Egy hét telt el a Telecom Vivicittá Budapest futás óta. Érdekelt, hogy voltak-e TF-esek a mezőnyben, és ha igen, melyik távon indultak, és milyen élményeket szereztek. A testnevelő-edző szakos Zala Borit és Kőrös Evelint kérdezem.

Miért döntöttek úgy, hogy elindulnak?

Bori: A remek hangulat, a szép idő, a kikapcsolódás: ez jellemzi a Vivicittát. Pár héttel a verseny előtt határoztuk el, hogy a tavalyi után, az idén is elindulunk a városvédő futáson. A 7 km-es távra esett a választásunk. Evelin húga, Eszter is feljött Budapestre, így hárman indultunk vasárnap reggel a Margitszigetre.  Már a versenyközpont felé sétálva elkapott minket az esemény varázsa, hiszen ekkor volt a félmaraton befutója. A több ezer sportoló 21 km után is mosolyogva futott át a célkapun. (Evelin el is határozta, hogy jövőre ő is megpróbálja a hosszabb távot teljesíteni.)

Evelin: Jó néha kiszakadni a szürke hétköznapokból és futni egy jót. Főleg, ha ezt 30 ezer társsal együtt teszi az ember! Úgy gondoltuk, hogy nekünk – leendő sportszakembereknek – szinte kötelező részt vennünk ilyen rendezvényeken, népszerűsíteni a sportot és az egészséges életmódot. Ki másnak lenne ez a feladata, ha nem nekünk?

Megfelelő volt-e az idő a futásra?

Evelin: Szép, napos időnk volt. Kicsit fújt a szél, de ez még jól is esett.

Készültek-e különösebben, vagy elég „a TF-es lét” egy ilyen táv lefutására?

Bori: Nem készültünk a távra, 7 km teljesítése nem jelenthet gondot egy igazi TF-esnek.

Végig együtt futottak?

Bori: Nem. A rajtzónában megbeszéltük a találkozási pontot. Közepes tempóban futottunk, mivel nem az időeredmény számított: élveztük a futást. Bár sokan úgy vélik, ugyanezt a távot a Csörszön is lefuthattuk volna, de ez teljesen más érzés volt: a futás öröme mellett a közösségi érzés adta a pluszt. Ennyi emberrel még soha nem futottam együtt!

Evelin: Az útvonal mentén rengeteg lelkes szurkoló bíztatta az amatőr illetve profi sportolókat. Ez is nagyon klassz érzés volt! Emellett a szervezők rajt- és befutócsomaggal, pólóval, éremmel kedveskedtek a résztvevőknek.

Máskor is futottak már hasonló versenyen?

Bori: Tavaly, mi testnevelő-edző szakos lányok, együtt futottunk. Ezen kívül én már többször indultam a Vivicittán és más hasonló tömegsport rendezvényen (Ultrabalaton, Spar maraton, Női futógála, WizzAir Budapest félmaraton, stb). Ebből  három félmaratoni táv volt.

Találkoztak az idén más TF-essel?

Bori: Igen, volt és jelenlegi hallgatókkal is találkoztunk. Legtöbben a 7 és 10 km-en indultunk, de tudok olyan bátor jelentkezőről is, aki a félmaratoni távnak vágott neki. Csoporttársunk, Bende Ádám, pedig a kecskeméti társrendezvényen futott.

Mi volt a verseny legemlékezetesebb pillanata?

Evelin: ….Az utolsó pár száz méter volt, ahol rengetegen szurkoltak. Ott már hallottuk a zenét és így könnyebb volt belevágni a végső hajrába. A célban kapott érem és a jó hangulat feledtette a futás közbeni fájdalmakat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy akár újra lefutnánk a távot!

Nem kellett volna egy TF-es csapatot kiállítani?

Bori: Jó lenne, ha az ilyen és hasonló tömegsport rendezvényeken még több TF-es venne részt, esetleg csapatba verődve, együtt teljesítenénk a távot és buzdítanánk egymást.

Közös „fellépésre” azért akad lehetőség: Május 7-én, a Dunai Regattán, fesztiválhangulat mellett szurkolhatnak a kilátogatók a Testnevelési Egyetem sárkányhajósainak, illetve a Cheerleaderes lányoknak! Mutassuk meg együtt, hogy a TF a legsportosabb egyetem!

Kipihenték már a fáradalmakat?

Evelin: Sok időnk nem volt, hiszen a verseny másnapján már bemutatásaink voltak a TF-en, de mivel nem futottunk gyilkos tempóban, egy kis nyújtás és délutáni pihenés elég volt a regenerálódáshoz.

Köszönöm és szurkolunk a Regattán induló TF-es csapatnak!