Még a múlt héten adott egy hosszabb, a több mint négy év munkáját értékelő interjút a Magyar Hírlapnak Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos, intézményünk tanára, aki egyedüliként pályázik a Testnevelési Egyetem rektori posztjának betöltésére. Mint a szerda délutáni szenátusi ülésen kiderült, az TE korábbi rektorának pályázata a Szenátus teljes támogatását élvezi, éppen ezért lehet érdekes Mocsai Lajos és Morvai Katalin beszélgetése, amely az egyetemről, az elmúlt időszakról és több érdekes témáról is szólt.
- A sportban a ”ha” kezdetű kérdéseknek sok értelme nincsen, de azért megkérdezem: a Testnevelési Egyetem új épületéhez jőve, az átalakulás lázát látva, mi van, ha akkor nem ég le az Atlétika csarnok? Voltak-e már fejlesztési tervek a fiókban, a fejekben?
- Amikor 2015. október 15-én olyan szerencsétlenül, szinte fáklyaként porig égett a csarnok, akkor már javában készültünk a Testnevelési Egyetem megújítására. A tantervi anyagok modernizálása, a munkaerőpiac elvárásainak történő megfeleltetése mellett a létesítmény teljes megújítása is tervező asztalon volt. Nincs tehát ok-okozati összefüggés. A Testnevelési Egyetem visszakapta önállóságát, egyetemi rangját, és 2014 végén én lehettem a rektora a független intézménynek, amelynek sokkal nagyobb a hatásrádiusza, mint gondolnánk. Az elmúlt évtizedben komoly hiátus alakult ki a gyakorlatorientált edzőképzés terén, melynek pótlása egyetemünk célzott és meghatározó feladata volt. Ezért olyan szakedzői szakképzettséget adó edzőképzést alakítottunk ki és vezettünk be 2017 szeptemberétől, melyben az oktatási tartalom az országos sportági szakszövetségek szakmai közreműködésével közös megelégedéssel került kidolgozásra. Ezen új szak bevezetése mellett megújítottuk a mesterképzési szakjainkat is. Meglehetősen dinamikusan fejlődünk, és egyre nagyobb a nemzetközi érdeklődés az egyetem iránt. Ez persze visszatérés az ”aranykorhoz”, hiszen a korábbi nevén Testnevelési Főiskolának volt olyan időszaka, amikor Európa-, sőt világszerte elismerték az itt szerzett diplomákat, s amikor az egyes sportágak legnagyobb alakjai oktattak itt.
(Fotó: Hegedüs Róbert)
- Látványos a fejlődés máris. Milyen stádiumnál tart a közel negyven milliárd forintos létesítmény fejlesztése?
- A rekonstrukció három ütemben zajlik, a másodikat két év múlva zárjuk. De már most nagyon sok minden elkészült, működik. Elsőként a régi főépületben dolgozó szervezeti egységeket kellett átköltöztetni az Alkotás utcai fronton található, hosszú évekig befejezetlenül álló épületbe. 2018 nyarára készült el véglegesen a tizenhatezer négyzetméteres új központi épületünk. Ebben található egy közel ötszáz fős auditórium és egy nagyobb rendezvények lebonyolítására is alkalmas aula, amelyben már megvoltak az első saját ünnepeink is, mint a tanévnyitó vagy a gólyabál. Ide költöztek az egyetem működtetéséért felelős funkcionális, valamint az oktatási szervezeti egységek is. A fejlesztés részeként ezzel párhuzamosan sürgőssé vált az egykori Sportkórház területén lévő műemlék épületek megmentése. A megújult épületek pedig megkapták azokat a laboratóriumi funkciókat, amelyekkel az egyetem gyorsan visszatérhet a világ tudományos élvonalába. Az épületekben a Sport-táplálkozástudományi Központ mellett a Molekuláris Edzésélettani Központ, az Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, továbbá az ország legjobban felszerelt terhelésélettani laboratóriuma kapott otthont. . A különböző részlegek tevékenységét összeköti majd egy analitikai központ.
- Ezek mindegyikében kutatómunka is zajlik?
