Dr. Gombocz János: „A sors kegyeltje vagyok”
2020. április 23.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Tavaly töltötte be 75. életévét Prof. dr. Gombocz János, a Testnevelési Egyetem korábbi tanszékvezetője, a Tanárképző Intézet Pedagógia és Módszertani Tanszékének munkatársa. A nagynevű szaktekintély a koronavírus-járvány alatt sem tétlen, bár nagyon várja, hogy visszatérjen az élet a régi kerékvásásba.

Gombocz professzor a katolikus pedagógusok konferenciáján (2018. április)

Gombocz professzor a katolikus pedagógusok konferenciáján (2018. április)

Gombocz tanár úr 1968-ban került a Testnevelési Egyetem Neveléstudományi Tanszékére bölcsészdiplomával a zsebében. Jóllehet a tanszék neve azóta megváltozott, és számos generáció szerzett oklevelet az egyetemen, a jelenleg neveléselméletet tanító szaktekintély továbbra is az maradt, aki mindig is volt: a szakmája iránt elhivatott ember. Akkor értük el telefonon, amikor éppen a sportszakpszichológus képzésen részt vevő hallgatók dolgozatait javította dolgozószobájában.

„Hiányoznak az előadások és a szemináriumok, még akkor is, ha kicsit kényelmesebb itthonról dolgoznom. Az elmúlt évtizedek alatt nagyon »hozzám nőtt« az egyetem, éppen ezért furcsa, hogy most minden másképpen alakul. Bár sokan panaszkodnak, hogy nehezen bírják a bezártságot, hozzá kell tegyem, ehhez az életmódhoz nyugdíjasként egyre inkább hozzászoktam az utóbbi években. Természetesen hiányzik, hogy nem hagyhatom el a lakást, még a boltba sem mehetek el. Nem találkozhatom a családtagjaimmal: a gyermekeimmel és az unokáimmal sem, és embereket is csak a televízióban látok. Ha meglátogatnak a rokonaim, kiállok az ablakba, és onnan beszélgetek velük. Ezt leszámítva az élet elviselhető.”  

A tanár úrnak nincs otthon internete, ezért telefonon tartja a kapcsolatot a hallgatókkal. Mint meséli, nap mint nap érkeznek hívások, legfőképpen a postán érkező dolgozatokkal kapcsolatban. S ha már a diákokról esik szó, nem állhattuk meg, hogy ne beszélgessünk kicsit az elmúlt évtizedek tapasztalatairól. 

„Azzal nem mondok újat, hogy a mi tanárnemzedékünk szerint csökkent a hallgatóság szakma iránti elkötelezettsége, munkamorálja és fegyelmezettsége. Pedig a sport világa – és nem csak a versenysporté – önmegtartóztatást követel. A testnevelőtanárnak stramm embernek kell lennie, ám ha nem tud példát mutatni, mit várjunk a gyerekektől? Kissé szomorúan tapasztalom, hogy manapság az egyetemisták a telefonjukat nyomkodják előadás közben – tőlük nehezen várhatjuk el, hogy rendezett keretek között oktassák a testnevelést, amikor bekerülnek az iskolába. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy egy-egy hallgató kizökkentett a nyugalmamból – meséli nevetve. – Nem szeretnék azonban csak panaszkodni: az osztatlan képzésben részt vevő mostani elsőévesek nagyon jó benyomást tesznek rám – jó érzés látni rajtuk a szakmai elhivatottságot és érdeklődést. Mindig is voltak, vannak és lesznek nagyon értékes diákjaink.”

Gombocz tanár úr úgy véli, manapság sok olyan diák is bekerül az egyetemekre, akiket nem feltétlenül érdekel, amit tanulnak. Mint mondja, a TE-re régen nagyon jól megválogatott nappali tagozatos hallgatók jártak, akiket felvételi jelentkezéskor a szakma iránti elkötelezettség vezérelt. Manapság sokan nemcsak kettő, hanem több vasat is tartanak egyszerre a tűzben, ám ezért nem hibáztathatja a fiatalokat.

Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a tanár úrból az elkeseredettség szól, erről szó sincs, sőt! Az elmúlt évtizedekben számtalan felejthetetlen élményben volt része, amelyből nehéz kiemelnie akár egyet is.

„Mindig is a sors kegyeltjének tartottam magam, hogy olyan környezetben taníthatok, mint amilyen a TE-n is van, ráadásul azzal foglalkozhatom, amit rendkívül szeretek: a pedagógiával és a sporttal. Egész pályám alatt nagyon jó volt a munkaközösség az egyetemen, és hálás vagyok a sorsnak, hogy szüntelenül vidám és derűlátó kollégákkal dolgozhattam. Mindez felejthetetlenné tette az elmúlt fél évszázadot, amelyet a TE-en tölthettem” – zárta a beszélgetést a szakember.

Márványkövi Ferenc

2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!