Dosek Ágoston interjú
2016. október 7.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

„Nincs rossz idő, csak rossz felszerelés!” – egy igazi TF-es számára ismerősen cseng a mondat. Egyből társul is hozzá egy kép, ahogy Dosek Tanár Úr halad előre töretlenül és utolérhetetlenül. De ki gondolta volna, hogy a táborszervezések, óratartások mellett még van ideje felkészülni egy Világbajnokságra?

Dosek Ágoston interjú

fotó: Mets Miklós

A 61 éves Dosek Ágoston a litván Kaunasban október 2-án a tájékozódási kerékpáros Világbajnokságon 1. helyezést ért el. Szerencsére a rengeteg teendője közé sikerült beszorítani egy rövid interjút, így mások is részesülhetnek egy kicsit ebből az élményből.

Hogyan indult el ezen a pályán? Miért pont a tájékozódási kerékpár?

Mindig is vonzottak a természethez közel álló sportok. Alapjáraton sífutó voltam gyerekkorom óta. Sokszor nyertem egyéni bajnokságot a különböző sportágakban, ezek között szerepelt a sífutás, biatlon, tájfutás, tájékozódás sível, illetve kerékpárral. A tájékozódás kerékpár viszonylag új versenyága a sportnak, de hát a sport fejlődése által ide jutottunk. Nagyon későn, 40 évesen volt lehetőségem először indulni igazi világkupán, ahol az elit korosztállyal – az életük legjavában lévő – felnőttekkel tudtam összemérni magam.

Mindig is kiegészítő sportként szerepelt az életemben a bringázás. Így, hogy már korosodom, azért magamon is érzem, hogy az ízületeim már nem bírnak ki mindent. A biciklin sokkal kevésbé érzem ezt, mint a futásnál.

Van kedvence a természetben űzhető sportok közül?

A „number one” az életemben a sífutás. Úgy gondolom, hogy ez a legszebb távleküzdő sportmozgás. A klasszikus sífutó-mozgásnál számomra szebb, élvezhetőbb nincs. De sajnos nem lehet örökké csinálni, így kénytelen az ember más mozgásformákat, kihívásokat keresni.

Hogyan fért bele a felkészülés az idejébe?

Az elmúlt években edző voltam, többek között 6 évig az osztrák válogatotté is, tanár, táborszervező, versenyrendező, síoktató. Mondhatni minden oldalról részese voltam az élsportnak a tájékozódási sportágaknál. Talán pont ezeknek az állóképességi sportoknak köszönhető, hogy a TF egyik tanára vagyok.

A felkészülés maga nem volt egyszerű természetesen. Bár gyakran kerékpárral közlekedem, és az általam szervezett táborokat mindig végigcsinálom a tanítványaimmal együtt, egy világbajnokság mégis komolyabb pszichés, mentális és fizikai felkészülést igényel.

Talán azt tudnám mondani, hogy a felkészülés számomra kikapcsolódás volt. A munkaköröm már önmagában ellát állóképességgel. Azonban a hétköznapok stresszétől – amiből valljuk be őszintén, bőven van – nem tudok úgy megszabadulni, hogy elszívok egy cigarettát vagy bedugom hangosan a zenét a fülembe. Inkább elmegyek futni, vagy ráülök a kerékpárra és már jobban is érzem magam.

Mi vonzza ezekben a tájékozódási sportokban?

Egyrészt maga a mozgás, az állóképesség igénye. Ezen kívül azt gondolom, hogy a tájékozódási sportolók nagyon sokszor kerülnek döntési helyzetbe. Egyszerre kell gyorsan és mégis higgadtan kell dönteni. Nagyon tetszik számomra ez a kettősség benne, hogy stresszhelyzetben kell nagyon fontos elhatározásokra jutni, miközben telik az idő. Vehetjük példának a biatlont is: a lövéshez 40-es pulzusra lenne szükségem, hogy pontosan lőjek, ahhoz pedig, hogy gyorsan fussak, 180-as pulzus kell.

Volt segítsége a felkészülésben?

Edzőre nem volt szükségem. Nem igénylem, hogy valaki hajtson. Szeretek egyedül sportolni, kiélvezni a mozdulatok szépségét. Segítségem persze volt, mindazok az emberek, akik a mindennapi életben körülvesznek. Elég csak a TF-en körbenéznünk, milyen hatalmas tudással rendelkező elmék dolgoznak, tanítanak itt. Az átlagos, mindennapi beszélgetésekből is hasznos információkat lehet kiszűrni edzésmódszerekről, táplálkozásról. Különböző mérésekre, vizsgálatokra is van lehetőség. Ezen kívül az edzéstársaim is biztos támaszt nyújtottak számomra.

Megemlíteném, hogy két remek sporttársnő, Füzy Anna és Cseh Veronika a saját kategóriájában mindhárom versenynapon érmet nyert, s mindketten ezek között egy-egy aranyat is.

Számított erre az eredményre?

Három számban indultam ezen a világbajnokságon. Hosszú távon 4. lettem, középtávon 5., így megfordult a fejemben, hogy rövidtávon esetleg esélyem lehet a dobogóra felkerülni. Korosztályos bajnok lettem, a 60 felettiek kategóriájában, és hát ebben a korban már romlik az ember látása, így nem annyira egyszerű a térképolvasás, meg kell állni. A rövidtávú verseny második helyezettje korábban megnyerte a hosszú és középtávot is, ezért mindenki arra számított, hogy ő lesz az abszolút esélyese ennek a világbajnokságnak. A győzelmem annak volt köszönhető, hogy rövidtávon már felnagyították a térképet, és ráfért az egész a térképtartóra. Láttam az egész pályát, így nem volt szükségem megállásra. Ebben a számban nem az állóképesség, hanem inkább az erő-állóképesség döntött. Ezek a rövidtávú versenyszámok annyira rövid idő alatt lezajlanak, hogy nincs idő azon gondolkodni, hogy hányadikak leszünk. Mindössze 30 perc volt az egész, ennek pedig minden egyes pillanata koncentráció volt. A második helyezett vétett egy 30 másodperces hibát, így én lettem az első.

Mi volt a legjobb élmény ebben a versenyben?

A versenyen megjelentek azok az osztrákok, akik kollégáim meg tanítványaim voltak korábban. Fantasztikus érzés volt, hogy szurkoltak nekem. Megható jelenet volt számomra, hogy úgy mentem el onnan, hogy szerettek velem együtt dolgozni és szerették volna, hogy maradjak. Remélem hasonlóan viszonyulnak hozzám itt a TF-en is a kollégáim, tanítványaim.

Van valami tanulság, valami tanács, amit hasznosnak tartana elmondani a hallgatók számára?

Igen, mindenképp szeretném elmondani mindenkinek, hogy én abszolút természetesnek tartom ezt, hogy 61 évesen aktívan sportolok. Nem tartom magam kakukktojásnak sem, hogy még eredményeket is érek el, hiszen ha körbenézünk, szinte minden tanszéken tudunk felmutatni olyan tanárt, aki még aktívan versenyzik. Szerencsémre én olyan sportágakat választottam, amiket rekreációs szinten is képes leszek űzni a továbbiakban is. Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, amit mindig szem előtt tartok, és próbálom a hallgatók számára is közvetíteni:

„Nem az a cél, hogy zászlós kép készüljön rólam a Himalája csúcsán, hanem hogy fölkészüljek az útra, és képes legyek följutni!”

Eredmények

2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!