A magyar labdarúgás kapcsán sportgazdasági cikkel jelentkezett a napokban a Nemzeti Sport. Az ország egyetlen sportnapilapjának mások mellett Muszbek Mihály sportközgazdász is nyilatkozott - az alábbiakban a számos érdekességgel szolgáló interjút közöljük.
Az MTVA tizenkilencmilliárd forintot fizet a magyar élvonalbeli labdarúgó-mérkőzések közvetítéséért a következő öt évben. Sokan felhördültek, mondván: ez rengeteg pénz! Ön egyike volt azoknak, akik figyelmeztettek, előbb inkább számoljunk. Mire jutott?
Arra, hogy téved, aki azt állítja, szezononként 3.8 milliárd forint végtelenül drága és irreális - válaszolta a Nemzeti Sportnak adott interjújában Muszbek Mihály sportközgazdász. - A jogdíj nagysága szempontjából nem az számít, hogy egy országnak mekkora a lakossága, hanem az, hányan nézik a találkozókat, hányat közvetítenek hetente, és mennyit ismételnek. Fontos az is, hogy a szünetekben hány percnyi reklámot lehet sugározni. A tévénéző éppúgy fizet a meccsnézés élményéért, mint a stadionban jegyet vásárló. Egy belépő ára idehaza csaknem kétezer, egy „tévés meccsjegy” ára pedig egy nézőre vetítve mintegy ötven forint.
Hogyan tevődik össze ez az összeg?
A műsorszolgáltató kiadásai közé tartoznak a jogdíj mellett a műszaki és élő munka, valamint a műholdas adattovábbítás költségei is. Ezzel szemben szerepel a bevétel, amely a reklámtörvényben meghatározott reklámidőben mérhető. Kereskedelmi televíziók esetében ez egy műsorórában tizenkét percet, közszolgálati esetén nyolc percet jelent. A megtérülés ennek a nyolc vagy tizenkét percnek az értékesítésében mérhető, az ár pedig teljesen egyértelműen lineáris a nézettségi mutatóval.
S mennyibe kerül egy reklám?
Ebben az évben egy magyar labdarúgó-bajnokit átlagosan százkilencvenezren néznek, a teljes meccsközvetítési idő mintegy százötven perc. A kapcsolódó, közszolgálati tévé által sugározható maximális reklámidő húsz perc. Ezt lehet, illetve kell eladni ahhoz, hogy a társaság kiadása megtérüljön. Ebben a műsorsávban és nézettség mellett egy harminc másodperces reklámsugárzás reális piaci ára négyszáz és négyszázötvenezer forint. És itt jön a gond. Mivel hazánkban a közszolgálati televízió vásárolta meg közpénzből a jogot, nem érdekelt abban, hogy piaci áron értékesítse a reklámidőt. Pedig egyetlen meccshez kapcsolódóan húszpercnyi reklámot is el lehetne adni, ami mintegy tizenhatmillió forintnyi bevételt hozna. Ez egy szezonban már milliárdos bevétel lenne. Ám ehelyett a lehetséges húsz perc helyett egy és másfél perc közötti az, amit ténylegesen piaci szereplőknek értékesítenek. A többi közszolgálati típusú mondanivaló vagy önreklám. Pedig a labdarúgó-mérkőzés közbeni reklám hatékony. Aki azt mondja, hogy az MTVA drágán vásárolt közvetítési jogot, annak be kell látnia, nem a portéka rossz és drága, hanem az eladás kevés. Hiszen a puha pénz, vagyis az állami forrás mindig kiszorítja a drága pénzt, a piaci forrást. Az egyik ingyen van, a másik mögött kemény munka áll.
Adódik azonban egy másik kérdés is: megéri hirdetni?
A futballhirdetés – legyen az a stadionban vagy a képernyőn – az egyik legolcsóbb hirdetési forma a kontaktusszám alapján. Ez azt jelenti, hány emberrel kerül kapcsolatba az üzenetem. Például egy sajtóhirdetés esetében egy elérés húsz forintba kerül, amíg futballkörnyezetben a tévés hirdetésnél egy-másfél forintos összegről beszélünk. Arról nem is szólva, hogy sokkal pontosabban lehet tudni, kik néznek focimeccset, mint azt, kik olvassák az újsághirdetést, vagy nézik az óriásplakát üzenetét. Megéri tehát sportkörnyezetben hirdetni, mert olcsó és célirányos. Csak érdekességképp jelezném, ritka az olyan edzői nyilatkozat, amely úgy szól, „remélem, a múlt héthez képest többen nézték a mérkőzésünket”. Hogy ezt miért mondom? A klubok vezetőinek fejében meg sem fordul, hogy nemcsak a stadionba érkezők kiszolgálásában van felelősségük, hanem a tévé előtt ülőkében is. Igaz, hogy más a nézői közeg, de mindkét csoport a futballgazdaság fontos szereplője.
Mit tehetnek, hogy minél több potenciális vásárlót, azaz nézőt vonzzanak?
Főként azt, hogy kiválóan futballoznak, érdekes, fordulatos meccseket játsszanak. A szempont nemcsak az érdeklődés felkeltése, hanem a fenntartása – még a mérkőzés szünetében is. Ezért fontos a megszólalók nyilatkozata. Általában tíz és harminc másodperc közötti az idő, amikor a mikrofont az ember orra alá dugják. Ez elegendő arra, hogy eldöntsem, érdekel-e az edző vagy a játékos értékelése. Ez igaz a szakkommentátorokra is. Ha hiteles, ha érdekeset és meglepőt mond, nem kapcsolok el, s jó eséllyel reklámzabálóvá is válok. A nézőket oda kell szögezni a székükhöz. A fotelszurkoló elnevezésnek pozitív fogalommá kellene válnia, elvégre a tévénéző hozza a bevétel nagy részét.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
