Tisztelt Hozzátartozók, honlap Látogatók, kedves Tudós- és Sporttársadalom, kedves Tanítványok és Kollégák!
Mészáros János, ahogy szokták írni, hosszú és súlyos betegséget viselve életének 63. évében elhunyt.
Tudtuk, hogy nagy a baj, de mindig reménykedtünk, hogy János, - vagy, ahogy már hallgató korában is nevezték a nagy tisztelet jeleként évfolyamtársai, APÓ -, legyőzi azt is, ami a halandóknak nem sikerül, mert egész élete arra volt példa, hogyan lehet a szinte képtelen dolgokat is megvalósítani, ha egyszer az ember azt nagyon akarja.
Mészáros Tanár Úr munkásságában olyan életművet hagyott hátra, amely a legszigorúbb bírálatokat és tudományos kétkedéseket is messze kiállta. Olyan iskolát teremtett tudományterületén, amely a további évtizedek tudományos munkáját is orientálja. Ráadásul úgy teremtette ezt az iskolát, hogy nem állította önmagát előtérbe, hanem a hallgatóktól a kollégákon át, a tudós társakig mindenkit segített a tőle megszokott szigorúsággal, alapossággal, szeretettel, önzetlenséggel.
Egyedülálló szorgalmával, kitartásával, tehetségével itt Egyetemünkön, de országosan is a tudós társadalom abszolút példaképe lett. Nevét nem lehet megkerülni a nemzetközi szakirodalomban sem.
Sokszor mondjuk, és talán hisszük is, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, de az ő esetében ez mégis igaz. Ő mindannyiunk számára pótolhatatlan, mert ugyan megy tovább az élet, csakhogy nem úgy, mint eddig.
Hiányozni fog családjának, barátainak, kollégáinak, hallgatóinak, tudós társainak egyaránt nem csak Dr. Mészáros Jánosként, professzorként, hanem társ, apa, és barátként is.
Akit megszeretett, nem győzött csodálkozni, hogy milyen is az igazi férfi barátság, és hogyan nyílik meg a hétköznapi életben zárkózottnak mutatkozó ember.
Mi, akik ismertük Őt, tudjuk tele volt humorral, önzetlenséggel, nagylelkűséggel, eleganciával, életvidámsággal. Nagyon jó volt a barátjának lenni.
A TF volt az első és egyetlen munkahelye. Dr. Frenkl Róbert professzor úr zseniális érzékkel választotta ki őt már hallgató korában. Ő ezt meghálálta. Bizonyította atyai mesterének és valamennyiünknek is, hogy a hűség, az akarat, a kitartás, a szorgalom a tehetség együtt mire képes.
Kedves „APÓ”!
Hiányoztál nekünk betegséged idején is, most pedig elemi erővel tör ránk az az űr, ami haláloddal bekövetkezett.
Ígérjük, hogy tanítványaidban, kollégáid munkásságában tovább visszük azt, amit teremtettél.
Isten áldjon, és kísérjen utadon!
Mészáros János professzor úr búcsúztatása 2011. szeptember 7-én, szerdán, 13 órakor lesz, a Fiumei úti temető szóróparcellájában.
