Hírek

A fotelból már nem ugrottak fel Fiola góljánál...

A televízió előtt szurkolta ki a magyar labdarúgó-válogatott Franciaország elleni bravúros döntetlenjét két szépkorú testnevelő tanár, a Szabady házaspár. Hetven éve végeztek a TF-n és június 24-én rubin diplomát vehet át a 98 éves Tibor bácsi és a 93 esztendős Ibolya néni a TE jubileumi diplomaátadó ünnepségén.

A fotelból már nem ugrottak fel Fiola góljánál (Szabady házaspár)

Szabady Tibor, és a felesége ugyan nem ugrottak fel a fotelből, de így is ujjongva ünnepelték Fiola gólját és a magyar válogatott értékes döntetlenjét, majd boldogan tértek nyugovóra szombaton este. A két, hetven évvel ezelőtt végzett testnevelőtanárveterán csak azért búslakodhatott, hogy az ő korukban már nem látogathattak ki a Puskás Arénába, azt viszont tapasztalhatták, hogy a magyar válogatott tagjai arról a kitartásukról tettek tanúbizonyságot, amire egykor a diákjaikat nevelték.

A hagyományokat követve idén is jubileumi diplomákat adnak át néhány nap múlva a Testnevelési Egyetemen, amit 1951-ben, amikor Szabady Tibor és Kelemen Ibolya itt végzett, még Testnevelési Főiskolának neveztek. Mindketten igyekeznek eleget tenni a megtisztelő meghívásnak, ami a 98 esztendős Tibor bácsinak várhatóan kicsit nehezebb lesz, de ahogy eddig mindig, most is számíthat a házaspár Piroskának, a lányuknak az odaadó segítségére.

A testnevelőtanári szakma két veteránja már otthonában őrzi az arany-, a gyémánt- és a vasdiplomáját is, 70 évvel a pályakezdésük után most a rubin díszoklevél átvételére készülnek. Mindig is a sport szerelmesei voltak, amit Szabady Tibor tavaly – 97 évesen – bátorságával is bizonyított.

Vízen, havon, nyeregben és levegőben

„Vállalkozó szellemű fiatalként féltucatnál is több sportágban próbáltam ki magamat, ünnepelt bajnok ugyan nem lett belőlem, de a mozgásban, a teljesítményem fejlesztésében és a kihívásokban mindig is az örömömet leltem. A második világháborúban pilótaként szolgáltam, ezért folytattam a felhők közötti kalandozásomat vitorlázó repülővel, de az öttusa, a síelés, a lovaglás is nagyon közel állt a szívemhez. Sok-sok versenyen indultam el, de még így is maradt energiám arra, hogy magas hegyeket másszak meg és barlangok mélyébe merészkedjek. A sportolás megszállottja voltam, és az is maradtam még a nyugdíjas éveim alatt is. A vitorlázásba még a főiskolás éveim alatt szerettem bele, amint beköszöntött a jó idő, engem a felkelő nap már a kikötőben talált. Star hajóosztályban versenyeztem, majd nyugdíjas éveim kezdetén ismerkedtem meg az egyszemélyes, nagyon sportos Laser versenyhajóval. Amiből aztán beszereztem egy sajátot, és a kilencvenes éveim elejéig vitorláztam vele. Az utolsó balatoni víziutamra tavaly, a 97. születésnapomon a legénység tiszteletbeli tagjaként már egy Tornado típusú katamaránnal indultam el. A mai napig a Spartacus Vitorlás Egylet tagja vagyok, a szívemhez nőtt földvári vízisporttelepen, ahol nyugdíjazásom után gyerekek edzőjeként és gondnokként is dolgoztam” - mesélt hosszú és kalandos életéről Szabady Tibor, aki először Budán, a Krisztina téri általánosban tanított, majd évtizedeken át az az Attila úti iskolában.

A századik születésnapjához közelítő „örök pedagógus” iskolai tanítványait és a vitorlás versenyzőit is kitartásra, a sport és a természet szeretetére nevelte.

Kalóz bajnok amazon

Szabady Tibor 1951-ben együtt végezett a Testnevelési Főiskolán leendőbelijével, Kelemen Ibolyával, aki hozzá hasonlóan több sportágban is bizonyította a tehetségét. Akkoriban kevés olyan amazon természetű fiatal hölgy akadt, aki a férfi versenyzőkkel is bátran összemérte az erejét.

„Azokban az időkben, amikor még pályakezdő testnevelőtanár voltam, kevés nőtársam próbálta ki magát azokban a sportágakban, amelyek nekem nagyon megtetszettek - vette át a szót Szabadyné Kelemen Ibolya. – Fiatal lányként bátran versenyeztem díjugrásban, a főiskolai tanulmányaim előtt és alatt pedig sportlövész voltam. Többször nyertem Hadsereg Bajnokságot a térdelő testhelyzet versenyszámban és kispuskában is. Ennek köszönhetően kaptam jutalom beutalót a balatonföldvári Honvéd vitorlásklubba, ahol már a nyaralásom első napján beleszerettem a hajókázásba. A férjemmel együtt a mai napig tagjai vagyunk az immáron Spartacus Vitorlás Egyletté alakult klubnak. Több magyar bajnokságot is nyertem a Kalóz hajóosztályban, a sportágamhoz és a klubomhoz ma is erős szálak fűznek. Amíg tehettem, a síelésnek is hódoltam. Hosszú életünket a vérbeli sportember férjemmel együtt annak is köszönhetjük, hogy a rendszeres mozgás az életünk részévé vált, azt pedig mind a ketten a szerencsénknek mondhatjuk, hogy ugyanazt a „sportos” hívatást választottuk.”

Ibolya néni tanított az Újpesti Polgári Iskolában, aztán a budai várban a Táncsics Mihály elemi iskolában, majd egy iparitanulóiskolában, ami később a Kulich Gyula Szakközépiskola és Technikum lett. Itt dolgozott a nyugdíjazásáig, de a munkával eltöltött évei után szabad idejének jelentős részét férjéhez hasonlóan ő is a sportolásnak szentelte.

Szalay Péter

vitorlázás,interjú,jubileumi diploma,rubindiploma,Szabady Tibor,Kelemen Ibolya