Prof. Dr. Szécsényi József egykori kíváló diszkoszvető, professor emeritus, sporteredményeivel, az elméleti és gyakorlati atlétikával, tudományos tevékenységével kimagasló eredményeket elérő tanár úr, januárban ünnepli 85. születésnapját.
Prof. Dr. Szécsényi József egykori kíváló diszkoszvető, professor emeritus, sporteredményeivel, az elméleti és gyakorlati atlétikával, tudományos tevékenységével kimagasló eredményeket elérő tanár úr, januárban ünnepli 85. születésnapját.
Eredményes sportpályafutása során Szécsényi József az 1954-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és ebben az esztendőben főiskolai világbajnok is volt. 1958-ban európacsúcsot dobott (58.33). Az 1960-as római olimpián – legjobb európaiként – a negyedik helyen végzett, majd az 1964-es tokiói olimpián 5. helyezést ért el diszkoszvetésben. Edzői pályafutása alatt versenyzői húsz ifjúsági és felnőtt Országos Bajnokságot nyertek. 1969-től közel tíz éven át a magyar válogatott dobószakágának vezetője volt.
1955-ben testnevelő tanári-, 1967-ben szakedzői, majd 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Kar pszichológia szakán szerzett diplomát. 1965-ben került TF Atlétika Tanszékére adjunktusként, 1978-ban egyetemi docens, 1989-ben egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést kapott. Tudományos tevékenysége először a versenyzés lélektani problémáira irányult. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán doktori címet szerzett pszichológiából. Ezután tudományos érdeklődésének fókuszát a teljesítményfokozás másik területére, az izommechanika kérdése felé fordította. Az izommechanika kérdései közül az izom fiziológiásan kihasználható tartománya, annak értelmezése, valamint az izom teljesítményét befolyásoló tényezők voltak azok, amelyekkel foglalkozott. 1979-ben “Izommechanikai elvek érvényesülése a sportmozgásokban” címmel megszerezte a biológiai tudományos kandidátusi címet. 1985-től az Atlétika Tanszék tudományos kutatási és TDK tevékenységét irányította. Igyekezett iskolát teremteni és a hallgatókkal megszerettetni a kutatómunka szépségeit. Tanítványai számos első, második és harmadik helyezést értek el a TF Tudományos Diákköri Konferenciáin, nemzetközi TDK-n pedig több első helyezést és különdíjat is szereztek. Egy önálló szakkönyv szerzője, tíz szakkönyv társszerzője és mintegy kilencven közleményt, szakcikket publikált. Több alkalommal tartott előadásokat a Magyar Élettani Társaság Vándorgyűlésein és Nemzetközi Mozgásbiológiai szimpóziumokon. Szakmai továbbképzéseket tartott Csehszlovákiában, Franciaországban, az NDK-ban, Spanyolországban és Portugáliában.
Hosszú éveken át a Magyar Biológiai Társaság mellett, a Testnevelési Egyetem Doktori Tanácsának és Habilitációs Bizottságának tagja, és a Tanszékvezetők Kollégiumának elnöke volt.
A következő összeállítás Szécsényi József korábbi interjúiból készült válogatás, illetve a 85. születésnapján is beszélgettünk a professzor úrral.
Miért diszkoszvető lett, miért ezt a sportágat választotta?
„Focista akartam lenni, a 104 kilómmal és a 185 centimmel komoly esélyem lett volna jó csatárrá válni” – emlékezett atléta pályafutásának kezdetére a későbbi ikon. „Amikor azonban a művészettörténet-tanárom megmutatta Müron Diszkobolosz című ókori szobrát, elhatároztam, nekem is ilyen alakom lesz, ezt a sportágat választom.”
Diszkobolosszá akart válni és azzá is vált szinte a semmiből, az általa lecsiszolt fogaskerék autodidakta módon történő vetésével, amelyhez a mintát a szobor szolgáltatta. A sportolói pályája, a teljesítménye szép ívben emelkedett, már az első versenyen 39 métert teljesített a 2 kg-os diszkosszal és ifjúsági válogatott lett. Eredményes sportpályafutása során Szécsényi József az 1954-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és ebben az esztendőben főiskolai világbajnok is volt. 1958-ban európacsúcsot dobott (58.33)! Az 1960-as olimpián – legjobb európaiként – a negyedik helyen végzett 55.79 méteres eredménnyel.
„A Római Olimpián az első dobásom 58 fél’ volt – ezzel második lehettem volna – de akkor egyedül én dobtam felugrásból és a lábam a levegőben kívül volt a körön, amire a bíró azt mondta, hogy kiléptem. Ezért nem sikerült a dobogó.”
Két évre rá hatvan méter fölé vitte a magyar csúcsot (60,66 m). Először dobta túl Magyarországon a bűvös 60 métert diszkosszal!
Mi volt pályafutása legnagyobb élménye?
„A pályafutásom végéhez köthető a legnagyobb élményem, az 1964-es tokiói olimpia. Előtte 27. voltam a világranglistán és végül ötödik lettem.”
Szécsényi József kilencszer nyert magyar bajnokságot, nyolcszor javított csúcsot, ötven alkalommal volt válogatott!
„Én sajnos nem voltam olyan korpulens, mint az amerikai Oerter, vagy Babka. Ők 128-130 kilósak, két méter magasak voltak, de már 1953-ban súlyt emeltem, én voltam az első súlyemeléssel is készülő a versenyszámban. Már gimnazista koromban emeltem, és a TF-en is tovább tudtam folytatni ezt a módszert. Emiatt erős voltam – ezzel mondhatom, hogy megelőztem a koromat.”
