Büszkeségeink

Köszönjük szépen, tanárnő!

Fél évszázad tanítás után január 15-én nyugdíjba vonult Nemerkényi Krisztina, a Testnevelési Egyetem meghatározó alakja. Ennek alkalmából megkértük a népszerű tanárnőt, hogy az általunk kiválasztott öt témakör hallatán árulja el, mi jut eszébe.

PEDAGÓGIA

Számomra nem csupán az oktatást, hanem a tanítást is jelenti. Sokan azt hiszik, ez már az a szint, amikor nem kellene tanítani, pedig dehogynem: csak akkor alakulhat ki jó kapcsolat a hallgatókkal, ha nemcsak oktatját, hanem tanítják is őket. Számtalanszor előfordult az évek során, sőt most a járvány idején is, hogy korábbi hallgatóim felhívtak, érdeklődtek a hogylétem felől, s ha volt bármilyen jellegű problémájuk, meg tudták beszélni velem. Ezt nagyon sokra becsülöm.

TF

Hú, mennyi minden eszembe jut… Noha nem vagyok sportos végzettségű, rögtön beilleszkedtem a közösségbe. A TF, vagyis immár TE, olyan szellemiséget közvetítő intézmény, amely rendkívül fontos eleme a társadalomnak. Tényleg úgy éreztem magam itt, mint egy családban, mert hát valójában is az volt. Összetartó, nagyszerű közösség alakult ki, sokan mondták is nekem, hogy te jó ég, mindenkit ismerek – hát persze, elvégre egy családban ez így természetes.

Köszönjük szépen, tanárnő! (Nemerkényi Krisztina)

Nemerkényi Krisztina tanárnő búcsúztatója a Szenátusi Teremben

LEKTORÁTUS

A sportszaknyelv. Vezetésem alatt kezdtünk csak szaknyelvet oktatni annak idején az egyetemen, és a visszajelzésekből kiindulva ez elég jó ötletnek bizonyult. Tudomásom szerint a világon elsőként itt oktattuk a sportszaknyelvet. Jó néhány hallgatóm jelezte nekem, hogy munkája során mennyit segített neki mindaz, amit az egyetemen tanult. Egyébként a mai napig nem tudok úgy televíziót nézni, hogy ha meglátok vagy meghallok benne valami újdonságot e témával kapcsolatban, akkor ne nézzek utána rögvest, hogy mi is az valójában, hogy másnap már taníthassam.

Köszönjük szépen, tanárnő! (Nemerkényi Krisztina)

Nem túlzás állítani, Nemerkényi tanárnő pótolhatatlan lesz az Egyetemen  

TF-MŰHELY

A lelkem… Fontosnak tartom, hogy a hallgatók ne csupán a modern, nem mindig pozitív dolgokat kövessék az életben. A TF-műhely olyasfajta közösséget, kis világot jelentett, ahol a lelket táplálhattuk és katartikus élményekkel gazdagodtunk. Aki azokat átélte – legyen szó akár szereplőről, akár nézőről –, megszabadult a feszültségtől, a problémáitól. Előadásainkkal igyekeztünk érzelmeket kiváltani, ami sikerült is. Természetesen nem mindig szupertehetségekkel dolgoztunk együtt, de az biztos, hogy aki hozzám jött a műhelybe, mindig lelkesedéssel, elszántsággal tette, és kivétel nélkül mindenki felnőtt a feladathoz. Hányan, de hányan láthatták, hogy sportolóink milyen sokoldalú, tehetséges emberek!

CSALÁD

Nyolcgyermekes családban nőttem fel legkisebb gyerekként, innen van meg bennem az affinitás a jó közösség kialakítására, ezért voltam benne minden közösségi program megszervezésében, számomra ez nagyon fontos. Két gyermekem van, a lányom már két unokával ajándékozott meg, maga a csoda, amikor őket láthatom.

TF műhely,interjú,Testevelési Egyetem,Sportszaknyelvi Lektorátus,Nemerkényi ­Krisztina,búcsúztató