Egy nemzetközi konzorcium társszerzőjeként, magas impaktfaktorú tudományos folyóiratban, a GeroScience-ben közölt cikket Hortobágyi Tibor kutatóprofesszor, a Kineziológia Tanszék munkatársa.
Továbbra is izgalmas és lezáratlan vita a kutatók körében, vajon növeli-e az edzés a hippokampusz méretét, és ezáltal csökkenti-e az öregedéssel járó memóriaromlást.
Erre a kérdésre igyekeztek választ adni professzor Hortobágyi Tibor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (TF) Kineziológia Tanszékének munkatársa és szerzőtársai.
Tény, hogy az egészséges öregedés során csökken az agy mérete. A hippokampusz a memória központja, amelynek mérete 50 éves kor után csökkenni kezd. Ez az atrófia 60 éves kor után felgyorsul, és eléri az évi 1,4 százalékot, amivel párhuzamosan a memóriaromlás is bekövetkezik. A hippokampusz méretcsökkenésének oka sokrétű: neuroinflammáció, csökkenő trófikus hatás, oxidatív stressz, sejtöregedés és különböző rendellenességek kialakulása a fehérjék szerkezetében. Ezenkívül a hippokampuszt alkotó sejtek regenerációs képessége is csökken.
Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely lassítaná vagy megállítaná a központi idegrendszert alkotó idegsejtek elhalását. Még az 1960-as években vizsgálták meg, hogy a gyógyszer nélküli kezelések, közöttük a testedzés, csökkenti-e a hippokampusz-atrófiát és a memóriavesztést. Ez a hipotézis azon a megfigyelésen alapult, hogy patkányok hippokampuszának bizonyos részeiben még születés után is keletkeztek új neuronok. Ma már klasszikusnak számító állatkísérletekben több esetben a testedzés különféle formái valóban növelték a hippokampusz méretét és javították az állatok kognitív képességeit. A következő logikus lépés az volt, hogy az állatkísérleteket emberekben ismételjék meg.
A 2010-ben egészséges idősekben végzett edzéshatás-vizsgalatok optimizmusra adtak okot: Tizenkét hónapos aerobedzés növelte a hippokampusz MRI-vel mért méretét. A 2020-as években végzett tanulmányok azonban nem tudták reprodukálni a 2010-es évek biztató adatait. Ebből fakadóan erősödtek a kételyek, így a kutatók elérkezettnek látták az időt, hogy a rendelkezésre álló edzéshatás-vizsgálatokat metaelemzéssel összegezzék.
Nemzetközi konzorciumot hoztak létre, amely statisztikailag összegezte a randomizált, kontrollcsoportot is alkalmazó vizsgálatok eredményeit. Nyolc vizsgálatban (n=554) fizikai és kognitív tekinteteben egészséges idősek végeztek középmagas intenzitású aerobedzést 3-12 hónapon keresztül heti 130 percben. Az edzés javította az edzettségi állapotot (SMD=0,30, 95% CI 0,12-0,48, p=0,005), de nem növelte a hippokampusz térfogatát (SMD=0.10, 95% CI-0.01-0.21, p=0.073). A komplex metaregressziós elemzés nem mutatott ki összefüggést a hippokampusz térfogatának változása és az erőnléti állapotban bekövetkezett változás között (bSE=0.05, SE=0.51, p=0.923).
Ezen eredmények ellenére élettani szempontból még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy az edzés növeli a hippokampusz méretét. Az alacsony elemszám, szélsőségesen heterogén edzésparaméterek, a kontrollcsoportokban bekövetkezett változások – a mérések nem megbízhatók – és további módszertani korlátok talán semlegesítették az edzés hippokampuszra gyakorolt hatását. Jól megtervezett intervenciós kutatásokra van szükség, hogy bizonyítani lehessen a rendszeres testedzés hippokampuszra gyakorolt hatását.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2025.
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
