Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem - Közös emlékek, közös értékek

Az év egyik legjelentősebb TF-es rendezvényének ígérkezik október 10-én a Testnevelő Tanárok Ünnepe, amelynek jelentőségéről az eseményt szervező Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete (MTTOE) 2017 óta regnáló elnökével, a Pedagógiai Tanszék egyetemi tanárával, prof. dr. Hamar Pállal beszélgettünk.

– Összesen nyolcszázhetvenöten regisztráltak a Testnevelő Tanárok Ünnepére. Olyan kiemelkedő volt az érdeklődés, hogy az egyetem már nem tudott több jelentkezést fogadni. Minek köszönhető mindez?
– A testnevelő tanárok közössége mindig is összetartó volt. Így volt ez régen, és így van ez mind a mai napig. Számos oka van annak, hogy ilyen sokan akarnak jönni: jó néhányan például azért vesznek részt a rendezvényen, hogy közösen emlékezzenek, találkozzanak korábbi iskolatársaikkal és tanáraikkal. Említhetem még a testnevelő tanárokat összekötő közös értékeket is. Ez a fórum lehetőséget ad arra, hogy »kibeszéljünk« bizonyos témákat. Kétségtelen, hogy sokak számára a TF100, az egyetem centenáriumi éve, ünnepségsorozata is vonzó, hiszen a Testnevelő Tanárok Ünnepe a programsorozat egyik kiemelt eseménye. Sokan régen jártak már itt, kíváncsiak az egyetemre és a megújult infrastruktúrára.

– Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ez az MTTOE eddigi legjelentősebb eseménye?
– Utánanéztem néhány adatnak, és – a mostanin kívül – két rendezvényünket mindenféleképpen szeretném kiemelni. Ezerkilencszázkilencvenkilenc márciusában a TF aulájában tartottuk az országos szakmai-módszertani konferenciát, amelyen az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor üzenetét is felolvastuk, továbbá volt egy közel ezer főt vonzó éves konferenciánk is kétezerháromban Gyulán. Súlyában és volumenében ez a kettő vélhetően vetekszik a Testnevelő Tanárok Ünnepével, ami természetesen semmit sem von le a mostani jelentőségéből.

– Essen szó magáról a programról is, és csináljunk egy kis kedvcsinálót az ünnephez!
– Felavatjuk elnökelődöm, a kétezertizenhétben elhunyt prof. dr. Istvánfi Csaba szobrát – ő huszonhárom évig volt az MTTOE elnöke. Ünnepélyes keretek között fontos együttműködési megállapodást ír alá az MTTOE és a Magyar Szabadidősport Szövetség. Hasonló jellegű együttműködést korábban a TF-fel, a Magyar Edzők Társaságával és a Nemzeti Pedagógus Karral is kötöttünk. Számos kitüntetést is átadunk, többek között a Prof. Istvánfi Csaba-életműdíjat, a Matolay-emlékérmeket, valamint elismerő oklevelet vehetnek át a kiváló fiatal testnevelő tanárok és gyógytestnevelő tanárok is. Szintén kiemelném a szakmai-módszertani konferenciánkat, amelyet az egyetem centenáriumi évére tekintettel a TF-en, a Testnevelő Tanárok Ünnepe keretében tartunk meg.

– Az ünnep kapcsán megkerülhetetlen, hogy kicsit beszéljünk a testnevelők jelenlegi társadalmi helyzetéről, megítéléséről.
– A testnevelő tanárok társadalmi szerepe, anyagi és erkölcsi megítélése hasonló, mint más pedagógusoké, vannak azonban jellegzetességek is. Bár a testnevelők a tantestület részei, más infrastrukturális közegben és tárgyi feltételrendszer mellett dolgoznak. Ez egyben napi szintű, sajátos kihívást is jelent számukra, gondolok itt a helyhiányra. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az utóbbi időben ezen a téren jelentős fejlesztések indultak el.

– Másképpen kezeli a társadalom a testnevelőket, mint más szaktanárokat?
– Most már talán nem úgy, mint régen, amikor csak »tornatanérként« utaltak rájuk, ami lekicsinylően hangzott. Az MTTOE-nek szakmai célkitűzései közül leginkább azt sikerült megvalósítania, hogy javaslatára – és ez mérföldkőnek számított a szakma megítélésében – bevezették a mindennapos testnevelést, amely kiemelkedő vívmánynak számított és számít mind a mai napig, hiszen ennek megjelenése felértékelte a tantárgy és a testnevelők jelentőségét. Kimondva-kimondatlanul meg kell állapítanunk, egy tantárgy tekintélye nagyban függ attól is, hogy heti hány órában tanítják. Minél többször, annál inkább megbecsülik: ilyen például a matematika és a magyar nyelv és irodalom. Azzal, hogy a testnevelés belépett ebbe a körbe, szerintem megváltozott a tantárgy és a testnevelő tanárok társadalmi státusza is. Ezen kívül a testnevelők és a tantárgy megítélését, tekintélyét az is jó irányba tereli, hogy egyre több testnevelő tanárból válik intézményvezető és iskolaigazgató, ami – mondjuk úgy – egészen más »fazont« kölcsönöz az adott intézménynek.

– A fentiekben már beszéltünk az MTTOE egyik legfontosabb megvalósult szakmai célkitűzéséről. Fel tudunk még ilyet sorolni?
– Igen, van még egy ilyen. Húsz évvel ezelőtt felvetődött, hogy megszüntetik az osztályozást a testnevelésben. Ehelyütt nehéz lenne kifejteni, hogy ez mit jelentett volna, ha megvalósul, de szerencsére nem így történt. Ebben rendkívüli szerepet játszott az MTTOE, amely a tudomány jeles képviselőit is bevonva érvelt az eltörlés ellen.

Címkék: Hamar Pál,testnevelő tanár,Testnevelő Tanárok Ünnepe

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek