Hírek

Dr. Ökrös Csaba jó csapatkapitányként vezeti a Sportági Intézetet

Mint arról korábban már beszámoltunk, nemrégiben négy intézet élére új igazgatót választott a Testnevelési Egyetem Szenátusa. A Sportági Intézet intézetigazgatói posztjára egy jelentkezés érkezett, Dr. Ökrös Csabának, a Sportjáték Tanszék vezetőjének pályázata kapott ellenszavazat nélküli támogatást. Ezúttal a Kemény Ferenc-díjas oktatóval beszélgettünk.

Dr. Ökrös Csaba jó csapatkapitányként vezeti a Sportági Intézetet

Dr. Ökrös Csaba egy televíziós műsorban (Forrás: DIGI Sport)

Mikor fogalmazódott meg önben a pályázás a Sportági Intézet igazgatói posztjára?

Korábban élvonalbeli kézilabdázóként és edzőként, valamint jelenleg a Sportjáték Tanszék vezetőjeként, mindig csapategységben gondolkodom. A Tanszékemen remek emberek dolgoznak, amiért a Tanszék korábbi vezetőinek is hálával tartozom, de őszintén szólva, tanszékvezetői megbízatásaim idején mindig is nagy gondot fordítottam-fordítok az elképzeléseimnek megfelelő személyi állomány kiépítésére. Alapelvem az, hogy sohasem várok tőlük többet, mint amit vagy amennyit én is megteszek. Példamutatás, motiváció és az inspiráció a legfőbb  „fegyvereim”, azt hiszem, van egyfajta érzékem a jó közösségek kialakítására, ezek mind építették bennem az ambíciót, hogy az Intézet igazgatói posztjára pályázzak. Természetesen felsővezetői biztatást is kaptam, hiszen az elmúlt években többször előfordult, hogy valamilyen, az Intézetet érintő ügyben a korábbi igazgató felkért eljárni, és ezekben az esetekben a többi tanszékvezető kollégával az összhang és a támogatás mindig jelen volt. Ezt a szellemiséget továbbra is szeretném fenntartani, kézilabdásként azt mondanám, olyan jó csapatkapitány szeretnék lenni, aki a csapatának érdekeit ugyanolyan fontosnak tartja, mint a klubvezetés akaratának érvényesítését.

A gyakorlatban hogyan kell elképzelni a munkáját, milyen konkrét feladatai lesznek?

Szerencsére az október elején kiírt pályázatban pontos útmutatást találtam, amely arról tájékoztatott, hogy a pozíció elnyerésével „csupán" négy konkrét feladattal kell megbirkóznom:

"A Sportági Intézet oktatási és kutatási tevékenységének irányítása és ellenőrzése". Meggyőződésem, hogy csakúgy az oktatásban, mint a kutatásban, a megfelelő emberek és eszközök hiányában nem tudunk lépést tartani az említett területek nemzetközileg elismert intézményeivel, de lehet, hogy bizonyos értelemben néhány hazaival sem. Nagyon kedvező viszont számunkra, hogy a Sportági Intézetben olyan magas szintű szakmai tudás koncentrálódott az évek során, amellyel itthon egyetlen egyetem sem rendelkezik, de nyugodt szívvel állíthatom, külföldön sem. Itt olyan elismert egyéniségei oktatják a meghirdetett szakjainkra felvett fiatalokat, akiknek többszörös magyar bajnok, Európa-bajnok, világbajnok vagy akár olimpiai bajnok tanítványuk volt már vagy van jelenleg is. Ezek ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen referenciák, mint az, hogy az idetartozó tanszékek tanárait folyamatosan hívják hazai, nemzetközi konferenciákra előadást tartani, vagy külföldi egyetemekre vendégoktatónak. Az sem véletlen, hogy szinte az összes hazai és nemzetközi szakági sportszövetségben jelen vannak tanártársaim. Tehát az úgynevezett oktatói gárda megvan, amelyet természetesen folyamatosan építeni, fejleszteni, bővíteni kell. Ugyanez az eszközparkra és a létesítményekre nem mondható el jelenleg, de várhatóan a közel- és távoli jövőben ezek megoldódnak.

Az Intézet keretében folyó tudományos kutató munka és publikációs tevékenység elősegítése, összehangolása, kutatásszervezési feladatok koordinálása, a pályázati tevékenységek ösztönzése.”

