Vajon milyen lehet egy ünnepség az 1848–49-es szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján, 2015-ben? – tettem fel magamnak a kérdést a Testnevelési Egyetemen rendezendő eseményre igyekezve. Nos, alig egy órával később megkaptam a választ: éppen olyan, mint amilyenre nem számítottam, és amely után az intézményt elhagyva katartikus élmények kavarogtam a fejemben.
Az előadásra készülő fiatal lányok és fiúk eleve tökéletes összképet varázsoltak. Tiszta tekintetűek, sportos alkatúak valamennyien, a legapróbb nyoma sem volt a telefon nyomkodásában vagy a sportolás elhanyagolásában meggörnyedt nyaknak, hátnak, szóval jó volt rájuk nézni.
Aztán elkezdődött maga a műsor...
A tüneményes Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina által összeállított produkciót képtelenség szavakkal visszaadni, de azért teszek rá egy kísérletet. A verset szavalók szép kiejtése, a zenei összeállításra látványos tornaelemeket elővezető leányok bemutatója, valamint a néptáncot járó fiatalemberek teljesítménye egyaránt a napjainkban méltánytalanul elhanyagolt emberi értékek csillogásával töltötték meg az aulát, nem is beszélve az éneklőkről.
Vránics Ildikó és Ekanem Bálint külön-külön, majd együtt énekelve is olyasmit művelt, amit valószínűleg kevesen tudnak: képesek játszani a hallhatóság érzelmeivel, érzéseivel. Az viszont egészen biztos, hogy nem kell "bóvliműsor" mentorának lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, kivételes tehetségű fiatalokról van szó. Merthogy tényleg tehetségesek, csakúgy, mint a többi szereplő.
"Szabaddá tettem a hallgatók számára ezt a csütörtöki napot, hogy lehetőség szerint minél többen el tudjanak jönni az ünnepségre – mondta a vastapssal záruló előadást követően Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora, a magyar kézilabdasport emblematikus figurája. – Csodálatos műsor volt, minden pillanatát élveztem, borsódzott a hátam. Ez a csaknem egy óra is rámutatott, hogy milyen erő és tehetség lakozik az intézményben. Egyébként valamennyi előadásunk magas színvonalú, s mint a sportolók, mindig arra törekszünk, hogy legközelebb még jobbak legyünk."
Mintha 1848 szellemének megidézése közben az előadók és a mintegy háromszáz fős hallgatóság kinyújtotta volna kezét egymás felé, imígyen jelezve: igen, ez a mi világunk.
Élmény volt benne élni.
Kamler János
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2025.
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