- Természetesen. Horizontális feladatrendszerük alapján ezek a központok az oktatást és a képzést szolgálják, vertikálisan pedig sportágakon és korosztályokon átívelő teendőjük van, a legkisebbektől a válogatottakig, őket vizsgálják és támogatják. Az a csoda ebben, hogy a jövőben, ha bejön egy sportoló, meg tudjuk nézni például, hogy milyen a döntőképes tudása téthelyzetben, elemezhetjük a személyiségét, készíthetünk vele egy terhelésélettani vizsgálatot, amelyet már sejtanyagcsere szinten tudunk elemezni, és ha átmegy a dietetikai laborba, képesek leszünk megmondani, hogyan táplálkozzon a legjobb eredmény elérése érdekében. Abban az esetben, ha a vizsgált sportolónak motorikus területen megtorpan a fejlődése, a biomechanikai laborunk lesz a segítségére. A világon egyedülálló összetett rendszer kialakításán dolgozunk. Megítélésem szerint olyan hálórendszerben kell fejleszteni a sportolókat, ahol minden szakterület tud segíteni a teljesítmény fokozásában. Nem véletlen, hogy ma már tíz-tizennégy, különböző szakterületű és tudású ember dolgozik egy-egy válogatottal.
- Egyes épületekben már dolgoznak, másutt az eszközök beállítása zajlik, de akad még jó pár csarnok, amely elbontásra majd újjáépítésre vár. Vajon hány százalékánál tartanak a rekonstrukciónak, mikor fog összefüggően működni, mikor kezd el megtérülni a befektetett pénz?
- Két éven belül szeretnénk lezárni a Csörsz utcai és az Alkotás utcai építkezést. Mintegy negyvenezer négyzetméteres sportfelületről beszélünk. A fejlesztés lényege, hogy fenntartható, ugyanakkor a sporttudomány professzionális elemző rendszereivel felszerelt, multifunkcionális edzőcsarnokok szülessenek. A harmadik ütem három-öt éven belül zárul, s ha működőképes marad a Déli pályaudvar, akkor is szeretnénk lehetőséget kapni a további elképzeléseink megvalósítására. A Testnevelési Egyetemnek ugyanis nagyon komoly új küldetése van, ez pedig a primer prevenció. Jelenleg hat-nyolc új kutatási területen munkálkodunk az egészségmegőrzés és rehabilitáció témában. Továbbá szeretnénk megvalósítani egy olyan kutatást, amelyben korosztályokra lebontva megvizsgáljuk a legnagyobb betegségcsoportokat, hogy aztán hozzárendelhessük a megelőzés leghatékonyabb mozgásformáit. Szeretnénk kinek-kinek ”receptre felírni” a mozgást, mint gyógyszert. Új dimenziót nyitunk, ez is az egyik küldetése egyetemünknek.
- Ősztől a gyakorlati tárgyak oktatása két évre házon kívülre költözik, nem okoz ez gondot a hallgatóknak?
- Egykoron mi is az Olimpiai Csarnokba jártunk hajnalban atletizálni, hogy aztán időben beérjünk az első elméleti órára. Bízom a hallgatók és oktatók rugalmasságában, amit igyekszünk átgondolt órarendtervezéssel támogatni. Továbbá a környék sportklubjai közül is nagyon sokan szívesen nyújtanak segítséget, adnak otthont a különböző sportági óráknak.
- Mit tart a legfontosabb személyes vívmányainak?
- Az egyetem újbóli önállóvá válásán kívül azt, hogy az alapító Klebelsberg Kuno ideje óta nem történt az intézmény vonatkozásában a magyar fiatalok érdekében ekkora mértékű és ilyen minőségű fejlesztés. Jelenleg a modern társadalmakban általánossá vált a mozgásszegény életmód. Az emberek jelentős része ülőmunkát végez. Hazánkban is ez a legjellemzőbb, de ennek sajnos megvan az ára. Ma Magyarország a tíz legnagyobb betegségcsoportban dobogós. Közel tíz évvel élünk kevesebbet egészségben, mint Nyugat-Európában, mintegy harminc százalékkal rosszabbak a kondicionális mutatóink, a magyar emberek csaknem hetven százaléka teljesen inaktív életet él, éves szinten több száz milliárd forintot költünk mozgásszervi-ízületi betegségekkel összefüggő gyógyításra. Az egyetemünk egyik küldetése ezeken a mutatókon változtatni, ugyanis minden betegségcsoport ellen a mozgáson keresztül lehet felvenni a harcot.
