Hallgatóink, Berdán László ás Takács Bence nagy sikerrel léptek fel 2003. október 28-án - a László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület meghívásának eleget téve - a MOM Színháztermében a "Látjátok feleim, mik vagyunk, íme..." című zenés irodalmi estünkkel.
Tulajdonképpen az április 11-i, Költészet Napján a TF Dísztermében előadott estünk sikerének eredménye volt ez a meghívás, de talán mégis több. Az Egyesület legutóbb június 17-én, Wass Albert estünkkel látta vendégül őket, s talán azon est hatalmas sikere is hozzájárult a mostani meghíváshoz.
A korábbi sikerek azonban nem ismétlésre, hanem változtatásra, az előadás még jobbá tételére ösztönözött mindenkit. Na, persze a környezet is: hiszen itt színpadról volt szó, amely azért mégis csak más!
A kísérő zenekar összetétele is változott: a csellóduó egyik tagja helyett Palojtay Erzsébet brácsás lépett színre, aki nem csak személyében, de hangszerével is új színt hozott az estbe. A kíséret felépítése most egységesebb volt: az estre komponált dallam szépen végigkísérte az előadást, vissza-visszatérő dallamával. Közöttük, pedig zseniális zenei betéteket hallhattunk.
Sok szempontból formabontó volt a nagyon jól felépített előadás. A különböző helyszínek, a zenei kíséret, a színpad osztása, a kifüggesztett és kivetített képek, mind-mind jól szétválasztották, ugyanakkor össze is kötötték az egyes részeket, és egyszerre nyújtottak hang és vizuális élményt a hallgatóságnak.
Bár összességében végig magas színvonalú volt az előadás, voltak kiemelkedő csúcspontok is: gondolok itt Takács Bence Buda Ferenc: Himnusz haza versmondására, Berdán László Radnóti: Nem tudhatom versére (zenei kísérettel).
Takács Bence Buda Ferenc versét adja elő.
Berdán László Radnóti Miklós versét szavalja.
De említhetném Bence Szentmihályi versét (Térdre magyar), ahol a zene tökéletes összhangban volt a vers mondanivalójával, vagy a végső Jókai Anna: Ima Magyarországért című verset, amelyet közösen mondtak el, s amelyben a zenei kíséret hangzásában tökéletes zárást adott az egész estnek.
Befejezés
Az esten elhangzó versek kemény szellemi teljesítményre ösztönözték a szereplőket, így nem csoda, ha némely vers esetében egy-két sor kimaradt. Összességében azonban ez nem befolyásolta kitűnő teljesítményüket.
A közönségről is érdemes szót ejtenem: ritka adománya volt az estnek a közönség azon érzékenysége, amellyel az első pillanatban rájött, hogy itt az egész est nem más, mint egy folyam. Senki sem tapsolt közbe a versek, vagy zenei betétek után, szinte lélegzetvétel nélkül követték végig a valóban nagyon szép este mintegy másfél óráját, ahogy azt előre el is terveztük. A végén viszont vastapssal köszöntötték őket.
Az utána történő beszélgetések, illetve a későbbi visszajelzések, pedig egyértelműen azt mutatják, hogy jól sikerült a fellépés és hogy folytatni kell ezeket az esteket. A két hallgató már nevet szerzett nem csak a TF-nek, de önmaguknak is: már jegyzik őket.
(szöveg: Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina)
nyomtatás
megosztás- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
