A remény ünnepe
2020. április 12.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Olyan napokat élünk, amikor a hit jelentősége hatalmas. Húsvét van! A hitre azonban ezekben a napokban más minőségében is szükségünk van. Hinni kell abban, hogy a járványhelyzet javulni fog és egy nehéz időszak után az értékek visszanyerik valós súlyukat életünkben!

Furcsa, szinte valószerűtlen napokat élünk. Más a munka, más a levegő, élesebbek a fények, sötétebb az este és kevesebb a zaj. Most minden más, vagy kezd az lenni. Úgy meglepődünk egy felettünk morajló repülőn, mint gyermekkorunkban. Súlyosan aggódunk szeretteinkért, egymásért és saját egészségünkért. Emellett egy egzisztenciális félelem is velünk van, sokaknak már valóságként, tehát joggal. Eközben emberi kapcsolataink visszaszorultak és az un. digitalizált világban rádöbbenünk, hogy a szociális kapcsolatok fontosabbak, mint akár csak három hete gondoltuk. Sokszoros teher alatt élünk. Érzékenyebbek vagyunk mindannyian.

Figyeljük a híreket a betegségről, talán sokkal többet, mint egészséges lenne. Egy soha meg nem élt világ, tehát a valószerűtlenség mellett egy a valóságot sajátos, sokszor embertelen szabályok mentén kezelő világról is markánsabban értesülünk, mint korábban. Arról már nem is beszélve, hogy nincs húsvéti istentisztelet, hetek óta nincs színházi előadás, koncert, sportesemény, élő sportközvetítés és a futball, tenisz és vízilabda "hiány" észrevehető. Utóbbi már-már függőség, valódi szenvedély.

A helyzet történelmi, ez vitán felül áll.

Közben tudjuk, hogy a neheze még csak most következik. Azonban ez is bizonytalan és éppen ezért a korábbi időszak után a legtöbb embernek újszerű. Ugyanis sajnos nem tudjuk, számunkra mit is jelent valójában a neheze.

Tehát ezekben a fényárban és egyben aggodalom felhőkben úszó tavaszi napokban talán érdemes a húsvéthoz, a fényhez és a történelmi időszakhoz méltó gondolatot keresni. Nem könnyű feladat ez! Sok mindent tisztába kell tenni magunkban ahhoz, hogy megtaláljuk a lényeget, ami sokféle bennünk is, nemhogy egy egész társadalomra kivetítve. Nem feltétlenül annyiféle, amennyien vagyunk, de sokszínű, akár a természet. Most azonban érdemes megkérdezni magunktól, mi az, ami valóban fontos?

Az első válasz ezúttal is - csak most hangsúlyosabban - az EGÉSZSÉG. Higgyünk abban, hogy az a miénk lesz, és jegyezzük meg egy egész életre, hogy védeni kell!

Utána mi az, ami igazán fontos az életünkben? A gyermekeink, a szüleink, barátaink, ne legyünk álszentek, saját magunk, a kedvteléseink és még sorolhatnánk. Sok kisebb és nagyobb vonzódás, amelyek egy átlagos vasárnapon csak életünk természetes fodrozódásai, de alapvetően maga az élet, amit kaptunk és nagyon szeretünk. És akkor van, amiről itt most nem beszélhetünk, mert Kányádi Sándor szavaival élve, „vannak vidékek legbelül”.

Azonban mindenkinek van olyan ügye, amely amellett, hogy neki jó, másnak is kedvére való. Melyek azok a szenvedélyek, kedvtelések, amelyek sokaknak hiányoznak és társadalmi hasznosságuk sem lebecsülendő? Ami sok millió, újra a normális életre vágyó embert összekapcsol.

Most lép előtérbe az én és lesz az általánosból egyéni, ami remélem, általános.

Forgatom és több fontos dolog jut eszembe, köztük egy olyan, ami az életemben eddig állandó volt és most biztos, sokaknak hiányzik. Megjegyzem, a repülők hiánya mellett volt még több minden, amit ezekben a valószínűtlen napokban már eddig is felidéztem, akár gyermekkoromból. Sok gondolat azonban egy irányba húz.

A kora tavaszi esték emléke, amikor sötétedésig fociztunk a Pénzügyőr-pályán, a Komjádi-uszoda klórszaga, vagy amikor hazafelé a kerékpáron ülve elengedtem a kormányt és – akkor még – hagytam, lobogjon a hajam. Aztán felnőtt korban a bajnoki hajrák kezdete, a klubidény érdemi része és a nagy nyári tornákra való felkészülés beindulása, hogy az olimpiákról ne is beszéljek, mind-mind ezekben a hetekben volt aktuális és mind-mind SPORT. Érdekes, mennyire hiányzik mindez. A kedd és szerda esti BL-meccsek, a hírek, a program, a találkozás, a munka, egy közös ügy, a közös téma, amit lehet szidni, szeretni, beszélni róla.

A sport szocializációs szerepe sokkal nagyobb, mint gondoljuk. Éppen ezért hinni kell abban, hogy mindez visszatér. Abban is lehet hinni, hogy talán nem változatlan formában. Elképzelhető, hogy a körítés nem lesz ugyanolyan, mint volt. Kevesebb lesz egy-egy jogdíj, kevesebb a támogató, a pénz. Talán néhányan pár millióval kevesebbet fognak keresni és lehet, hogy megváltozik itthon is sok minden. Azonban hiszek abban, hogy a sport újra visszazökken eredeti ritmusába a tornaóráktól kezdve a futball rangadókig.

Persze, hogy mi az eredeti, az egy másik írás témája. Ez itt most a közös hitről és a reményről szól. A sportról, amit nagyon sokan szeretnénk visszakapni. Rajta keresztül ugyanis megszokott életünket, munkánkat, szórakozásunkat és egészségünket is visszakaphatjuk. Mert a sport, ahogy mondják, egészség. 

Mezei Dániel

További oldalak

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek

2026. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!