Az idő megkegyelmezett nekünk október 6-án. Bár borús és hűvös volt, de az eső nem esett, így a D-épület előtti udvarra tervezett megemlékezésre már jóval a kezdés előtt gyülekeztek a kollégák és hallgatók. Az ünneplőbe öltözött I. évesek nyakában ott díszelgett a tanévnyitókor kapott TF-es sál és nyakkendő.

A 13.00-kor kezdődő műsor kicsit formabontó volt, hiszen egy néptánccal indult, majd ezt követően egy vers gondolataira engedték a fiúhallgatók félárbocra a zászlókat a D-épület előtt.

Az alkalomhoz kiválasztott verseket méltóságteljes hangulatú zenei kísérlettel adták elő a szereplők. Bár sokak számára már ismerős lehet az a pár sor, amit a tizenhárom, Aradon kivégzett tábornokról olvastak fel, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ne csak a nevekről, hanem a tábornokok származásáról, családjáról, érzelmeiről is essék szó, hiszen ezek mind kifejezik azt, hogy miért érezte magát elkötelezettnek a magyar ügy mellett számos, nem magyar származású tábornok, legyen az szerb, örmény, német vagy horvát, illetve legyen bár nemesi, vagy egyszerű paraszti származású.

A koszorúzáson a TF közössége nevében Mocsai Lajos rektor, Hamar Pál rektorhelyettes, illetve Bognár Gábor korábbi kollégánk, a TF nyugdíjas adjunktusa, vívóoktató vett részt. Bognár tanár úr nagy szerepet játszott a D-épület előtti kettős kopjafa felállításában.

Az új első éves hallgatóknak ez volt az első lehetőség arra, hogy "bemutatkozzanak" a TF közösségének.

Úgy gondolom, hogy ezzel az alkalomhoz méltó megemlékezéssel ez sikerült.

Nemerkényi Krisztina