Hírek

Neveléstudományi kiadvány két legendás oktató tiszteletére  

Prof. Dr. Hamar Pál szerkesztésében, Mesterségük címere – sportpedagógus címmel tanulmánykötet jelent meg két legendás TF-oktató, Bíróné Dr. Nagy Edit és Dr. Gombocz János tiszteletére. A neveléstudományban korszakalkotó két tanár négy-négy doktorandusza írt cikket a kiadványba a Testnevelési Egyetemet, illetve más felsőoktatási intézményt képviselve, az egyik maga a szerkesztő, az MTA doktora, Hamar Pál – vele beszélgettünk.

„Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly szeptember huszonhetedikén tartottuk a születésnapi neveléstudományi konferenciát az akkor kilencvenéves Biróné tanárnő, illetve a hetvenöt esztendős Gombocz tanár úr tiszteletére – fogalmazott a Testnevelési Egyetem oktatási rektorhelyettese. – Már akkor eldöntöttük, hogy a konferencián elhangzott előadásokból kiadványt készítünk, amely útmutatással szolgál a fiataloknak, többek között úgy, hogy bemutatja, egyszersmind közvetíti e két nagyszerű professzor iskolateremtő munkásságát.”

A kötet egyebek mellett a hagyományok ápolására, tiszteletére is felhívja a figyelmet, mert ahogyan Hamar Pál tűpontosan megfogalmazta:

„Amelyik intézmény nem becsüli a múltját, annak nincs jövője.”

Neveléstudományi kiadvány két legendás oktató tiszteletére

Mesterségük címere – sportpedagógus címmel tanulmánykötet jelent meg két legendás TF-oktató, Bíróné Dr. Nagy Edit és Dr. Gombocz János tiszteletére

Minden további helyett szerepeljen itt a kötet bevezteő írása, Prof. Dr. Hamar Pál tollából:

„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt?” (Apáczai Csere János: Magyar logikácska, 1654)

A két kiváló sportpedagógus – Biróné Nagy Edit és Gombocz János – olyan korszak tanúi voltak, ahol a „tanítói bölcsesség”, a szakértelem, az elhivatottság csak igen kevés erkölcsi és anyagi megbecsülést kapott. Azt csak remélhetjük, hogy ez az időszak a múlté, a feledés homálya fedi.

Éppen ez a nehézségekkel teli kihívás (is) teszi példaértékűvé életpályájukat, már csak azért is, mivel ezen kihívások közepette sem hagyták el az „iskolát”, a mindannyiunk számára oly fontos intézményt, a TF-et. Ketten együtt több mint 120 évet töltöttek az egyetem (főiskola) falai között, s formálták a „jövendőt”.

E tanulmánykötet alapjául szolgáló születésnapi neveléstudományi konferencia címe Mesterségük címere – sportpedagógus, amely egyrészt a fenti sorok esszenciáját igyekszik adni, másrészt arra utal, hogy mindketten a sportpedagógia diszciplína hazai alfái és ómegái, annak a tudományágnak, amely a hazai sporttudományos közmegegyezés szerint a sporttevékenységet, mint személyiségfejlesztő tevékenységet vizsgálja.

Ebben a kötetben nyolc tanulmány található, nyolc olyan szerzőé, akik a két ünnepelt doktoranduszai voltak. Biróné tanárnő és Gombocz tanár úr a nevelés- és sporttudomány utánpótlásának nevelésében is nagyot, úgy is megfogalmazható, számosat alkotott, lévén közel két tucat doktorjelölt pályáját egyengették sikerrel.

Biróné Nagy Edit professzor asszony doktoranduszainak sorát Hamar Pál nyitja, aki egy tantervelméleti témát tárgyal, egész pontosan különböző országok testnevelési tanterveit elemezve igyekszik rávilágítani arra, hogy melyek lehettek azok a külföldről jövő hatások, amelyek az 1980-as évektől a magyarországi tantervi gondolkodást determinálták, végső soron az iskolai testnevelés tartalmi korszerűsítéséhez vezettek. A tanulmány „A testnevelés tantervelmélete” című monográfia felhasználásával készült, amely alapjául szolgált a Szerző MTA doktora címének elnyeréséhez.

Soós István tanulmánya a fizikai aktivitás és az egészség pedagógiai szempontú megközelítését járja körül. A fizikai aktivitás – írja – fontos szabadidős, egészségvédő, szellemi és fizikai kikapcsolódást is biztosító rekreációs tevékenység. Írását gondolatébresztőnek szánja, mondván a fiatalok milyen prevenciós és nevelési elvek mentén, illetve eszközökkel vezethetők a megfelelő fizikai aktivitás irányába az iskola, a munkahely, a család és a barátok közösségének segítségével.

