Berkes István professzor, az intézmény jelenlegi, tudományos ügyekkel megbízott vezetője 1994-ben került a TF nagy családjába. 2001-ben egyetemi docens, majd 2006-ban egyetemi tanár lett. 2013-ban a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar tudományos dékánhelyettesévé nevezték ki. 1974 és 2010 között az Országos Sportegészségügyi Intézet munkatársa volt. 1991-től 2007-ig a Sportsebészeti Osztály vezetőjeként tevékenykedett, majd 2001 és 2009 között az intézmény főigazgatója volt. Négy évtizedes orvosi pályafutása során, több tucat olimpiai-, világ- és Európa-bajnok illetve sok száz élsportoló sérülését gyógyította meg.
TF-es múltjának kezdeteire így emlékezett: "Nagyon örültem a lehetőségnek, amikor 1994-ben felkértek, hogy oktassak a TF-en. Az orvosi pályafutásom során elért sikereimhez nagyban hozzájárultak a sporttudományban szerzett ismereteim. Nagyon fontos, hogy a tudomány világban tanult dolgokat át tudjuk vinni a gyakorlatba, és úgy ítélem meg, hogy ez nekem sikerült. A Testnevelési Egyetemen eltöltött 20 év alatt a legnagyobb siker számomra az volt, amikor 2001-ben dr. Tihanyi József, dr. Radák Zsolt és az én kezdeményezésemre megalakult a Sportsebészeti és Sportrehabilitációs Tanszék. Ilyen Magyarországon azelőtt még nem volt, és ez az új tanszék akkor egy tudományos elismerést is jelentett a szakma számára.
A Testnevelési Egyetem jövőre lesz 90 éves, az intézmény óriási hagyományokra tekint vissza. A TF önállósága nagy lehetőség az intézmény életében, történelmi lehetőség előtt áll! Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendő időszak nagy kihívásokat és sok küzdelmet fog tartogatni. A lehetőség adott, csak élni kell vele! A Testnevelési Egyetemnek most minden esélye megvan arra, hogy hamarosan a világ egyik legelismertebb sporttudományi intézménye legyen.
Ami pedig az orvosi pályafutásomat illeti, már nagyon fiatal koromban erre a pályára készültem, és ezt a célt meg is valósítottam. Egészen pontosan 40 éve, 1974 októberében kezdtem el dolgozni az Országos Sportegészségügyi Intézetben, ahol az évek során megmásztam a ranglétrát, és 2001-ben már mint főigazgató voltam az intézmény munkatársa.
Az orvosi pálya mellett mindig is vonzott a tudományok világa. Hiszem és tudom, hogy az állandó fejlődés érdekében elengedhetetlen a megfelelő tudományos háttér. Orvosként állandóan képeztem és a mai napig képzem magam, kutatok, tudományos cikkeket írok és olvasok, hazai és nemzetközi konferenciákon veszek részt és előadásokat tartok. A lényeg, hogy mindig nyitottnak kell lenni az új dolgokra, és mindig minden körülmény között versenyben kell maradni a többiekkel. Ez igaz mind az orvosi, mind a tudományos pályára is. Orvosként elért sikereimet nagyban annak is köszönhetem, hogy a tudományok világából mindig igyekeztem a legújabb fejlesztéseket és újdonságokat a gyakorlatban is alkalmazni. A visszajelzések pedig magukért beszélnek.
Rengetegen kerestek és keresnek meg a mai napig a sport világából. Rendelési időben nálam mindig nagyon sokan álltak sorba. Számomra ez volt a legfontosabb visszajelzés, ez fejezte ki és fejezi ki – a mai napig –, hogy amit csinálok, az jó. A magyar sportegészségügy magas színvonalú, szakmai téren állja a versenyt, és Európában példaértékű. Azonban az infrastrukturális feltételek jelenleg nem adottak. A magyar sportsikerekhez a magyar sportegészségügy nagyban hozzájárul, ami szakmailag nekünk nagyon jó visszajelzés, a sportban elért eredmények pedig önmagukért beszélnek. A sportegészségügy a sportolóknak abban segít – és itt nem csak az élsportolókra gondolok, hanem mindenkire, aki testmozgást végez –, hogy a sportoló egészségkárosodás nélkül tudja elérni a tőle elvárható legjobb eredményt. Sportolni jó dolog, csak nem mindegy hogyan csináljuk. Mi, sportorvosok ebben nagyon sokat tudunk segíteni. A sport a prevenció és gyógyítás legkiválóbb és leghatékonyabb eszköze."
Berkes professzor az ezredforduló után – két ciklusban – tagja volt a MOB elnökségének. Pályája során számos elismerésben részesült. 2005-ben több kitüntetés mellett megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Coubertin-díját.
"Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem és ez így van a mai napig. Mindig is a munkám volt a hivatásom. Már fiatal koromban is két dolog volt, ami igazán lekötött: a sport (első osztályú labdarúgó volt) és a tanulás. Az évek során megtanultam, hogy az eredmények elérése érdekében sok munkára, alázatra és szorgalomra van szükség.
Most mindezeket az önállóvá vált TF szolgálatába kívánom állítani."
