Vasárnap este a Bayern München 1–0-ra legyőzte a Paris Saint-Germaint a labdarúgó Bajnokok Ligája-döntőben, története során hatodszor elhódítva a legrangosabb európai kupát. A mérkőzés egyik hőse Manuel Neuer, a német sztárcsapat 34 esztendős, világbajnok kapusa volt, aki ziccereket is hárított, pedig kivételes tudású játékosok (Neymar, Kylian Mbappé, Ángel Di María) igyekeztek túljárni az eszén.

A finálé másnapján megkerestük Dr. Lénárt Ágotát, a Testnevelési Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszékének vezetőjét: arra voltunk kíváncsiak, lélektanilag mik számítanak egy-egy ilyen kiélezett helyzetben, amikor már csak a csatár áll szemben a kapussal.

„Nézzük először a biomechanikát! – kezdte mindjárt egy érdekességgel Lénárt Ágota. – Ilyen szituációban nem a rúgó lábat kell figyelnie a kapusnak, hanem a lövő játékos csípőjét, mert annak mozgásából hamarabb leolvassa, hova szeretné rúgni a labdát a csatár. Fontos továbbá a különböző játékhelyzetek modellezése, azok begyakorlása, hogy egy-egy ilyen játékhelyzetnél az agy már automatizmusként diktálja a testnek a megfelelő mozdulat elvégzését. Hiszen az adott sportágban lehet valaki bármekkora tehetség, klasszis, ha az agya a másodperc tört része alatt korábban nem tapasztalt eseményt érzékel, leblokkolhat. És máris oda a helyzet.”

Manuel Neuer a BL-döntőn mindent védett (Fotó: AFP)

A tanszékvezető hozzátette: az élsportban nélkülözhetetlen a nyomás függetlenítése, ezért is fordulhat elő, hogy a legjobb kapusok bármilyen játékhelyzetben tudnak védeni.

„Hogy mi játszódott le Manuel Neuer fejében a kritikus pillanatokban, nem tudom, de azt igen, hogy a külvilág kizárása nélkül ezen a szinten jelentősen csökkenhet a védési hatékonyság. Mindegy, milyen sportrendezvényen van, a kialakuló ziccerben a kapusnak arra kell fókuszálnia, hogy csakis ő és a labda létezik, senki és semmi más.”

Nem is kapott gólt a Bayern München az év legfontosabb mérkőzésén...