A karrierváltásról, a profi sport utáni életről beszélt Dávid Kornél és Englert Orsolya a TF-en
2025. május 8.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Könnyű vagy nehéz egy élsportolónak átállnia a civil életre, miután befejezte sportpályafutását? Erre a kérdésre kereste a választ Dávid Kornél és Englert Orsolya korábbi válogatott kosárlabdázó dr. Kovács Krisztina sportpszichológus és Molnár Mátyás társaságában.

Számos hivatásos sportoló számára nagy dilemma, hogy mihez kezdjen sportkarrierje befejezése után. Erre a problémára igyekezett választ találni az „Újratervezés a sportkarrier után, avagy túl az élsporton, új célok felé” elnevezésű kerekasztal-beszélgetés során Dávid Kornél 127-szeres válogatott kosárlabdázó, Englert Orsolya 98-szoros válogatott kosaras és dr. Kovács Krisztina sportpszichológus, a TF adjunktusa.

A Dr. Koltai Jenő Sportközpont VIP-termében tartott eseményen hamar kiderült, egy élsportoló előtt számos lehetőség adódik, miképp és mikor váltson karriert, egy dologgal azonban mindenkinek szembesülnie kell: az átállás senkinek sem sétagalopp.

Dávid Kornél, a Chicago Bulls korábbi játékosa, korábbi TF-hallgató, az egyetlen magyar kosaras, aki eddig megfordult az NBA-ben, nem tudta, mit akar majd játékospályafutása után csinálni, ám a sors úgy hozta, hogy a szakmán belül maradhatott, és most a Milwaukee Bucks nemzetközi játékosmegfigyelője, illetve saját utánpótlás-akadémiát működtet.

„Én a TF-re jártam, és megmondom őszintén, néhányszor visszatapsoltak a vizsgán. A TF-en támogató közegre leltem, de összességében azt láttam, hogy itthon kevésbé jellemző a segítő környezet. Nem úgy az USA-ban, ahol nagyon erős, főként az egyetemista sportolók esetében, de a felnőtteknél is sokszor a magánélet az első, hisz' a klubban úgy vélik, ha otthon minden működik, akkor a pályán is minden rendben lesz” – mondta a korábbi játékos.

A karriervaltasrol a profi sport utani eletrol beszelt David Kornel es Englert Orsolya a TF en 2

Dávod Kornél úgy érezte, 35 évesen, friss diplomásként esélytelen lenne a munkaerőpiacon a már több éves tapasztalattal bíró, nála fiatalabbakkal szemben, ám neki széles kapcsolathálója segített abban, hogy a sportágban maradjon, ahol úgy tűnik, szükség volt tudására.

„Az Egyesült Államokban ugyanakkor, ha profi sportoló vagy, és csak most vágsz neki a civil karrierednek, a cégeket nem érdekli, hogy nincs munkatapasztalatod, mert számukra fontosabb, hogy jó néhány évet lehúztál a kőkemény profi világban” – tette hozzá.  

Merőben más utat járt be Englert Orsolya, aki 32 évesen, kismamaként igyekezett belevágni a civil életbe, ám hamar szembesült azzal, hogy eredeti terve, miszerint sportdietetikus lesz, nem működik. Neki ráadásul nehéz volt összeegyeztetnie a tanulást a sporttal.

„Én sem az egyetemtől, sem a klubomtól nem kaptam igazán támogatást, pedig jó ötletnek gondoltam, hogy a sok szabadidőmet, ami a profi sport közben adódik, tanulással töltsem. Itthon azt vettem észre, hogy a sport berkeiben tevékenykedőket nem igazán érdekli, mi lesz a játékossal, miután vége a karrierjének. Franciaországban ezzel szemben minden női profi játékosnak lehetőséget adnak, hogy hetente egyszer dolgozhasson mást is, rendszerint a sportban és a klub kötelékében” – vallotta.

Englert Orsolya – aki végül a fotózásban találta meg számítását – azt is hozzátette, tudta, hogy 32 évesen, kisgyermekkel labdába sem rúghat a hazai munkaerőpiacon, ezért újratervezett.   

„Először csak hobbiból fotóztam, aztán később rájöttem, hogy ebből meg is lehet élni. Mindvégig azok a skillek segítettek, amelyeket sportpályafutásom során tanultam meg: a kitartás, az elszántság, a bátorság és a magabiztosság. Ami azonban ennél is fontosabb, a civil életünkben nem kell olyannak lennünk, mint a pályán, otthon és a munkában nem kell feltétlenül mindig nyernünk.”   

Kovács Krisztina szerint nagyon nehéz a kettős karrier: sokszor szorongással jár, a sportolónak két fronton kell helytállnia, és meg kell tanulnia beosztani az idejét.

„Azt látom, hogy sokan félnek a kettős karriertől, mert azonnal megijednek, ha a sporton kívüli életre kell gondolniuk. Van benne igazság, hiszen egyrészt hasznos dolog, mert előnybe kerülsz másokkal szemben, másrészt megosztja a figyelmedet, ami könnyen szorongást okoz. Ráadásul a váltásban nem elég a sportpályafutás során szerzett tapasztalat, a valós életben helytálláshoz azért több is kell. Ebben tudunk mi, pszichológusok segíteni.”

 

 

2025. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!