Az előző gondolatban leírt kimagasló sporteredmények nem jöhettek volna létre, ha az érintett szakemberek áldozatvállalása vagy mély hivatástudata hiányzott volna a tanítványaikkal végzett közös munka során. Ez olyan időigényt jelent, amit az, aki nem volt még benne soha (vagyis vezető edzőként nem készített fel élvonalbeli sportolókat), elképzelni sem tudja. Továbbá a felkészítő munka teljes adminisztrációja is elkészül mindig, de hogy ez publikáció formájában megjelenjen nívós hazai és/vagy nemzetközi lapokban, az más műfaj. Tévedés, hogy azok, akik ilyen eredményeket képesek elérni tanítványaikkal, csak a gyakorlatban jók. A gyakorlati munka mindig elméleti alapokon, törvényszerűségeken nyugszik, amelyeket ismerni kell, figyelembe kell venni és az adott versenyzőkre formálni. A mi közösségünkben felbecsülhetetlen érték az, aki bizonyította már, hogy birtokolja a győzni tudás tudományát, amely nem nélkülözi a legújabb tudományos kutatásokból származó eredmények beépítését, akár a mindennapi munkába. Nagyon ritka, hogy valamilyen bevált edzéselméleti módszert száz százalékban adaptálni lehet egy másik versenyzőnél vagy csapatnál, így az edzők „kénytelenek” folyamatosan megújulni, fejlődni. Ez továbbtanulás nélkül nem lehetséges. Sokszor kérdezik, hogy jobb tanárnak, edzőnek érzem-e magam a PhD-fokozat megszerzésével. Határozott válaszom: igen! Más szemléletmódot kaptam, könnyebben analizálok helyzeteket vagy zökkenőmentesen integrálok külön álló rendszereket egységbe, javult a kifejező készségem és még sorolhatnám. Az előbb a pályáról hoztam példát, de most riposztolok magamnak: aki nem görnyedt még soha életében a kézirata, a készülő cikke, dolgozata fölött órákig, és nem próbált összefüggéseket találni számsorok között, el sem tudja képzelni, mit jelent publikálni. Aki az én olvasatomban  egyetemen tanít, annak képesnek kell lennie mindkettőre. Nem könnyű, de ebben is számíthatnak rám a hozzám tartozó kollégák és hogy a lényeg el ne sikkadjon: ezt a szemléletet tovább kell adnunk tanítványainknak is.

Az Intézeti adminisztráció irányítása.”

Talán látszólag ez tűnik az egyik legegyszerűbb feladatnak, de azért árnyaltabb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy az intézetek közül ehhez tartozik a legtöbb szervezeti egység (tanszékek, csoportok, központok) és a legtöbb oktató és külső óraadó. Szerencsére minden szervezeti egységnél remek oktatásszervező, adminisztrátori munkakörben tevékenykedő kolléga dolgozik, akik a saját „házuk tájékán” eddig is rendet tartottak, így remélhetőleg ennek koordinálásával nem lesz gond.

„Az Intézeti Tanács elnöki feladatainak ellátása.”

Ez velejárója az igazgatói megbízatásnak, eddig is és ezután is minden fajsúlyos SI-döntést megtárgyalunk a tanszékvezetőkkel és csoportvezetőkkel, illetve mindig nyitva áll az ajtóm azok előtt, akik kifejezetten csak a saját szervezeti egységüknél jelentkező nehézség megoldásában kérnek segítséget.  

Géczi Gábor, a Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet igazgatója már említette, hogy lesz egy közös projektjük. Abban mi lesz az Ön, illetve a Sportági Intézet feladata?

A projekt lényege, hogy a sportági szakszövetségekkel egyeztetünk az edzőképzés különféle szintjeiről és azok tartalmairól. Erre azért volt szükség, mert tartottunk attól, hogy az edzői kompetenciák konkrét definiálása, vagyis az ilyen típusú finomhangolás nélkül könnyen elsiklanának egymás mellett a kereslet és a kínálat hajói.

Januárban Szlovákiával közösen hazánk rendezi meg a kézilabdázók Európa-bajnokságát. Sportági szakemberként mit gondol, milyen hozadéka lehet egy ilyen volumenű eseménynek?

Nagy próbatétel, nagy elvárás a férficsapattal szemben, és nem értek egyet azokkal, akik a hazai pálya előnye és a biztosan sikeres szereplés közé egyenlőségi jelet tesznek. Az igaz, hogy szépen halad a magyar válogatott a csapatépítés rögös útján, de a szakértői mivoltom, aki ezt a közeget régóta figyelemmel kíséri és elemzi, azt mondatja velem, évekkel vagyunk lemaradva még az elittől. Nem feltétlenül kondicionális, technikai-taktikai értelemben, hanem abban, hogy ez a csapat még nem nagyon nyert élet-halál mérkőzést.  Hosszú évek óta folyamatosan az a cél, hogy nyolc közé jussunk be (ez legutóbb sikerült is), de onnan tovább az már egy más dimenzió, a döntőbe jutás pedig a csillagok háborúja. Akik általában oda be szoktak jutni (Franciaország, Dánia, Spanyolország) függetlenül attól, hogy a generációváltás mely szakaszában járnak, felbecsülhetetlen értékű rutinnal rendelkeznek, amit valamivel mindig kompenzálnia kell annak, aki versenyre kell velük. Ha ez a hazai publikum biztatása lesz, ám legyen, az egyik legboldogabb magyar ember leszek, ha Budapesten Eb-döntőt vagy bronzmeccset játszanak fiaink!

interjú,kinevezés,Ökrös Csaba,Sportági Intézet,intézet