Hírek

Jó szereplés a TE oktatójától

A Testnevelési Egyetem oktatója, dr. Béres Sándor remekül szerepelt a hétvégén a Romániában rendezett 3K Steel Challenge hosszú távú lövészversenyen a magyar csapat tagjaként – az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatják.

Jól szereplés a TE oktatójától

„A múlt hét végén Magyarországról lehetőség nyílt kiutazni a hosszú távú, nagy kaliberű, optikai irányzékos szakág sportlövőjeként egy különleges, Európában egyedülálló viadalra. A versenysorozatnak induló megméretésen ketten vettünk részt Tógyer Imrével, a Proshooting szakbolt tulajdonosával, az első állomást román sporttársaink rendezték. A kétnapos versenyt a Fogarasi havasok tövében bonyolították le. E terület súlyos összecsapások helyszíne volt a II. világháborúban.

Mindkét napon kegyébe fogadott bennünket a novemberi időjárás. A szervezők 7+1 cél helyeztek ki standard és magnum kategóriában egyaránt. A három lengő acéllemez és a sziluettalak mellett volt egy körkörös papír cél, amely kifejezetten precíziós feladat volt a nagy távolság ellenére.

Az első feladat: a 255 méterre elhelyezett, 10 centiméter átmérőjű korong öt lövéssel, lehetőleg ötszöri találata egy perc alatt. Ez főleg azért okozott nehézséget, mert a kisméretű célnak kis súllyal is volt, ezért viszonylag hosszan lengett, emiatt a szél mellett a lengés ritmusát is be kellett számítaniuk a lövészeknek. Aki nem találta meg a lövések ritmusát, kifutott az időből. A második, 360 méteres távon az átmérő már 15 centi volt. A harmadik táv 572 méterre volt, s 20 centi átmérőjű kerek acéllemezre kellett lőni. Érdekes módon ezt sikerült a leggyorsabban ötször meglőni. A negyedik cél 627 méterre volt, a körkörös papírcélok 39 centi széles és 50 centi magas kartonlapra voltak nyomtatva. A felélénkülő szél miatt a céltávcső szelet állító tornyán tekertem a korrekciót, amit szinte sohasem szoktam. Azért választottam ezt a módszert, mert különösen precíz akartam lenni. Klasszikus alaphibát elkövetve a tornyot rossz irányba tekertem… Miután konstatáltam a fűbe csapódó lövedék által hagyott porfelhő helyét, azonnal visszaállítottam a széltornyomat a nulla helyzetbe, és a szálkereszttel korrigáltam a megbecsült szelet. Mivel 627 méterre már ritkán látható a papírban a lyuk, szinte a találati pont által kapott részleges információk alapján, félig a ballisztikai adataimban bízva lőttem el a következő három lövést. Ezek körülbelül teniszlabda-méretű körben csapódtak a középpont alatt 20 centivel, enyhén jobbra. Ekkor Imre, aki a szpotter távcsővel némileg jobban be tudta határolni a találatokat, szólt, hogy alacsonyan vagyok. Az utolsó lövésre, mivel már nem volt időm, szálkereszt emelés korrekcióval kerültem a 10-es középkör mellé egy centire. Az 5. szakaszban 730 méterre lőttünk egy 40x40 méteres, négyzet alakú acéllapra. Az ötből háromszor kongott.

A hetedik és nyolcadik pályán már nem acélcélok voltak, hanem az amerikai hadsereg által használt, sűrített levegővel működtetett, ütésre ledőlő, körülbelül 60x40 centis műanyag célsziluettek. 914 méteren szintén háromszor dőlt el, 1097 méteren csak egyszer. Érdekes módon a nagyobb távolságon igen jól láthatók voltak a figurák előtt mintegy 20 centire és jobbra 10-20 centire a becsapódások. Sajnos hiába korrigáltam, mert az egy perc alatt folyamatosan erősödő szél mindig annyival térítette el a lövedéket, amennyivel rátartottam. Imre a magnum kategóriában további két távolságon is megmutatta magát, ott 1320, illetve 1780 méterre is kellett lőni. Magyar sportlövő legjobb tudomásom szerint nem lőhetett még ilyen messzire. Második helyével jelentős elismerést váltott ki a helyi versenyzőkből és katonákból.

Számomra egyelőre a 13. helyre volt elegendő a felkészültség, ami azért a mezőny első harmadában volt még. A nagytudású román sportlövőkből és katonai mesterlövészekből álló mezőnyre tekintettel bizakodásra ad okot, hogy az előttem lévő három hely 1-2 pontra volt, ami egyetlen kattintásnyi, vagy centiméterekben kifejezve, hat centis emelést jelentett volna 627 méteren.

Összességében elmondható, hogy a jó hangulatú versenyen újabb tapasztalatokra és sportbarátságokra tettünk szert. Mindenképpen meg kell említenem Tógyer Imre segítségét a Proshooting Kft.-től, aki társam, atyai támogatóm és szpotterem volt a versenyen. Köszönettel tartozom Debreceni Tibornak és a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárnak, akik támogatása, segítsége nélkül nem tudtam volna felkészülni erre a versenyre.”

A versenyről készült rövid videó:

ezüstérem,Románia,Béres Sándor,lövészet