Budainé Csepela Yvette a Testnevelési Egyetem hallgatóinak véleménye alapján ad képet az edző-sportoló, tanár-diák kapcsolat pedagógiai jelentőségéről a sportolói személyiségfejlesztésben. Dolgozatában olyan, a hallgatók tollából összegyűjtött pozitív és negatív élményeket tesz közzé, amelyek a pedagógusi-edzői munka szépségeit és árnyoldalait egyaránt bemutatják.

Biró Melinda tanulmányában az interakciókutatás kezdeti lépéseit taglalja, miközben az iskolai testnevelésben megjelenő és alkalmazásra kerülő interakciós vizsgálatokra is kitér. Biróné Nagy Edit kutatásai nyomán megállapítja, hogy egyrészt a sportmozgások tanítása-tanulása sok mindenben eltér az osztálytermi foglalkozásokétól, másrészt az iskolai osztályok interakciós struktúrája változtatás nélkül nem vihető át a testnevelési órákra.

Simon István Ágoston ‒ aki Gombocz János professzor út témavezetésével nyerte el PhD tudományos fokozatát ‒ tanulmányának középpontjában a gyógytestnevelés áll, konkrétan a tanár-diák interakciók sajátosságai a gyógytestnevelés órán. A Szerző ismerteti a gyógytestnevelés speciális helyzetét, s az abból eredő sajátos tanulói, tanári tevékenységeket. Konkludáló megállapítása szerint a gyógytestnevelő tanárok többsége fogékony az innovatív módszerekre, emellett a hagyományos metódusokat is hatékonyan építi be a munkájába.

Az élsportkutatás folyamatosan napirenden lévő tárgya a különböző sportágak személyiségre gyakorolt hatása. Batta Klára és szerzőtársai kutatásukban ezt a témát vizsgálták, magasan kvalifikált sportoló nők és nem sportolók összehasonlításában. A két csoport eredményeinek tükrében arra a következtetésre jutottak, hogy az élsportolók egoistábbak, agresszívebbek, kockázatvállalóbbak, impulzívabbak, extrovertáltabbak, kevésbé neurotikusak és empatikusak, ugyanakkor a társadalmi elvárásokkal szemben lázadóbbak.

A 21. század második évtizedének végén a sportpedagógia tekintetében sem kerülhető meg az olyan kérdéskör, mint az e-learning. Bucsy Gellértné dolgozatában a „Gimnasztika multimédia tananyag az óvodában” elnevezésű e-learning programcsomag által nyújtott lehetőségeket tárgyalja, azokat, amelyek által lehetővé válik a felhasználók tanulási szokásainak objektív vizsgálata. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy multimédiás eszközökkel növelhető az oktatás színvonala.

A kötet végén – de nem utolsó sorban – Varga Dániel „tollából” egy olyan írás található, amelyben „Az edzők pedagógiai nézetei a magyarországi labdarúgó akadémiákon” című doktori értekezésének téziseit ismerteti. A cikk kulcskifejezései már önmagukban is sokatmondók, azaz: pedagógiai nézetek, nevelés, gyermekfelfogás, differenciálás, labdarúgó edzők és utánpótláskorú játékosok. A tanulmány elolvasása után a kulcskifejezések mélyebb tartalmat is nyernek.

E kiadvány egyik szerzője utószóként a következőket fogalmazta meg: „Mindkét kiváló oktató szakmai-pedagógiai tevékenységemre nagy hatással volt. Emberileg is példaképeim, amiért hálával és köszönettel tartozom Nekik.” Ez a két mondat tökéletes összegzése mindannak, amit Biróné Nagy Edit és Gombocz János a tanítványainak jelent. Ezek a tanítványok – és nemcsak e kötetben szerepet vállalók – igyekeznek továbbvinni, s még magasabb szintre emelni azt a szellemiséget, szakmaiságot és pedagógikumot, amit két Tanáruktól tanultak. Ehhez persze kellettek, kellenek ŐK, akik segítő kezet nyújtottak, nyújtanak feléjük. S ha már ennek a bevezetőnek a mottójául egy Apáczai Csere János idézet szolgált, az utolsó gondolat alátámasztására is álljon itt egy a pedagógus géniusz intenciói közül:      

„A csecsemő is, ha óriás vállára ül, többet láthat, mint maga az óriás.” (Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia, 1655)

TE,neveléstudomány,interjú,Testevelési Egyetem,Hamar Pál,Gombocz János,tanulmánykötet,Biróné Nagy Edit