Szalma László, a TF atlétikai tanszékének oktatója emlékezik meg a napokban elhunyt Eckschmiedt Sándorról, egyetemünk egykori hallgatójáról és tanáráról.
Sanyi bácsira ez a megállapítás – mind versenyzői pályafutására, mind oktatói munkásságára is – jellemző volt. Nagyon nehezen viselte az igazságtalanságot, és mindenkivel, de legfőképpen saját magával szemben maximalista volt. Sokszor került konfliktusba feletteseivel. Nehezen lehetett meggyőzni, a vélt vagy valós igazát tűzön-vízen keresztül akarta vinni.
Sikeres versenyzői pályafutása után Koltai Jenő bácsi invitálására jött a Testnevelési Főiskolára oktatni, kutatni.
Személyesen TF-es hallgatóként ismertem meg, amikor diszkoszvetésről tartott előadást az évfolyamunknak. Amikor kitárta a technika ismertetéséhez szükséges karjait – hatalmas termete okán –, az első két sor igencsak behúzta a nyakát. Később már kollégaként kerültem kicsit közelebb hozzá. Ha „szakmáztunk”, szinte lehetetlen volt meggyőzni. Az ő javaslatára szakosodott az atlétika tanszék oktatói gárdája, ami azt jelentette, hogy azt a szakágat oktattuk, amelyben versenyzői múltunk is volt. Ez sajnos ma már kivitelezhetetlen. Sokat dolgozott a kalapácsvetés szabályainak megváltoztatásán, mert féltette a versenyszám jövőjét. Többéves kísérletezés és azok publikálása után sem sikerült véghez vinnie a gerelyhajítás szabályváltoztatásához hasonló elképzelését. Pedig az élet őt igazolta.
A hallgatókkal szemben nagyon szigorú volt, nem tűrte a linkséget. Elméletben és gyakorlatban is megkövetelte a TF színvonalához szükséges nívót. Nemcsak a teljesítmény, hanem annak a dobómozgásnak tökéletes végrehajtása is követelmény volt nála. A dobások koordinációs mintáját mindenkinek meg kellett tanulnia. Volt olyan hallgató, aki csak sokadszorra, karácsony másnapján tudott sikeres gyakorlatot bemutatni. Egyes hallgatók tanulmányaik alatt szidták a szigorát, de mikor évekkel a végzés után visszajöttek az alma materbe, Sanyi bácsit keresték, hogyléte felől érdeklődtek, és szeretettel beszéltek róla. Kollégiumi igazgatóként is rendet, fegyelmet tartott, nem minden nebuló megelégedésére – ezek persze az úgynevezett „szalon TF-esek” voltak. Sok szülő küldött neki köszönőlevelet.
Nyugdíjba vonulása után is aktív volt. A gyakorlati órák mellett az erőfejlesztés elméletével foglakozott. A tanszék a mai napig is alkalmazza számos ötletét.
Kortársaival és a fiatalokkal is megtalálta a közös hangot: rendszeres összejöveteleket tartott otthonában, ahol mindenkit szívesen látott. A tanszéki tagoktól kezdve a híres dobó szekción át egészen a kollégiumi hallgatókig mindenkit szeretettel hívott és várt. A kőkemény szikla ilyenkor teljesen meglágyult.
Mi, tanítványai és kollégái szeretettel emlékezünk rá, és megőrizzük emlékezetünkben.
„Mert elfut a víz, de a kő marad!”
W.A.
Isten veled, Sanyi bácsi!
Szalma László
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
