Az utanpotlassport.hu szerkesztősége kedden immár nyolcadik alkalommal rendezte meg éves konferenciáját, amely ebben az esztendőben a sportolók felnőtté válásával foglalkozott. A Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével a Testnevelési Egyetemen tartott konferencián kiváló előadásokat láthatott a mintegy 180 érdeklődő. Az eseményt Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora nyitotta meg.
A TF rektora üdvözölte az érdeklődőket és nyitóbeszédében többek közt arra is felhívta a figyelmet, hogy következetesnek kell lenni a mindennapi munka során a fiatalokkal. Mocsai Lajos kiemelte, hogy az elvek és a célok tisztázása a szakemberek feladta, így például a válogatott szereplés tiszteletét már fiatal korban ki kell alakítani a sportolókban, hogy annak lemondása ne kerülhessen szóba.
A konferencia kezdete (Fotó: Vidor Gergely)
A délelőtti programban tehát elsőként a Testnevelési Egyetem rektora, Mocsai Lajos, majd a Magyar Edzők Társaságnak titkára, Köpf Károly gondolatébresztője után dr. Pavlik Gábor, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda-válogatott doktora mesélt a felnőttsportolóvá válásról az orvos szemével. Beszélt a szakszerű, életkornak megfelelő edzésről, a mértékletes, kornak megfelelő terhelésről az utánpótlás-sportolók esetében.
Edző és tanítvány: Kuhárszky Zoltán és Valkusz Máté (Fotó: Vidor Gergely)
A sportoló, szülő, edző kooperációjának jelentőségéről beszélt a korábbi junior-világranglistavezető teniszező, Valkusz Máté, édesanyja, Valkusz Valéria, és a tréner, Kuhárszky Zoltán. Szó volt arról, hogy mindhárom oldalnak áldozatokat kell hoznia. Kuhárszky például a Davis-kupa kapitányságot hagyta ott versenyzője kedvéért. Az édesanya a háttérben meghúzódó szülő szerepéről beszélt, míg a világranglistán 246. helyen álló teniszező elmondta, célja, hogy a legjobb húszba kerüljön.
Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos a Testnevelési Egyetem rektora és Dr. Lénárt Ágota tanszékvezető (Fotó: Vidor Gergely)
Aztán dr. Lénárt Ágota következett. Az egyetemi docens a sportpszichológus szemével közelítette meg a kérdést. Először a korosztályos sportban sikeres sportolók felnőttkorban már kevésbé tapasztalható eredményeiről beszélt, majd a motiváció fenntartása és a győzelem vezető út megtalálása is szóba került a megszokottan élvezetes, szórakoztató előadásában.
A folytatásban, vagyis ebéd után Mocsai Tamás, a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője és Németh András, a Váci NKSE szakmai igazgatója tartott előadást az utánpótlás-nevelő műhelyek és a felnőtt élvonalbeli klubok kapcsolatáról, lehetséges kooperációjáról. A 119-szeres válogatott olimpikon kézilabdázó a balatonboglári akadémián folyó munkáról beszélt. Elmondta, a legfontosabb, hogy teljes embereket neveljenek, és adjanak ki a műhelyből, hiszen csak a teljes emberek fognak jól teljesíteni téthelyzetben. Megjegyezte, ötéves fennállásuk alatt tizenöt bajnoki címet nyertek, ötven-hatvan játékost adtak a korosztályos nemzeti csapatokba. De szerinte az igazán mérvadó majd az lesz, hány játékosuk kerül a későbbiekben a nagyválogatottba.
Később Szita Márton, korábbi többszörös korosztályos Európa-bajnoki érmes asztaliteniszező vallomását hallgathatta meg a közönség a válogatottság lemondásáról, és arról, hogy az élsport helyett inkább a tanulást választotta. A bajnoki címvédő Celldömölk játékosa elmondta, mit rontott el ő, miben hibáztak edzői, a sportágat irányító sportszervezetek, mi vezetett ahhoz, hogy be kellett látnia: nem lesz olyan szintű asztaliteniszező, mint ő arról pályafutása kezdetén, vagy akár tizenéves korába álmodott.
A folytatásban Bodnár Péter, a kosárlabda-szövetség főtitkára a szövetség szerepéről beszélt, arról, hogy miért éri meg, vagy miért nem kötelezően beépíteni a magyar fiatalokat az élvonalbeli csapatokba. És hogy szükséges-e ez vagy sem.
Dr. Sós Csaba előadás közben (Fotó: Vidor Gergely)
Végül dr. Sós Csaba az úszóválogatott szövetségi kapitánya tette fel a kérdést: „Hogyan neveljünk olimpiai bajnokot?” Roppant élvezetes előadásában beszélt a lehetséges buktatókról, valamint a magyar sikerek titkairól.
A Testnevelési Egyetem tanszékvezető egyetemi docense kifejtette: a magyar úszók serdülő korig többet, körülbelül kétszer annyit edzenek, mint amit a szakirodalom ajánl, illetve amennyit a világ más országaiban szokás. Sós Csaba hozzátette: ugyanakkor az ifi és a felnőtt korosztály között a világ sokkal nagyobbat javul, mint a hazai versenyzők. Példaként említette, hogy azok a magyar úszók, akik a 2005-ös hazai rendezésű ifjúsági Európa-bajnokságon nyolc aranyérmet nyertek, azok közül 2007 tavaszán, a Melbourne-ben rendezett felnőtt világbajnokságon senki sem tudott döntőbe jutni. Állítását azzal is alátámasztotta, hogy amíg a magyar versenyzők az 1967 óta rendezett ifjúsági úszó Európa-bajnokságokon 148 arany-, 131 ezüst- és 98 bronzérmet nyertek, addig a 1926 óta létező felnőtt Eb-ken „csak” 97 aranyat, 79 ezüstöt és 62 bronzot, pedig szerinte a két számsornak hasonlónak kellene lennie.A
Sós Csaba a sportolás melletti tanulás fontosságára is felhívta a figyelmet, amelyre szerinte az amerikai egyetemek kitűnő lehetőséget teremtenek.
„Enélkül Hosszú Katinka sem ismerkedett volna meg Shane Tusuppal, akivel mégiscsak három olimpiai aranyat nyertek” – hangoztatta a kapitány, aki előadását egy vízilabdás példával zárta. „Amikor a kilencvenes években még a most elhunyt Princz Gábor volt a vízilabda-szövetsége elnöke, és a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőtől azt kérdezte, miért nem olyan sikeresek a magyar pólósok, mint korábban, azt a választ kapta, azért, mert a tanulás helyett a vállalkozásaik kötik le az idejüket. Erre a vízilabda-szövetség olyan ösztöndíjat adott az egyetemre járó pólósoknak, amely ötször annyi volt, mint a docensi fizetésem, s lám, pár év múlva Sydneyben olimpiai bajnok lett a csapat”.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