- Kicsit más vizekre evezve: ha körülnéz az ember, ma Magyarországon nagyon sok külföldi edzőt lát, elsősorban a topcsapatok mellett. Vagy nem becsüljük a sajátjainkat, vagy hiányoznak a nagy egyéniségek az elmúlt tíz-húsz évben. Mit gondol?
- Nagyon meglátszik, hogy tizenkét év felsőfokú végzettséget adó edzőképzés kiesett. Ez lehet az egyik ok. A másik, hogy gondoljuk át, miből is áll a siker a sportban. Tradíció, naprakész tudományos edzésmódszertan és egyéni személyiségjegyek. Olyanok, mint hogy az edző képes-e energetizálni, motiválni. Ezt a jó vonalat – ami nekünk egykor megvolt – elcseréltük arra, hogy nemzetközi porondon sikeres edzőket hoztunk be a magyar csapatok, a magyar válogatottak élére. Ők nem a magyar sporthagyományokra építenek, hanem saját egyéni elképzeléseiket hozzák, ami válogatott szinten nem elegendő az átütő sikerhez. Az egyetemünk azon dolgozik, hogy modern tudományos eredményeivel támogassa az intuitív, nagy intelligenciával rendelkező, a tradíciókhoz visszataláló magyar sportszakembereket.
- Minden idők legeredményesebb kézilabda edzőjeként, hiszen többek között mind a női, mind a férfi válogatottal is nyert vb-ezüstérmet, hogyan látja a magyar kézilabda helyzetét, elsősorban a férfiak világbajnokságon nyújtott teljesítményének tükrében?
- Az élklubok a sikereik megőrzése érdekében rendkívül intenzíven, pozíciónként két-vagy három nemzetközi szintű játékossal erősítettek, így tudnak a világ élvonalában megmaradni. Ezekben a csapatokban jelentősen kisebb számban fordulnak elő magyar játékosok. A válogatott zömét adó magyar kézilabdázók a bajnokság harmadik-negyedik helyezett csapataiban szerepelnek, tehát eleve elmondható, hogy nem abban a ”hőfokú” küzdelemben edződnek, amellyel a világot meg lehet verni. A másik ok még érdekesebb. Ha valaki a világ legerősebb klubcsapataiban játszik, például a Bundesligában, ott a külföldi játékosnak kötelező felelősséget vállalni az eredményességért. Nálunk megfordult egy kicsit a tendencia. A jelenlévő minőségi konkurencia okán, a behozott sorcsere szisztémával félidőn belül cserélik a játékosokat. A probléma ott van, amikor a nemzeti válogatottat kell kiállítani, akkor marad két-három világklasszis, négy-öt nemzetközi klasszis és hat-nyolc átlagos játékos. Csere nélkül. Ráadásul le kell játszani tizenkét nap alatt nyolc meccset. Ahhoz, hogy 8-10 emberrel megverjük a világot, sokkal többet kell a magyar játékosokkal külön is foglalkozni. Azt kell belátni, hogy az emberek nagyon szeretik a Veszprémet, nagyon szeretik a Szegedet, de még jobban szeretik a nemzeti válogatottat, ezért egész éves folyamatos munkára van szükség. Kell nagyjából 12 felkészülési mérkőzés és körülbelül ötven nap együttes munka. Egyébként kapitányságom ideje alatt ez volt a jellemző, ettől lettünk eredményesek. Ezen – megítélésem szerint – nem lenne szabad változtatni.
- Bónusz kérdésként hadd kérdezzem meg: négy gyermeket neveltek fel, mit gondol a kormány új családtámogató intézkedéseiről.
- A mi időnkben nem volt olyan könnyű a családalapítás és a gyermekvállalás. A nemrég bejelentett családvédelmi akcióterv intézkedései azonban óriási perspektívát és lehetőséget jelentenek a mai magyarok fiatalok számára. Amikor gratuláltam Virginia lányomnak negyedik gyermeke születéséhez, azt mondta: apa, mi nagy családban nőttünk fel, én is ezt szeretném, és még nincs vége... Szóval nagy család, nagy boldogság.
forrás: Magyar Hírlap
