Érdekes témát boncolgatva interjút adott a Qubitnek dr. habil. Csányi Tamás, a TF Testnevelés-elméleti és Oktatásmódszertani Tanszékének vezetője.
Februárban megjelent dr. habil. Csányi Tamás és kutatótársai angol nyelvű tanulmánya a magyar pedagógusok idegtudományi műveltségéről és az úgynevezett neuromítoszokról. Ebből az alkalomból adott interjút a Qubitnak a TF Testnevelés-elméleti és Oktatásmódszertani Tanszékének vezetője, egyetemi docense.
Mindenekelőtt rögzítsük, hogy a neuromítosz kifejezést azokra a téves, félreértelmezett vagy leegyszerűsített idegtudományi elméletekre használják, amelyek az oktatásra is befolyással lehetnek. Például: csak az agyunk 10 százalékát használjuk; rövid koordinációs gyakorlatok javítják a bal és jobb agyfélteke együttműködését; a mozgásos gyakorlatok javítják az olvasási és számolási készségeket.
Csányi Tamásék csaknem 800 magyar pedagógus válaszait elemezték, akik az eddig megjelent nemzetközi adatok alapján 24 országból az ötödik legkedvezőtlenebb pontszámokat érték el a neuromítoszok terén.
„Könnyebben tanulunk, ha az információt a számunkra preferált tanulási stílusban, például vizuálisan, hallás után vagy mozgáson keresztül kapjuk – nos, aki pedagógusként ezt a hamis állítást elhiszi, az a tanítási módszereit is képes ehhez az elképzeléshez igazítani, vagyis ez alapján differenciálni a diákjait. Ennek oktatását el kellene felejteni a pedagógusképzésben, mert ez igazoltan nem működik” – hangsúlyozta a TF tanszékvezetője, az MTA-ELTE Pszichomotoros Fejlődés Kutatócsoport vezetője.
A mozgásfejlődésre vonatkozó nézetek kapcsán a kutatók tapasztalatai szerint hiába zajlott le ezen a területen paradigmaváltás, réges-régen megdőlt nézeteket vallva sokan még mindig kizárólag az idegrendszeri éréssel magyarázzák ezt a komplex folyamatot. „A mi kutatócsoportunk, akár a konfliktust is vállalva, arra törekedik, hogy bemutassa azokat az elméleteket, amelyek ma már egyáltalán nem elfogadottak, vagy eddig nem is voltak ismertek Magyarországon” – fogalmazott Csányi Tamás.
Szerinte figyelemre méltó, hogy Magyarországon a mozgás hatásaihoz kapcsolódó neuromítoszok elterjedtsége jóval nagyobb arányban van jelen, mint más országokban. Ezt az is okozhatja, hogy idehaza népszerűek az olyan mozgásterápiák, amelyet azt ígérik, hogy megoldják a tanulási problémákat, zavarokat. „A legtöbb ilyen terápia elméleti alapjait az 50-es, 60-as, 70-es években találták ki, amikor az emberi agyműködés – és általában az idegrendszer – vizsgálatára alkalmas módszerek még kezdetlegesek voltak, különösen a gyerekeknél. Például a modern, funkcionális MRI-vizsgálatok, amelyeknek köszönhetően valós időben jeleníthetők meg agyi folyamatok, csak az utóbbi évtizedben kezdődtek meg igazán csecsemőknél és kisgyermekeknél. Az idegtudomány még mindig nem tart ott, hogy igazán jól értse a gyerekkori agyfejlődés mechanizmusait és összefüggéseit.”
A kutatások szerint nem az a lényeg, hogy pontosan milyen mozgásformát választunk a kognitív funkciók fejlesztésére, hanem a rendszeres, legalább közepes intenzitású testmozgás – különösen az aerob mozgás –, ami javíthatja a figyelem, a munkamemória és a gondolkodás rugalmasságának képességeit. „A fittebb, aktívabb gyerekek általában jobban tudnak koncentrálni, jobban kezelik az új helyzeteket és könnyebben tanulnak” – magyarázta Csányi Tamás.
A teljes cikk ezen a linken érhető el.
Fotó: szoljon.hu
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2025.
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
