, és ilyenkor más oldaláról is igyekszem bemutatni az egyetemi életet. No, de hogy ejtsek néhány szót arról, mi ihlette meg az írást, a kijárási tilalom miatt elcsendesült a környék, így az egyetem parkja is. Két hét elteltével azonban gyerekzsivajra lettem figyelmes, és az ablakon kinézve azt láttam, hogy gyerekek szaladgálnak, kerékpároznak és rollereznek a parkban. Nagyon megörültem, hogy újra embereket látok, és hogy a TE-park – természetesen a szabályokat szigorúan betartva – esetenként „menedékként” szolgál a környékbelieknek.   

Tekintsünk kicsit a jövőbe is! Milyen célokat fogalmazott meg magának?

Nagyon szeretném, ha ősszel folytatni tudnánk az ünnepi megemlékezéseinket – kiváltképpen az október 6-i és a 23-i eseményekre gondolok. Azt is várom, hogy újra taníthassak, minden kihívásával együtt. Vannak más szakmai terveim is, amelyekről most még nem szeretnék nyilatkozni. Végül, de nem utolsósorban, nagyon várom, hogy végre láthassam szeretett kollégáimat!

hagyományőrzés,TF,TE,TF műhely,interjú,Testevelési Egyetem,Sportszaknyelvi Lektorátus,Nemerkényi ­Krisztina