Hírek

Szakály tanár úr emlékére

Elhunyt Szakály Ernő, egyetemünk nyugalmazott egyetemi adjunktusa. A számos kiváló magyar tornász munkáját segítő szakember halálára Prof. Dr. Hamar Pál, a Testnevelési Egyetem oktatási rektorhelyettese írt nekrológot, amelyet az alábbiakban közlünk.

Nekrológ egy TF-tanár emlékére (Szakály Ernő)

Szakály Ernő 2017-ben, a Kerezsi Endre-díj átvételekor (forrás: Budapesti Sportszövetségek Uniója)

Életének 84. évében elhunyt Szakály Ernő tanár úr, akit tornászként egyszerűen csak TANÁRNAK hívtunk, s aki ki is érdemelte ezt a csupa nagybetűs titulust. Neve egybeforrott a Testnevelési Egyetemmel, a TF-fel és a Torna Tanszékkel. Nagy idők tanújaként osztotta meg tudását és tapasztalatát tanítványaival, lévén olyan jelentős személyiségekkel oktatott együtt, mint Kerezsi Endre, Romák Éva, Békési Sándor, vagy éppen a nemrég eltávozott Leopold József. 

Szakály tanár úr a klasszikus TF-tanárt testesítette meg, aki egyszerre volt jó kedélyű, pozitív energiát sugárzó, a maga módján laza stílusú, ugyanakkor higgadtan érvelő, lényeglátó, s ha kellett szigorú és kemény. Az egyetemen (korábban főiskolán) az 1960-as évektől egészen nyugdíjba vonulásáig több mint harminc évig oktatott. Tanársegédként végigjárta az akkor szokásos, „mindent és mindenkit” tanítani ranglétrát, mígnem kikötött a férfi tornánál. Az 1970-es évektől a férfi torna minden szintű oktatásának részese volt, a tanárképzéstől az edzőképzésig. Ő volt az a Tanár, akinél sokadszor be lehetett mutatni a gyakorlatot, ha kellett hajnalban vagy éppen a tornaterem zárása előtt.

Tanár úr iskolateremtő munkája is elismerésre méltó. 1993-ban, amikor először nyílt lehetőség a TF-en fakultatív tantárgyakat indítani, elkészítette a Minitrampolin-ugrások az iskolai testnevelésben című kurzus programját. Ehhez készült a hasonló címmel megjelent, és két kiadást is megélt egyetemi jegyzet. Ma már csak kevesen emlékeznek erre, de ez volt az origója azon TF-es minitrampolin bemutatócsoportok megalakulásának, amelyek később az egész világot bejárták.  

A tornasportban két dolgot tekintett szívügyének: a TFSE-t és a BTSZ-t (Budapesti Torna Szövetséget). Mindig büszkén mesélte, hogy edzőként olyan tornászoknak segített, mint Molnár Imre, Sivadó János és Donáth Ferenc. Egyik klasszikus mondása – amellyel edzésen ösztönzött keményebb munkára – szerint: „…a háború óta nem nyert egyetemi-főiskolai országos tornászbajnoki címet csapatban más, csak a TF”. Ami persze túlzás volt, de mindenképpen inspirálólag hatott.     

Kiemelést érdemel Szakály tanár úr Budapesti Torna Szövetségben főtitkárként kifejtett áldásos tevékenysége. Kidolgozója volt a közel huszonöt év alatt több ezer diákot megmozgató minitrampolin-ugrás versenyek rendszerének és szabályainak, szervezője és vezetője az általános iskolás tanulóknak kiírt Csupa Izom, Vidámság Torna (CSIVIT) elnevezésű játékos tornavetélkedőnek és a középiskolásoknak elindított „Tornázni öröm” versenynek.

A Balatonnál megtartott úgynevezett „Szakály-táborok” külön intézményt jelentettek. A TF-es hallgatók nevezték el így, holott ezek nem magán szervezésben zajlottak, már csak azért sem, mert abban a korban – a ’80-as években – ez elképzelhetetlen lett volna. A huszonnégy órás szolgálatok, a pedagógusi hivatás embert próbáló feladatainak ellátása, a közös kirándulások, sportrendezvények és bankettek, mind-mind jelentős mértékben hozzájárultak a szakmai és emberi kibontakozásunkhoz.    

Praktizáló oktatóként, edzőként és sportvezetőként a tudomány világa sem állt távol tőle. Sokakat indított el tudományos pályafutásuk rögös útján, tudatosítva e terület fontosságát. Különös figyelmet fordított a TDK-s növendékeire. Minden évben felkészített hallgatókat, gyakorta többet is. Tanítványai a témavezetésével minden létező díjat elnyertek a TDK-konferenciákon. Ezzel együtt nem szerzett tudományos (doktori) címet, amivel kapcsolatban, sajátos humorával, időnként meg is jegyezte: „Palikám, adhatnál nekem is egyet a doktorátusaidból!” Ha megtehettem volna, meg is teszem!    

„Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek…” – szól az örökbecsű mondás. Ez a jövendölés Szakály tanár úr esetében szóba sem jöhet, hiszen hogyan is felejthetnénk el mindazokat az egész életre szóló útmutatásokat, jótanácsokat és élményeket, amelyek bővebb kifejtését egy nekrológ szűk keretei nem tesznek lehetővé.

Kedves TANÁR ÚR! Emlékedet megőrizzük, nyugodj békében!

Szakály Ernőt, a Torna, RG, Tánc és Aerobik Tanszék nyugalmazott egyetemi adjunktusát a Testnevelési Egyetem saját halottjának tekinti.

Hamar Pál

torna,Hamar Pál,nekrológ,gyász,Szakály Ernő