Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848 március 15. megünneplése. Ez a nap hangsúlyos, mert magában hordoz egy szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Személyes beszámolónk következik erről a fontos ünnepről, a szervező Nemerkényi Krisztina tanárnőtől. 

A szokásos kezdeti izgalommal készültünk a szerdai ünnepi műsorra; hogyan fog sikerülni az első, az új K épületben rendezett márciusi 15-i megemlékezés? Elég volt-e a próba, lesz-e elég hallgatóság és legfőképp, miként tudnak az új szereplők beilleszkedni a műsorba?

Úgy tűnik, hogy félelmeink nagy része nem igazolódott be: Az Athén teremben sokan voltunk; hallgatók, kollégák, volt régi diákok valamint a TF műsorai iránt érdeklődő kerületi lakosok ültek a székeken és padsorokban. A mintegy 30 perces műsor jól sikerült, ahogy az a visszajelzésekből kiderült; tetszett a műsor összeállítása, hogy mindig van benne valami újdonság, hogy szépen artikuláltak a szavalók, hogy jó volt a tánc, a zene, az ének...

Jóleső fáradtság vett erőt rajtunk a műsor befejezése után: Érdemes volt ismét lelkesen készülődni az ünnepre; megérte!

Az ünnepség koszorúzással fejeződött be. Átsétáltunk a TF régi terültére, ahol – a szemerkélő esőben - először a TF vezetősége, majd a Hegyvidéki Önkormányzat képviselői helyeztek el koszorút a kettős kopjafa március 15-ét jelképező részénél.