Vígh György, a TF Hőse emlékére
2019. november 14.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Életének 66. évében, a múlt hónapban hunyt el Vígh György, a Szinyei Merse Pál Gimnázium testnevelőtanára, a veronai buszbaleset hőse. A korábbi TF-es hallgatót a Testnevelési Egyetem saját halottjának tekintette és temetésén korábbi évfolyamtársa, a TE rektora, Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos mondott búcsúbeszédet.

2018. februárjában került sor arra a díjátadóra, ahol a Testnevelési Egyetem Szenátusának döntése értelmében Mocsai Lajos rektor a TF Hőse-díjjal ismerte el a veronai busztragédia hősét, Vígh György testnevelő tanárt. Sajnos Vígh György azóta elhunyt, de emlékét márványtábla őrzi a régi főépület rektori folyosóján. 

A temetésen Mocsai Lajos, a TE rektora is búcsúbeszédet mondott. A Testnevelési Egyetem Vígh Györgyöt saját halottjának tekintette és a TE-közössége nevében a koporsó mellett állva a következő búcsúztató hangzott el intézményünk vezetőjétől, Mocsai Lajostól. 

Vígh György, a TF Hőse emlékére

Nekrológ Vígh György emlékére: Megemlékezés az évfolyamtársak, csoporttársak nevében

A veronai buszbaleset mindenkit megrendített az országban, hiszen a többszörösen tragikus esemény rendkívüli hatással volt mindannyiunkra. A halál ily tragikus megjelenése, realizálódása elsősorban a kilátástalanság, a tehetetlenség, a segíteni nem tudás nagyon fájó és feszítő érzését váltja ki minden jóérzésű emberből.

Amiért itt állok és gondolataimat szeretném elmondani Önöknek, elsősorban nem intézményünk, a Testnevelési Egyetem képviseletét jelenti, hanem tanártársaim, évfolyamtársaim, tankörtársaink Vígh Györgyhöz fűződő barátságát, iránta érzett elismerésünket, szeretetünket kívánja tükrözni. Az elhangzott megelőző nekrológban, amelyet Ballai Attila ismert sportszakíró tollából hallottunk és Vígh György életéről szóló összefoglaló vetítés tartalmából láthattunk, tükrözték a rá jellemző, diákéletében megismert kedves egyéniségét és az évek során tanárként, családfenntartóként, apaként felelősséget vállaló, dinamikus és szeretetteljes személyiségét. Megemlékezésemben így ezeket a tulajdonságokat megismételni nem kívánom, azonban megerősíteni mindenképp szeretném.  Azonban egy számomra - talán mindannyiunk számára - igen fontos területhez térnék vissza, ami nem más, mint a tragédia bekövetkezésében megmutatkozó tanulságos emberi tartás, ars poetica.

A mai világban a halál jelenléte, a természettel járó elfogadása és feldolgozása az emberek életében perifériára került. Az elkísérés, az átalakulás, a test és a lélek eltávolodása, továbbá ennek megélése az emberek életében csak igen szélsőséges esetekben történhet meg.

Fontos emlékezni, hogy Apolló és Zeusz istenek mellé, azok szobraihoz a lehető legközelebb állították a Hősöket, a Héroszokat megjelenítő alkotásokat az ókori görögök. Mindez iránymutató. 

Krízishelyzetekben következhet be a csoda, amikor a lélek függetlenül az egótól, az egyéni féltéstől, az életösztönt áttörve, legyőzve képes cselekedni és félretéve minden veszélyérzetet mások megmentése kerül előtérbe. Ekkor beszélhetünk a lélek jelenlétéről, a lélekjelenlétről.

A belső ember, a belső lelkiismeret felülemelkedik a realitáson és olyan cselekedetet hajt végre, mint Vígh György, a történelmi Hősökhöz hasonlóan. Elmondható, hogy a belső hang erejével kerekedett felül Vígh György a realitásokon, elhagyva a megszokott viselkedési és cselekvési mintákat. Tette mindezt  egy józanul nehezen felfogható állapotban, transzban. 

Ez a metaszint, a legmagasabb emberi tulajdonságok egyike. Ilyenkor képes az egyén elszakadni a valós külső énjétől és legyőzni önmagát. Ez az állapot egy felsőbb meghatározás a föld, a víz, a levegő, a tűz beavatásának egyik megjelenési formája. Az ösztön menekülést diktált, de a tűzből való mentés ereje felülkerekedik. Az ember önmaga legyőzésén keresztül a természeti népek szív zenéjével, (hiszen életében mindene volt a zene) a szív akaratával cselekedett. Ha a szívet az igazsággal vetjük össze, Vígh György ebben az értelemben is egy igazi szívember volt. A lélek győzött, de az elszenvedett sérüléseket, gyermekeinek elvesztését, ezt a szeretetlen állapotot lelkében utána már nem tudta elviselni.

Isten áldásával búcsúzunk Tőled, megtisztelő volt számunkra, hogy barátaidnak neveztél bennünket. A Testnevelési Egyetem Szenátusa a rektor javaslatára a nevedet márványkőbe véste az Almamáter első igazi Hőseként. Gyuri, Isten Veled! Nyugodj békében!

Utolsó módosítás: 2021. július 1. 12:36
nyomtatás
2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!