A professzor úr nevéhez eredményes edzői munka is fűződik, az évtizedek során sok élvonalbeli diszkoszvető munkáját irányította, hozzájárulva a magyar dobó szakág sikereihez. Tanítványai húsz Magyar Bajnoki címet szereztek, kilenc országos ifjúsági és hét országos felnőtt csúcsot állítottak fel. Vezetésével a 70-es években a magyar diszkoszvetés a nemzetek rangsorában az USA mögött a második volt, olyan kiváló dobók jóvoltából, mint Tégla Ferenc, Fejér Géza, Murányi János, Szauer Pál. A sportszakma mesteredzői címmel ismerte el edzői munkáját. Pályáját, edzői-tanári munkáját színesítette, hogy 1980-1984 között edzői tevékenységet végzett Kuwaitban, ahol elsősorban a súlylökőkkel ért el kiemelkedő sikereket.
„Edzői, pedagógiai pályámon a tanítványokkal szemben alapvető elvárásom volt, hogy: tanulni! Félműveltekkel nem lehet eredményesen foglakozni. Fontosnak tartom azt a tételt, hogy a versenyző mindig igazat mondjon az edzőnek! És meghatározó számomra a megfelelő kommunikáció, egymás között is és kifelé is.”
Hogyan került a Testnevelési Egyetemre?
„Bácsalmási Péter bácsi hívására kerültem az egyetemre, és soron kívül nyertem felvételt a TF-re. A tatai edzőtáborban találkoztam a későbbi életemet döntően meghatározó kiemelkedő tanár egyéniséggel, Bácsalmási Péterrel. Péter bácsi meggyőzött arról, hogy tanulmányaimat az ELTE helyett a TF-en folytassam. Több mint 60 évvel ezelőtt, 1951-ben kezdődött a kapcsolatom a TF-el és tulajdonképpen tart mind a mai napig."
Tanulmányai kezdetén a sokirányú igénybevétel, terhelés nem támogatta diszkoszvető teljesítménye javulását, de a harmadik évben fejlődése felgyorsult és 1954-ben, 22 évesen, a berni EB-n bronzérmet nyert, hozzájárulva a magyar csapat sikeréhez. Kiváló sportolói eredményeit úgy érte el, hogy választott hivatását nem adta fel és az egyetem elvégzése után szeretett gimnáziumában, Szentesen tanított.
„Péter bácsi minden meggyőző erejére szükség volt, hogy kimozdítson Szentesről. Végül harmadszorra sikerrel járt, így kerültem a TF-re 1965-ben, amelyet egy-két év óraadás előzött meg. Az Atlétika Tanszéken a tanári munka mellett a TFSE-ben és a Magyar Atlétikai Szövetség szakbizottságában is végeztem edzői tevékenységet.”
Tanári, edzői munkája mellett kutatott, publikált és folyamatosan részt vett szervezett továbbképzéseken, így 1967-ben szakedzői diplomát, 1972-ben az ELTE-én pszichológiai képesítést szerzett, majd 1977-ben sikeresen fejezte be kandidátusi aspirantúrját és nyerte el a biológiai tudományok kandidátusa címet.
„Az izom mechanikai tulajdonságait a sportteljesítmény fokozása szempontjából vizsgáltam, amelyben nagy segítségemre volt Garamvölgyi Miklós professzor úr, a témavezetőm.”
Visszatérve Kuvaitból az oktató-kutató munka állt tevékenysége központjában a TF-en. Az 1989-es év pályája kiemelkedően sikeres éve volt, hiszen elnyerte az egyetemi tanári címet, és az Atlétika Tanszék vezetője lett. Közel tíz éven át irányította, erősítette a tanszéket. Erről az időszakról egyszer úgy nyilatkozott, hogy ez az „életének egyik legszebb szakasza volt”. A nagy elődöktől, Bácsalmási Pétertől, Koltai Jenőtől megtapasztalt és megtanult vezetői stílusban irányította a tanszéket, megkövetelve a fegyelmet, de megadva a szabadságot munkatársainak. 70. évét betöltve méltán nyerte el a Professor Emeritus címet.
Mit jelent Önnek a Testnevelési Egyetem?
„Az életet, mindent. A sportszakmai és tudományos pályám mellett hallgatóként itt ismerkedtem meg feleségemmel, Szécsényiné dr. Fekete Irénnel, aki egyetemi docensként több évtizeden át oktatott a TF-en és hosszú éveken át vezette az RG, Tánc, Aerobik Tanszéket. Lányom, dr. Szécsényi Violetta közel húsz éven át oktatott az egyetemen, majd megbízott tanszékvezetőként ő vette át feleségemtől a tanszék irányítását. Talán együdálló – és óriási büszkeséggel tölt el, – hogy immár több mint két éve a harmadik generáció, az unokám, Varga Dániel is a TF-en dolgozik. Ő nem a katedrát választotta, hanem az egyetem igazgatási oldalát. A Rektori Hivatal vezetőjeként komoly, felelősségteljes munkát végez.”
Csak kevesen tudják, hogy hosszú éveken át az Ön képe díszítette a Sportszelet csokipapírját.
„Az 1960-as, 58,26 méteres nagy dobásom után lettem csokireklám, az arról készült fotót jelenítették meg a borítón. Nem foglalkoztam akkoriban a jogdíjjal, vagy az esetleges jövedelemmel. A csapattársaim, és a barátaim sokáig ösztökéltek, kérdezzek rá, mi járhat ezért, de nem igazán törődtem vele. A sport, majd a sporttudomány sokkal inkább érdekelt. Elmélyedtem a versenyzés lélektanában, könyveket írtam, egyetemi tanár lettem, és mellette edzősködtem.”
Születésnapja alkalmából kívánunk a Professzor úrnak jó erőt, egészséget és boldogságot. A Jóisten tartsa meg még sokáig szeretett családja, felesége, lánya, unokái és a TF nagy családja körében.
