Hírek

A kézilabda Eb-ről, Dr. Ökrös Csabával

A Dániában, nézők nélkül zajló női kézilabda Európa-bajnokságon a magyar válogatott két vereséggel (Horvátország és Hollandia) és egy győzelemmel (Szerbia) a második helyen zárta a csoportkört, így bejutott a középdöntőbe, ahol Németország, Románia és Norvégia lesz az ellenfele. A csapat teljesítményéről és az esélyekről kérdeztük Dr. Ökrös Csabát, a Testnevelési Egyetem Sportjáték Tanszék vezetőjét.

Egy győzelem és két vereség a magyar csapat eddigi mérlege. Azt kaptuk, amit vártunk?

Mint minden nagy nemzetközi eseményt, részemről ezt is óriási várakozás előzte meg, bár nézve a jelenlegi magyar keretet, érezhető volt, hogy játékerőben, rutinban most sem kelhetünk versenyre a szakág legjobbjaival – kezdte értékelését a kiváló szakember, aki tavaly az Év oktatója címmel gazdagodott, és aki 2019-ben a Magyar Kézilabda-szövetség tisztújító küldöttgyűlésén Elismerő Oklevelet kapott –. Bár az első vereség a horvátok ellen mindenkit meglepett, a játék képe alapján déli szomszédaink megérdemelték a győzelmet. Figyelve későbbi teljesítményüket, vélhetően másoknak is okoznak még meglepetést. A szerb válogatott a holland csapat legyőzése után nagy ambícióval, de szerencsére elég fáradtan érkezett a magyar meccsre, a mieink pedig az előző napi kudarcból tanulva rendkívül magabiztosan játszottak, és simán győztek. A hollandok elleni találkozón ellenfelünk két vereség után, regnáló világbajnokként gyakorlatilag az "életéért" küzdött, amit leginkább a védekezésükbe fektetett aktivitásukban lehetett érezni, de támadásban helyzetkialakításaikat szintén érettebbnek láttam, mint a magyar csapatét.

A kézilabda Eb-ről, Dr. Ökrös Csabával

Lukács Viktória a hollandok elleni mérkőzésen (Forrás: Getty Images) 

Az eddig mutatott játék mennyire tükrözi hűen a magyar csapat képeségét, illetve jelenlegi játékerejét?

Három mérkőzésből már vonhatunk le következtetéseket, bár a csapat alapvetően mindhárom összecsapáson más-más képet mutatott. Rögtön szemet szúr, hogy a rendezett védekezés nem állt össze. Mindig mosolygok, amikor valaki kategorikusan kijelenti, hogy a védekezés csak akarati tényező. Tény, hogy kell hozzá akarat, de inkább úgy fogalmaznék, hogy konkrétan szeretni kell a védekezést ahhoz, hogy valaki jól művelje. Azzal azonban, hogy csak az akaraton múlik, nem értek egyet, mert ugyanolyan komoly tervezőmunkát, elővételező és időzítőképességet, alkalmazkodást, illetve sokszor improvizálást igényel, mint a támadás, s látható, hogy válogatottunk ezt még nem tudta megfelelően elsajátítani. A kapusok szerepe rendkívül jelentős a kézilabdában, és látni kell, hogy a védőjáték hiányosságát sokszor elrejti egy-egy remek teljesítmény, de ha ez sincs meg, szinte elkerülhetetlen a vereség. A válogatott rendezett védelem elleni támadójátékára leginkább az a jellemző, hogy a nemzetközi trendnek megfelelően viszonylag kevés alapjátékot alkalmaz. Ez a megindításban az úgynevezett „sorvezető”, utána viszont már a játékosok – főként a belső három játékos – technikai és taktikai felkészültségén, ügyességén és együttműködőkészségén múlik, mit alakítanak ki vele. Véleményem szerint ebben a részben a magyar csapatnál az a legproblematikusabb, hogy ha az aktív szakasznál nem sikerül rövid időn belül helyzetet kialakítania, a tovább játék nehézkessé válik, elveszti a lendületét, és a játékosok nem egyre jobb helyzeteket alakítanak ki, hanem távolodnak a megoldástól, és a befejezés esetlegessé válik. 

Nehéz ellenfelekkel találkozunk a középdöntőben, méghozzá Németország, Románia és Norvégia legjobbjaival. Mit vársz? Mi a reális elvárás a magyar csapattal szemben?

Ha el akarnám viccelni a kérdést, azt mondanám, mivel női kézilabdáról beszélünk, bármi előfordulhat. Danyi Gábort és Elek Gábort is jól ismerem, egyikük sem az a típus, aki könnyen feladja, és a lányoknak sem engedik, hogy így tegyenek. Sok időnk volt, hogy a németekre felkészüljünk, véleményem szerint reális esélyünk van a győzelemre. A román csapat furfangos feladatnak ígérkezik, a legutóbbi találkozásunkkor a kapusnélküli játékukkal ugyanis meglepték válogatottunkat, illetve látva a mostani, norvégok elleni meccsüket, ötven percig nagyon jól ellenálltak az északi hengernek. A norvégok támadásban és védekezésben is stabilak, kiemelkednek a mezőnyből, nagyon nehéz lesz az a meccs, különösen, hogy pihenőnap nélkül vág neki a csapat a románok elleni összecsapás után. Amennyiben a három mérkőzésen három-négy pontot tudna szerezni nemzeti együttesünk, már nagyon boldog lennék. Hogy ezen az Eb-n ez mire lesz elég a továbbiakban, mindenki sejti, de mivel az érintettek elérendő célként egyértelműen a csapatépítést fogalmazták meg, fontosabb megszerezniük a versenyrutint, mind a játékosoknak, mind pedig a szakmai stábnak. Nyilvánvaló, hogy minél tovább jutnak, annál több lesz a kellemes emlék, s a győzelemnél jobb csapatépítő katalizátort idáig senki sem talált ki.    

Európa-bajnokság,interjú,kézilabda,Ökrös Csaba