Fiatalon bekerülve a TF Kutatóintézetébe, a gombfocicsapatom középcsatára, Orosz Pál ült a mellettem lévő szobában. Alig mertem hozzászólni, de hamar bevettek a "délutáni szalonnázós csoportba", ahol a jó hangulatú beszélgetések elsősorban szakmai kérdések körül forogtak. Nagyon sokat tanultam, sok bírálatot és később már elismerő véleményt is kaptam. A közösség csatára, mozgatója ott is Pali volt.

A Kutatóintézet feloszlatása után együtt kerültünk át a Sportjáték Tanszékre, ahol nyugdíjba vonulásáig egy szobában is ültünk. Fanyar humorával, a labdarúgás iránti teljes elkötelezettségével, baráti gesztusaival kivívta a Tanszék megbecsülését is. Tanított, kutatott, publikált. Hajlíthatatlan jelleme, kedvessége példa volt a kollegák számára.

Aztán ritkábban jött, csak a tanszéki ünnepségeken, illetve a tanári focimeccseken lehetett vele találkozni.

Tudtuk, hogy beteg, de nem vártuk, hogy ilyen hamar itt hagy bennünket, és a nagy elődökkel más pályán játszik tovább.

Hiányozni fog barátsága, kedvessége, őszintesége, tudása.

szöveg: Onyestyákné Reigl Mariann (Sportjáték Tanszék)