Berkes István: A TF önállósága nagy lehetőség
2014. október 14.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Dr. Berkes IstvánBerkes István professzor, az intézmény jelenlegi, tudományos ügyekkel megbízott vezetője 1994-ben került a TF nagy családjába. 2001-ben egyetemi docens, majd 2006-ban egyetemi tanár lett. 2013-ban a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar tudományos dékánhelyettesévé nevezték ki. 1974 és 2010 között az Országos Sportegészségügyi Intézet munkatársa volt. 1991-től 2007-ig a Sportsebészeti Osztály vezetőjeként tevékenykedett, majd 2001 és 2009 között az intézmény főigazgatója volt. Négy évtizedes orvosi pályafutása során, több tucat olimpiai-, világ- és Európa-bajnok illetve sok száz élsportoló sérülését gyógyította meg.

TF-es múltjának kezdeteire így emlékezett: "Nagyon örültem a lehetőségnek, amikor 1994-ben felkértek, hogy oktassak a TF-en. Az orvosi pályafutásom során elért sikereimhez nagyban hozzájárultak a sporttudományban szerzett ismereteim. Nagyon fontos, hogy a tudomány világban tanult dolgokat át tudjuk vinni a gyakorlatba, és úgy ítélem meg, hogy ez nekem sikerült.  A Testnevelési Egyetemen eltöltött 20 év alatt a legnagyobb siker számomra az volt, amikor 2001-ben dr. Tihanyi József, dr. Radák Zsolt és az én kezdeményezésemre megalakult a Sportsebészeti és Sportrehabilitációs Tanszék. Ilyen Magyarországon azelőtt még nem volt, és ez az új tanszék akkor egy tudományos elismerést is jelentett a szakma számára.

A Testnevelési Egyetem jövőre lesz 90 éves, az intézmény óriási hagyományokra tekint vissza. A TF önállósága nagy lehetőség az intézmény életében, történelmi lehetőség előtt áll! Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendő időszak nagy kihívásokat és sok küzdelmet fog tartogatni. A lehetőség adott, csak élni kell vele! A Testnevelési Egyetemnek most minden esélye megvan arra, hogy hamarosan a világ egyik legelismertebb sporttudományi intézménye legyen.

Ami pedig az orvosi pályafutásomat illeti, már nagyon fiatal koromban erre a pályára készültem, és ezt a célt meg is valósítottam. Egészen pontosan 40 éve, 1974 októberében kezdtem el dolgozni az Országos Sportegészségügyi Intézetben, ahol az évek során megmásztam a ranglétrát, és 2001-ben már mint főigazgató voltam az intézmény munkatársa.

Az orvosi pálya mellett mindig is vonzott a tudományok világa. Hiszem és tudom, hogy az állandó fejlődés érdekében elengedhetetlen a megfelelő tudományos háttér. Orvosként állandóan képeztem és a mai napig képzem magam, kutatok, tudományos cikkeket írok és olvasok, hazai és nemzetközi konferenciákon veszek részt és előadásokat tartok. A lényeg, hogy mindig nyitottnak kell lenni az új dolgokra, és mindig minden körülmény között versenyben kell maradni a többiekkel. Ez igaz mind az orvosi, mind a tudományos pályára is. Orvosként elért sikereimet nagyban annak is köszönhetem, hogy a tudományok világából mindig igyekeztem a legújabb fejlesztéseket és újdonságokat a gyakorlatban is alkalmazni. A visszajelzések pedig magukért beszélnek.

Rengetegen kerestek és keresnek meg a mai napig a sport világából. Rendelési időben nálam mindig nagyon sokan álltak sorba. Számomra ez volt a legfontosabb visszajelzés, ez fejezte ki és fejezi ki – a mai napig –, hogy amit csinálok, az jó. A magyar sportegészségügy magas színvonalú, szakmai téren állja a versenyt, és Európában példaértékű. Azonban az infrastrukturális feltételek jelenleg nem adottak. A magyar sportsikerekhez a magyar sportegészségügy nagyban hozzájárul, ami szakmailag nekünk nagyon jó visszajelzés, a sportban elért eredmények pedig önmagukért beszélnek. A sportegészségügy a sportolóknak abban segít – és itt nem csak az élsportolókra gondolok, hanem mindenkire, aki testmozgást végez –, hogy a sportoló egészségkárosodás nélkül tudja elérni a tőle elvárható legjobb eredményt. Sportolni jó dolog, csak nem mindegy hogyan csináljuk. Mi, sportorvosok ebben nagyon sokat tudunk segíteni. A sport a prevenció és gyógyítás legkiválóbb és leghatékonyabb eszköze."

Berkes professzor az ezredforduló után – két ciklusban – tagja volt a MOB elnökségének. Pályája során számos elismerésben részesült. 2005-ben több kitüntetés mellett megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Coubertin-díját.

"Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem és ez így van a mai napig. Mindig is a munkám volt a hivatásom. Már fiatal koromban is két dolog volt, ami igazán lekötött: a sport (első osztályú labdarúgó volt) és a tanulás. Az évek során megtanultam, hogy az eredmények elérése érdekében sok munkára, alázatra és szorgalomra van szükség.

Most mindezeket az önállóvá vált TF szolgálatába kívánom állítani."

2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!