Hírek

Címzetes egyetemi tanári címet kapott Tóth Ákos

Dr. Tóth Ákost – aki a Testnevelési Egyetem (TE) jelenlegi oktatói közül a legrégebb óta szolgálja az intézményt – nemrég címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. A hazai úszósport megkerülhetetlen alakját, számos szakkönyv és egyetemi jegyzet szerzőjét, az úszóválogatott korábbi szövetségi kapitányát, a TE Úszás és Vízisportok Tanszékének egykori vezetőjét, a 2017-es vizes világbajnokság versenyigazgatóját családi körben értük el telefonon.

Címzetes egyetemi tanári címet kapott Tóth Ákos

Örülök, hogy össze tudtuk hozni ezt a beszélgetést.

Elnézést kérek a csúszásért, de iskolai szünet van, és éppen nálunk vannak az unokák, így kicsit felborult a szokásos napirend. Itt Nagykovácsiban, ahol élünk, van egy kis kertünk, ahol jót labdáztak a gyerekek.

Azt hittem, ők is úszók lesznek.

Nem feltétlenül. Az a fontos, hogy élvezzék, amit csinálnak, így az úszást is. A négy unokám közül egyébként kettő nálam, a TF-en tanult meg úszni, és egyikük rendkívül ügyes. Mivel azonban nincs a környékünkön uszoda, heti két alkalommal a Gyarmati Dezső uszodába járnak Risztov Évához és Mutina Ágihoz. Jó kezekben vannak.

Megünnepelték már az elismerését?

Nem. A koronavírus-járvány miatt elmaradt az évnyitó, amelyen átadták volna a címet, úgyhogy tulajdonképpen még nem is kaptam meg, s bár hivatalossá vált a címzetes egyetemi tanári címem, kicsit várok az ünnepléssel. Őszintén szólva, óriási erkölcsi elégtétel nekem, hiszen nagyjából tíz éve – az akkori felsőoktatási törvényben hozott változtatásnak köszönhetően – Dr. Sós Csabával együtt megfeleltünk az egyetemi tanári követelményeknek, de az egyetem akkori vezetése – a tudományosfokozat-szerzés pontos szabályaira hivatkozva – nem támogatta kinevezésünket. Ettől függetlenül nyugdíjasként is nagyon örülök a címnek, jóllehet életem során számos díjat és kitüntetést kaptam már.

Rengeteg mindent csinált már itthon és külföldön: volt tanszékvezető, szövetségi kapitány, a honi úszószövetség szakmai alelnöke, tagja volt a nemzetközi szövetség úszóbizottságának, edzősködött külföldön – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nyugodt szívvel vált meg ezektől a pozícióktól?

Teljes mértékben, hiszen mindig is bíztam a nálam fiatalabbakban. Amikor elkezdtem építeni a tanszéket a TF-en, olyanokat akartam magam mellé, akik tele vannak ötlettel és elképzeléssel, akik többre vágynak, mint én. Úgy vélem, ez nem volt rossz irány, hiszen nagyon erős úszótanszéket hoztunk létre kitűnő kollégákkal, akik nemcsak tudományos, hanem szakmai téren is mind megbecsült személyek. A kétezertizenhetes budapesti úszó-világbajnokságon az akkori tanszék összes tagja ott volt valamilyen pozícióban a Duna Arénában, s ennél nagyobb elismerést nem is tudnék elképzelni. 

Az elmondottakból úgy tűnik, nagyon erős a kötődése az egyetemhez és a tanszékhez.

Így igaz. Most kezdtem meg az ötvenötödik tanévemet. Emlékszem, ezerkilencszázhatvanhat október elsején adták át a TF uszodáját, az avatáson tanársegédként én is részt vehettem. Jóllehet külföldön is sokat dolgoztam, itt vannak a gyökereim, ide kötnek életre szóló élményeim.

Összeszámolni is nehéz, hány könyv és egyetemi jegyzet fűződik a nevéhez. Van köztük olyan, amely közel áll a szívéhez?

Sok van, de a legutóbbi, a kollégáim közreműködésével összeállított Úszó Nemzet Program az, amely különleges. Ebben kísérletet teszünk arra, hogy – többek között – megmutassuk, hogyan kell bánni a gyerekekkel az uszodában, hogyan szerettessük meg velük az úszást, és miképpen gondozzuk tehetségeinket. Ez tulajdonképpen egy kormányprogram, amely a vírus miatt sajnos még nem indulhatott el, ám van némi remény, hogy megvalósuljon. Ehhez azonban az is kell, hogy csillapodjon a járványhelyzet.

A nyolcvanas években érdekes körülmények között vált meg szövetségi kapitányi székétől.

Ezerkilencszáznyolcvannégyben itthon a politikai elit bojkottálta a Los Angeles-i nyári olimpiai játékokat. Bár meg akarták hosszabbítani a szerződésemet, én nem tudtam azonosulni azzal, hogy a politika ilyen hátrányos módon szól bele a sportba. Persze sok örömöt is hoztak ezek az évek, hiszen a nyolcvanas évek közepétől kezdtük menedzselni többek között Darnyi Tamást, Szabó Józsefet, Egerszegi Krisztinát és Szabó Tündét, akiknek Kiss László és Széchy Tamás személyében kitűnő edzőik voltak. Nem csoda, hogy az 1988-as és az 1992-es olimpián halmoztuk az úszóérmeket.

Ami az olimpiákat és a hozzájuk fűződő emlékeit illeti, ezerkilencszáznyolcvannégyben a politika szólt közbe, most pedig a koronavírus-járvány. Hogyan érintette ez önt és a hazai úszóelitet?

Bár az idő múlásával számítani lehetett arra, hogy elhalasztják a tokiói olimpiát, kissé leforrázott minket a hír. Először nem éreztük annyira vészesnek a helyzetet, de amikor jöttek a tétlen hónapok, már láttuk, milyen hátrányunk származhat belőle. Szerencsére a különleges engedélynek köszönhetően tizenöt-húsz válogatott úszónk rendszeres edzéslehetőséget kapott. A fiatalokat – köztük Milák Kristófot – nem érintette olyan kedvezőtlenül a halasztás, hiszen előttük áll a jövő, és még sokat fejlődhetnek, ám rutinos versenyzőinknek – így Cseh Lacinak és Hosszú Katinkának is – minden év számít.

Mindezek után maradt önben hiányérzet?

Egyáltalán nem, így kerek az én történetem.

Tóth Ákos kitüntetései és díjai:

  • Sportérdemérem arany fokozata
  • Mesteredzői cím
  • Ezüstgerely örökös vándordíj, 1. és 3. helyezés
  • Kerezsi Endre-díj
  • Hepp Ferenc-díj
  • Pro Facultate-díj
  • Semmelweis-gyűrű
  • TF Aranygyűrű
  • Kemény Ferenc-díj (EMMI)
  • Bay Béla-díj (EMMI)
  • Magyar Úszó Hírességek Csarnoka
  • LEN ezüstjelvény
  • Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés

Márványkövi Ferenc

interjú,kinevezés,Tóth Ákos,címzetes egyetemi tanár