Hírek

Volt rektorunkra emlékeztünk

Csütörtökön 1 órakor megtelt a Hepp Ferenc-terem. Azért gyűltünk egybe, hogy a TF korábbi rektorára Professzor Dr. Istvánfi Csaba Rector Emeritusra emlékezzünk. Tanár úr áprilisban hunyt el, nagypénteken, és mivel a család szűk körben kívánta eltemetni, a TF közössége ily módon búcsúzott tőle.

Volt rektorunkra emlékeztünk

Istvánfi tanár úr életének „sok szegletéből” gyűltünk össze: Jelen voltak a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete tisztségviselői és képviselői, valamint a volt és jelenlegi kollégák, munkatársak, tanítványok és barátok.

Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos rektor mondta az első búcsúbeszédet, melyben felvázolta István Csaba életútját, de beszélt „az edzőről, aki rajongott sportjáért, a kosárlabdáért, aki bajnokcsapatot nevelt és vezetett”, de szakmai vezetője is volt a Szövetségnek. A teljesség igénye nélkül felsorolta elévülhetetlen érdemeit a TF vezetőjeként, köztük a legfontosabbakat: a TF diploma nemzetközi elismertetését, a nemzetközi kapcsolatok kiépítését, a Nemzetközi Edzőképző létrehozását, vagy az 56-os áldozatok (tanárok és hallgatók) rehabilitálását.  Istvánfi Csaba vezetésével zajlott a Magyar Olimpiai Bizottság Sydney 2000” és „Athén 2004” tehetségmenedzselési programja is. Számos kitüntetése és díszdoktori címének elnyerése is megemlítésre került. Haláláig vezette az MTTOE, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének munkáját, amelynek élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a mindennapos testnevelés bevezetésében, ami mérföldkő a hazai testkultúra fejlesztésében.

A kollégák és volt tanítványok nevében Dr. Reigl Mariann elsősorban Istvánfi Csaba emberi oldalát mutatta meg. „Figyeltünk minden szavára, mivel mindnyájunkat lenyűgözött elhivatottságával, szellemének szabad szárnyalásával, gondolatainak eredetiségével és egyéniségének sokszínűségével”. Említést tett a „kosárlabda- és testnevelő tanári összejövetelekről, a kirándulásokról, a jóízű beszélgetésekről”, és hogy Tanár Úr „soha ki nem fogyott az anekdotákból, humoros történetekből”.

Az emlékezés utolsó aktusaként a résztvevők mécsest gyújtva rótták le tiszteletüket volt rektorunk emléke előtt. Az asztalon lévő kis koszorút pedig a Hagyományőrző és Kegyeleti Bizottság tagjai elvitték a sírhelyéhez.

Tanár Úr emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

megemlékezés,gyász,Istvánfi Csaba