Újabb jelentős cikket publikált a TF-es Hortobágyi Tibor

Egy nemzetközi konzorcium társszerzőjeként, magas impaktfaktorú tudományos folyóiratban, a GeroScience-ben közölt cikket Hortobágyi Tibor kutatóprofesszor, a Kineziológia Tanszék munkatársa.

Továbbra is izgalmas és lezáratlan vita a kutatók körében, vajon növeli-e az edzés a hippokampusz méretét, és ezáltal csökkenti-e az öregedéssel járó memóriaromlást.

Erre a kérdésre igyekeztek választ adni professzor Hortobágyi Tibor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (TF) Kineziológia Tanszékének munkatársa és szerzőtársai.

Tény, hogy az egészséges öregedés során csökken az agy mérete. A hippokampusz a memória központja, amelynek mérete 50 éves kor után csökkenni kezd. Ez az atrófia 60 éves kor után felgyorsul, és eléri az évi 1,4 százalékot, amivel párhuzamosan a memóriaromlás is bekövetkezik. A hippokampusz méretcsökkenésének oka sokrétű: neuroinflammáció, csökkenő trófikus hatás, oxidatív stressz, sejtöregedés és különböző rendellenességek kialakulása a fehérjék szerkezetében. Ezenkívül a hippokampuszt alkotó sejtek regenerációs képessége is csökken.

Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely lassítaná vagy megállítaná a központi idegrendszert alkotó idegsejtek elhalását. Még az 1960-as években vizsgálták meg, hogy a gyógyszer nélküli kezelések, közöttük a testedzés, csökkenti-e a hippokampusz-atrófiát és a memóriavesztést. Ez a hipotézis azon a megfigyelésen alapult, hogy patkányok hippokampuszának bizonyos részeiben még születés után is keletkeztek új neuronok. Ma már klasszikusnak számító állatkísérletekben több esetben a testedzés különféle formái valóban növelték a hippokampusz méretét és javították az állatok kognitív képességeit. A következő logikus lépés az volt, hogy az állatkísérleteket emberekben ismételjék meg.

A 2010-ben egészséges idősekben végzett edzéshatás-vizsgalatok optimizmusra adtak okot: Tizenkét hónapos aerobedzés növelte a hippokampusz MRI-vel mért méretét. A 2020-as években végzett tanulmányok azonban nem tudták reprodukálni a 2010-es évek biztató adatait. Ebből fakadóan erősödtek a kételyek, így a kutatók elérkezettnek látták az időt, hogy a rendelkezésre álló edzéshatás-vizsgálatokat metaelemzéssel összegezzék.

Nemzetközi konzorciumot hoztak létre, amely statisztikailag összegezte a randomizált, kontrollcsoportot is alkalmazó vizsgálatok eredményeit. Nyolc vizsgálatban (n=554) fizikai és kognitív tekinteteben egészséges idősek végeztek középmagas intenzitású aerobedzést 3-12 hónapon keresztül heti 130 percben. Az edzés javította az edzettségi állapotot (SMD=0,30, 95% CI 0,12-0,48, p=0,005), de nem növelte a hippokampusz térfogatát (SMD=0.10, 95% CI-0.01-0.21, p=0.073). A komplex metaregressziós elemzés nem mutatott ki összefüggést a hippokampusz térfogatának változása és az erőnléti állapotban bekövetkezett változás között (b_SE=0.05, SE=0.51, p=0.923).

Ezen eredmények ellenére élettani szempontból még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy az edzés növeli a hippokampusz méretét. Az alacsony elemszám, szélsőségesen heterogén edzésparaméterek, a kontrollcsoportokban bekövetkezett változások – a mérések nem megbízhatók – és további módszertani korlátok talán semlegesítették az edzés hippokampuszra gyakorolt hatását. Jól megtervezett intervenciós kutatásokra van szükség, hogy bizonyítani lehessen a rendszeres testedzés hippokampuszra gyakorolt hatását.

Címkék: publikáció,Kineziológia Tanszék,Hortobágyi Tibor

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek