Tóth Krisztián zászlót visz az olimpián és érmet hozna onnan

Pályafutása harmadik olimpiáján a magyar zászlót viheti az ünnepélyes megnyitón a TF-en tanuló Tóth Krisztián. A magyar cselgáncsozó felszabadultan várja a párizsi játékokat.

Hétfőn a budapesti Művészetek Palotája Fesztivál Színházban olimpiai esküt tett a július 26-án kezdődő párizsi ötkarikás játékokra utazó magyar csapat, és az is kiderült, kik viszik majd a magyar zászlót az ünnepélyes megnyitón. Nos, ezt a megtisztelő feladatot Böde-Bíró Blanka, a Ferencváros válogatott kézilabdázója mellett klasszis cselgáncsozónk, Tóth Krisztián, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem BA edző szakos hallgatója kapta – vele beszélgettünk.

„A legkevésbé sem számítottam rá, hogy én leszek az egyik zászlóvivő, azt hittem, legalább olimpiai bajnoknak kell lenni hozzá. Derült égből villámcsapásként ért a felkérés, de mondanom sem kell, mennyire megtisztelő, hogy én lettem az egyik kiválasztott” – fogalmazott a vele készült interjúnkban a harmincéves cselgáncsozó, aki a legutóbbi, 2021-ben Tokióban megrendezett olimpián nagyszerű teljesítménnyel bronzérmet szerzett a 90 kilogrammosok súlycsoportjában.

Tóth Krisztián rengeteg világversenyen szerepelt már pályafutása során, a felnőttek között azonban nincs még aranyérme olimpián, Európa- és világbajnokságon sem. Ennek kapcsán eszünkbe jutott Goran Ivanisevic története: a horvát teniszező három wimbledoni döntő elvesztése után 2001-ben úgy nyerte meg a világ leghíresebb teniszversenyét, hogy senki sem számított rá. Fájt a válla, 120. helyen állt a világranglistán, csak szabadkártyával indulhatott el a viadalon – és mindegyik ellenfelét legyűrte.

„Igen, a sport egészen csodálatos forgatókönyveket írhat, mindenesetre nem tudom, tervez-e velem valamit a sors – mondta erre kiváló dzsúdósunk. – Egy biztos, semmilyen tényező nincs, ami hátráltathatna a jó versenyzésben, az előző olimpián elért harmadik helyem túlszárnyalásában. Rengeteg munkát fektettem a felkészülésbe, tudom, hogy enélkül nem lehet eredményeket elérni. Három év telt el a legutóbbi olimpia óta, ez nekem, mint a pályafutása végéhez közeledő sportolónak bizony hosszú idő, de régóta vagyok a világelit élmezőnyében, és a párizsi olimpián nem lesz nálam rutinosabb cselgáncsozó a súlycsoportomban. Ez lesz a harmadik olimpián, az előző kettőn nyomta a vállamat az éremszerzés terhe. Tokióban aztán sikerül bronzérmet szereznem, úgyhogy Párizsban biztosan felszabadultabban versenyzek majd. Nagyon sok mindennek össze kell jönnie az eredményes szerepléshez, gondolok itt a szerencsére, a jó sorsolásra, a kifogástalan mentális és erőnléti állapotra. Úgy szoktam ezt mondani, hogy össze kell állniuk a csillagoknak. Igen, jó lenne ismét olimpiai érmet szerezni, mindent megteszek érte, hogy ez az érem a lehető legfényesebb legyen.”

Végezetül rákérdeztünk: ugye, elvégzi a TF-et? Merthogy immár a 14. féléven van túl, de még nincs meg a diplomája.

„Két tárgy és a szakdolgozatom hiányzik már csak, úgy tervezem, hogy Párizs után tényleg teljesítem a hátralévő feladatokat – mondta erre Tóth Krisztián. – Itt szeretném megköszönni a vezetőségnek és az egyetemnek azt a sok-sok támogatást és segítséget, amit az elmúlt években, majdhogynem évtizedben kaptam tőlük, s hadd üzenjek most a fiataloknak. Tanuljanak az élsport mellett, mert igenis összeegyeztethető, ráadásul nagyon fontos az iskola elvégzése. Így utólag bevallhatom, hogy életem nagy hibáját követtem el 2013-ban, amikor az érettségim után három évig egyáltalán nem foglalkoztam tanulással.”

A sors ezt már elrendezte vele – és hátha olyan meglepetést tartogat még neki, mint 2001-ben Goran Ivanisevicnek...

Fotó: AFP

Címkék: judo,olimpia,Tóth Krisztián,cselgáncs

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek