Célját elérve bejutott a legjobb nyolc közé a magyar férfi kézilabda-válogatott a múlt héten véget ért világbajnokságon, erről beszélgettünk prof. dr. h. c. Mocsai Lajossal – no meg a horvátok elleni negyeddöntőről is…
A kedvező sorsolás adta lehetőséget megragadva eljutott a negyeddöntőig a magyar férfi kézilabda-válogatott a múlt héten véget ért horvát, dán, norvég közös rendezésű világbajnokságon. Mivel a szakvezetés előzetesen ezt tűzte ki célul, tulajdonképpen elégedettek lehetünk. Csakhogy a mai napig – és még nagyon sokáig… – ott motoszkál a fejünkben a horvátok elleni mérkőzés. Csaknem 16 000 néző Zágrábban, a tét a négy közé jutás, öt perccel a rendes játékidő vége előtt négygólos magyar előny. És mégis a horvátok jutottak tovább, miután a drámai végjátékot az utolsó másodpercben szerzett góllal 5–0-ra megnyerve 31–30-ra diadalmaskodtak Chema Rodríguez szövetségi kapitány együttese ellen.
Mi történt, mi történhetett a meccsen időnként sziporkázva játszó, három gólt is kínai figurából szerző mieinkkel? Erről is kérdeztük prof. dr. h. c. Mocsai Lajost, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökét, a TF korábbi rektorát, egykori szövetségi kapitányt, a legeredményesebb magyar kézilabdaedzőt.
„A kézilabdasportban megfigyelhető, hogy vannak játékfázisok, amikor mind a csapat, mind az edző olyan állapotba kerül, hogy a kialakult helyzeten egész egyszerűen nem tud változtatni, én is átéltem már hasonlót. Az egyik csapatnak minden bejön, a másiknak meg semmi – kezdte értékelését a Magyar Kézilabda Szövetség tiszteletbeli elnöke. – A kapitány szuverén joga a hét az öt elleni játék alkalmazása, ő áll az oldalvonal mellett, ugyanakkor láthattuk, hogy a horvátok ellen sokszor balul sült el ez a felállás, s meglehet, az ilyen eseteknél elpazarolt idő hiányzott a végjátéknál. Ha már végjáték. Ide vezethet, ha az előnyben lévő csapat úgymond túlbiztosítja a játékot az addig eredményre vezető tempója lassításával, s ugyancsak visszaüthet, ha a gyors gólszerzés kényszere kapkodást szül. Ez nem magyar betegség, van ilyen a kézilabdában, mást ne mondjak, 2016-ban a külföldi sztárokat is felvonultató Veszprém kilencgólos előnyről kapott ki végül hétméteresekkel a Bajnokok Ligája-döntőben.”
A magyar válogatott a nyolcadik helyen zárta a világbajnokságot, s az elmúlt fél évet tekintve kifejezetten szép a sportági összkép.
„A tavalyi párizsi olimpián mindkét válogatottunk ott volt, a női csapat negyeddöntőt játszott, aztán pedig decemberen csodálatos bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. A férfiak évek óta a világelitben szerepelnek, a vetélytársak erejére tekintettel megsüvegelendő a teljesítményük. Legyünk tárgyilagosak: szép eredményeket szállít a magyar kézilabdasport. Egy gondolat erejéig azért még hadd térjek vissza a közelmúltra! Az olimpia után következő világversenyt számos nemzet a kísérletezésnek, a csapatépítésnek szenteli – ilyen a magyar élsportban jószerével elképzelhetetlen, mindig eredményt kell hozni –, úgyhogy mérleget vonni majd a következő női világ-, illetve férfi Európa-bajnokság után érdemes a mostani és az akkori eredmények összevetésével” – hangsúlyozta Mocsai Lajos.
Az idei férfi kézilabda-világbajnokságon a „nagyhatalmak” közül Izland, Norvégia, Spanyolország, Svédország és Szlovénia sem jutott nyolc közé, a tornát pedig a döntőben Horvátországot legyőző Dánia nyerte meg. A dánok sorozatban negyedszer lettek világbajnokok, az utóbbi három olimpián pedig kétszer is aranyérmesek lettek.
Fotó: MTI
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2025.
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
