Terjedelmes interjút készített a sportág nemzetközi magazinja, a SynchroNice Gulyás Erikával, a magyar szinkronkorcsolya-válogatott vezetőedzőjével, a Testnevelési Egyetem Sportgazdasági és Döntéstudományi Kutató Központ munkatársával.

Hogy mi volt az apropó? Nos, tavaly idehaza rendezték a sportág világbajnokságát, s a mieink a 15. helyen végeztek. Nagy szó ám ez, mert a világ legjobbjai – az oroszok, a finnek, a svédek, a kanadaiak és az amerikaiak – két-két csapatot indíthatnak a vb-n, úgyhogy a magyar válogatott 15. helyezése megsüvegelendő teljesítményre vall.

„A csapatunk jól érzékelhető fejlődése keltette fel a magazin érdeklődését – mondta megkeresésünkre Gulyás Erika. – Kétezertizenötben a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség támogatásával új időszámítás kezdődött a válogatott munkájában. Rengeteg munka és energia befektetésével törekszünk a minél jobb eredmény elérésére, komplett szakmai stáb dolgozik a csapattal. Tizenhatan lépnek egyszerre jégre, ennyiből a kívülállók is leszűrhetik, milyen összehangolt munkát igényel a szinkronkorcsolyázás.”

Noha nem kifejezetten jeges nép a magyar, az elmúlt tizenöt-húsz évben óriási fejlődésen mentek keresztül jeges sportjaink, egészen mélyről indulva kétszer is eljutott már a legmagasabb osztályba, az A-csoportba a jégkorong-válogatottunk, és nagy esély van rá, hogy a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók érmet hozhatnak el 2018-ban a téli olimpiáról.

Szóval, nincs olyan, hogy lehetetlen.

„Bizony, nincs – ért egyet Gulyás Erika.  Remélhetőleg javul a létesítményhelyzetünk, mert akkor még meredekebben ívelhet felfelé a fejlődési pályánk.”

És talán megérjük, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felveszi a szinkronkorcsolyázást a téli olimpia programjába. Elvégre jeges sportág a javából!