Búcsú Jakabházy Lászlótól

Május 9-én, a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára dr. Jakabházy Lászlót, a TF egykori oktatóját, a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnoka tagját.

Május 9-én mély fájdalommal búcsúztunk Jakabházy Lászlótól, aki életének minden mozzanatával a sportot, a közösséget és az emberi fejlődést szolgálta. Olyan ember volt, akinek a neve összeforrt a magyar jégkoronggal, a rekreációs szemlélet hazai elterjesztésével, valamint nemzedékek testi-lelki nevelésével.

Pályafutása sportolóként indult, és már fiatalon egyértelművé vált, hogy különleges tehetséggel, még inkább pedig kivételes akaraterővel rendelkezik. A jégkorong világában vált ismertté: játékosként részt vett az 1964-es innsbrucki téli olimpián, tíz világbajnokságon viselte a válogatott mezét, a C-csoportos vb-n ezüstérmet szerzett. A Ferencvárossal hét bajnoki címet és négy Magyar Kupát nyert játékosként, később edzőként is tízszer vezette bajnoki címre a csapatot. Tizenegy éven át irányította a magyar válogatottat, és segédkezett a KSI jégkorong szakosztályának megalapításában. Számtalan gyermek tanult meg nála korcsolyázni, jégpályák építésében segített, 2011-ben pedig beválasztották a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába.

Jakabházy László azonban nemcsak a sport területén, hanem az oktatásban és a tudományban is maradandót alkotott. A Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelő tanári diplomát, jégkorongból Prágában lett mesteredző, sportpszichológiát az ELTE-n, rekreációt Újvidéken tanult, doktori fokozatát szintén az ELTE-n szerezte meg. A TF-en sportandragógiát tanított, és ő alapította meg a rekreáció szakot, amelyhez több jegyzetet és tankönyvet is írt. Diákok százai köszönhetik neki a tudásukat, iránymutatásukat, szakdolgozati témáik sikeres feldolgozását.

Oktatói és nevelői munkájában különös figyelmet fordított a közösségre: éveken át szervezte a Szenior Akadémiát, amelynek célja az időskori egészségmegőrzés volt. Előadásokat, mozgásos eseményeket, közösségi programokat indított, és amikor eljött az olimpia éve, mindig visszahívta a magyar olimpikonokat, hogy élménybeszámolóikkal inspirálják a TF hallgatóit. A Megszállottak Klubját is ő hívta életre, és aktív tagja volt a TF Masters Clubnak – egészen élete utolsó időszakáig.

Több mint harminchat sportágban próbálta ki magát, és életének minden területét áthatotta kedvenc szava: akaraterő. Hívő emberként a kitartásban és a hitben találta meg a motivációt, és mindig a legmagasabb szintre törekedett – tanulmányokban, edzői munkában és az oktatásban egyaránt. Vallotta, hogy a sport nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki fejlődést is jelent.

Célja volt, hogy minél több kisgyermeket tanítson meg a mozgás szeretetére, hogy bajnokcsapatokat neveljen, dicsőséget szerezzen a Ferencvárosnak és a magyar válogatottnak – s mindez sikerült neki. Oktatóként pedig azt kívánta elérni, hogy az aktív életmód, a lelki egészség, a korszerű táplálkozás és a mozgás öröme egyetemi szinten is méltó helyet kapjon. Példamutatóan dolgozott azért, hogy a szó valódi értelmében népművelő lehessen.

Távozása pótolhatatlan veszteség. Embersége, tudása, hite és életigenlése örökre nyomot hagyott mindazokban, akik tanítványai, sportolói, kollégái, barátai, tisztelői lehettek. Nyugodjék békében!

Címkék: halálozás,temetés,Jakabházy László

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek