Ma töltötte be 60. életévét dr. Németh Endre, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem meghatározó személyisége. Ebből az alkalomból beszélgettünk a TF-en 1986 óta oktató szakemberrel, aki 2015 óta irányítja a Küzdősportok Tanszékét.
Gyorsan elröpült ez a hatvan év?
Nem gyorsan, hanem nagyon gyorsan. Mindamellett örülök is neki, mert tartalmasan és mozgalmasan szálltak el az évtizedek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy azt csinálhatom, amit tiszta szívből szeretek – vagyis a tanítok.
Mikor dőlt el, hogy ezt a pályát választja?
Az az érdekes, hogy valójában nem is ezt terveztem. Édesapám, Németh Sándor ismert és elismert újságíró volt, a Magyar Ifjúságnál, majd a Szabad Földnél még a Blaha Lujza téren. Sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy őt követve én is az leszek. Gyakran jártam be hozzá a szerkesztőségbe, ahol aztán rádöbbentem, ez a pörgés nem való nekem. De legalább kaptam tudósítói igazolványt, amelyet fölmutatva ingyen jártam sporteseményekre, a mai napig őrzöm, nagy becsben tartom. Édesanyám óvónő volt, az ő munkáját figyelve jöttem rá, milyen csodálatos hivatás a pedagógusoké, nagyon megfogott.
És aztán jött a TF…
No, de hogyan?! Egészen jó cselgáncsozóként érettségi előtt álltam 1980-ban. Ragyogó tanáraim felkeltették érdeklődésemet e szakma iránt, szüleimet pedig óriási meglepetésként érte, hogy a TF-re jelentkeztem. Mondanám, hogy simán ment, de jó messze volt ez attól… Úgy kezdődött, hogy nem vettek fel elsőre, ekkoriban is öt-hatszoros, ha nem nagyobb volt a túljelentkezés, így munkát vállaltam az intézménynél, mégpedig takarítást, kertészeti munkát, konkrétan gereblyézést. Olyan idők voltak akkoriban, hogy még ehhez is protekció kellett, de komolyan! Elkezdtem dolgozni, reggel héttől délután kettőig és ezt követte a felkészülés a felvételire. Másodszorra már sikerült. Elvégeztem tanulmányaimat, s közben már éreztem, valósággal beszippant a sport világa, megfertőződtem vele, így a TF-en maradtam, 1986-ban kezdtem tanítani. Annyira vágytam rá, hogy a Paksról érkező álláslehetőségre is nemet mondtam, pedig háromszor annyi pénzért csábítottak. Tudtam és éreztem, hogy nekem itt, a TF-en van tennivalóm, ez az én hivatásom. Az 1996-os atlantai olimpia idején az Eurosport meghívott szakkommentátornak, azóta tulajdonképpen ott vagyok az olimpiákon, az elmúlt tíz évben pedig a Sport Televíziónál dolgozom ilyen minőségben, roppant mód élvezem. Az egyetemen pedig mindig is arra törekedtem, illetve törekszem nap mint nap, hogy méltóképpen vigyem tovább nagyszerű elődöm és példaképem, a felejthetetlen Galla Ferenc örökségét a cselgáncsban és úgy általában a küzdősportokban. Még 1998-tól irányítottam az egyetemi dzsúdósportot, s egészen mostanáig vittem. Rengeteg egyetemi világbajnoki cím és Universiadén szerzett érem fémjelzi ezt a korszakot, más ne mondjak, egyetlen cselgáncsozó olimpiai bajnokunk, Kovács Antal rögtön egyetemi világbajnok lett 1998-ban. A legutóbbi Universiadén pedig Tóth Krisztián nyert bronzérmet. Szürke kis átlagsportágból az egyik legsikeresebb lett a cselgáncs, erre nagyon büszke vagyok. Akárcsak arra, hogy a küzdősportok kiszélesítése révén a karate is bekerült a képzési programba, már a tanárképzésben is tanítjuk. Továbbá a minisztérium kérésére elkészítettük a nemzeti küzdősport-stratégiát, s a többi küzdősport mellé oda is bekerült a karate.
Előfordult életében, hogy önvédelemből használnia kellett cselgáncstudását?
Szerencsére nem, és nem is szeretném, hogy sor kerüljön rá, meg szerintem látszik rajtam, hogy meg tudom védeni magamat. Azonban mi nem ezt tanuljuk. A szőnyegen nem baseballütővel vagy késsel támadnak ránk, ott sportszerű küzdelem zajlik szabályos körülmények között.
Mit kíván a következő hatvan évre?
Ó, már harminccal is kiegyeznék, édesapám nyolcvan évet élt, Galla tanár úr majdnem megérte a kilencvenet. Több ezer testnevelőt taníthattam küzdősportra, igyekeztem nekik átadni minden tudásomat, és ezek után nagyon szeretném egészségben megérni és látni, hogy a küzdősportok méltó helyükre kerülnek a köznevelésben. Tisztességre és önuralomra tanítanak, erőnléti és mentális képességeket fejlesztenek, de a legfontosabb talán az, hogy magára az életre készítenek fel.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
