Hogyan alkalmazkodnak a fiatalok, a gyerekek a koronavírus-járvány miatt kialakult új élethelyzethez? Milyen hatásai lehetnek a bezártságnak? Megoldást jelent-e a távoktatás? Többek között erről kérdeztük Prof. Dr. Hamar Pált, a Testnevelési Egyetem oktatási rektorhelyettesét, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének (MTTOE) elnökét.

Hazánkba tavaly márciusban robbant be a világjárvány, jelenleg a harmadik hullámát vészeljük át, s készülhetünk a lassú, fokozatos nyitásra.

„A sportrendezvényekkel kapcsolatban ez még várat magára, de reméljük, már nem sokáig – fogalmazott Hamar Pál. – A nagy gond az, hogy a COVID zárás miatt tulajdonképpen két évfolyam úgymond kiesett. Két évfolyamnyi gyermek nem tanulhatott meg például úszni, ami a későbbiekben nagyon komoly hiátus lesz. A járvány romboló hatása amúgy is kézenfekvő, nem mellékesen tudósok vizsgálják a pszichomotoros, de az emocionális és mentális oldalon bekövetkező kedvezőtlen változásokat is. A fizikai aktivitás hiánya elhízáshoz vezet, az orvosok fel is figyeltek arra, hogy sok fiatalkorúnak emelkedett a vérnyomása a COVID idején, mert nem voltak aktívak.”

A szigorítások közepette az oktatók, pedagógusok távoktatással próbálták, illetve próbálják megoldani a különböző tananyagok megfelelő „adagolását”. Hamar Pálnak, mint az MTTOE elnökének, tökéletes rálátása van a testnevelés szegmensére.

„Persze online is lehet órát tartani, mi több, erre ajánlásokat dolgoztunk ki, de a távoktatásban sajnos kevés a lehetőség a visszajelzésre és az értékelésre – mondta a TE oktatási rektorhelyettese, nem csak a testnevelésre utalva. – Arról nem is beszélve, hogy a hat-hét éves gyermekek érzelmileg erősen kötődnek a tanítójukhoz. A pedagógiai hatásokat nem lehet online átadni, ez így hosszútávon nem működőképes.”

Az óvatos nyitás kapcsán Hamar Pál hangsúlyozta: az emberi kapcsolatok visszaállítása, a közösség visszaépítése kiemelten fontos a pedagógusok részéről.

„A mi feladatunk, lehetőséget biztosítani a gyermekeknek az újbóli egymásra találásra, valamint a közösségi terek szervezésére azért, hogy minél előbb visszaállhassunk a korábban jól működő rendszerre. Ennek a feladatnak a megoldásába a szülőket is be kell vonni. Jelentős hiányt kell pótolnunk, egyúttal józanul fel kell mérni a COVID nem csupán rövid-, hanem közép- és hosszútávú hatásait, más egyebek mellett demográfiai aspektusból is. A jelek szerint ugyanis nemhogy nőtt, hanem egyenesen csökkent az újszülöttek száma a kényszerű bezárás idején. Ezek a gyerekek, hiányoznak majd az óvodából, az iskolából, később az egyetemről, ebből kiindulva pedig a pedagógusok számát is újra kell gondolni. Mindamellett a köznevelésben és a felsőoktatásban jelentkező, járvány okozta pedagógiai, pszichológiai és szociológiai problémák orvosolhatók, de ez – talán nem túlzás – az egész világ  számára komoly, eddig sosem látott kihívást jelent.”