Sportkultúra és sportcsalád: preventív gyermek, ifjúság- és szakembervédelem a sportban. Az áldozattá válás társadalmi, szervezeti és egyéni rizikófaktorai Magyarországon.
Kedvezményezett neve: Testnevelési Egyetem
Projekt azonosító: TKP2021-NKTA-55
Projekt kezdete: 2022. január 1.
Projekt befejezése: 2025. december 31.
Támogatás összege: 182 620 000 Ft
Projekt rövid leírása és célja:
A fizikai és pszichés egészség, az aktív szabadidő-eltöltés felértékelődésével különösen fontossá vált a családok számára, hogy gyermekeik rendszeres és szervezett keretek között sportolhassanak. A szülők joggal bízhatnak abban, hogy ennek során biztonságos és kulturált sportkörnyezetben, felelősségteljesen gondolkodó és viselkedő szakemberek felügyelete alatt állnak.
A versenyszerűen sportoló tehetséges fiatalok sportiskolai, sportegyesületi és sportakadémiai szociális környezete egy sportcsaláddá formálódik, amelyben az edzők/sportszakemberek mintegy második szülőként is funkcionálnak. Fokozottan igaz lehet ez az akadémiai rendszerben sportoló és tanuló gyerekek, valamint az egyszülős családokban élő fiatalok számára, akik esetében, mintegy szülőpótlóként, különösen felértékelődhet az edző/sportszakember szerepvállalása. Amennyiben a médiában időről-időre megjelenő, az utánpótlás-sportban feltárt edzői/sportszakember általi bántalmazásokról, visszaélésekről szóló hírek következtében csökken a sportcsalád iránti bizalom, ez a gyermekek sportból történő lemorzsolódásához, illetve az utánpótlás bázisának szűküléséhez vezethet. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az ilyen jellegű vádak alaptalanok, mégis erkölcsileg és egzisztenciálisan tönkretehetik, meghurcolhatják az érintett sportszakembert, kihatva annak magán/családi életére is.
Magyarországon is felmerült ez a problémakör, de sem rendszerszintű válasz, sem pedig rendszerszintű beavatkozási stratégia nem született korábban e vonatkozásban. Ellentétben a külföldi gyakorlattal, hazánkban a témát nem emelték önálló szakpolitikai szintre. A kutatócsoport tagjai eddigi hazai és nemzetközi tevékenységeik során (gender studies, fair play, esélyegyenlőség, drop-out, The VOICE-project, áldozatsegítés, mediáció stb.) több ízben beleütköztek ebbe a jelenségbe, amely tudományos szinten továbbra is feltáratlan maradt. A nemzetközi sportélet felől és a hazai gyermekjogok védelmének területét érintő előrelépés miatt egyre sürgetőbben merül fel az igény egy olyan kutatásra, amely multidiszciplináris szemléletben tárja fel az áldozattá válás összetett problematikáját.
Kutatásunk három célterülete:
- A nemzetközi szabályozások, jó gyakorlatok összegyűjtése: jogi, etikai, sportági területekről szakszövetségi, egyesületi színterekről.
- Hazai sportolók, szakemberek ismerethorizontjának feltérképezése.
- Prevenciós és oktatási anyagok készítése különböző célcsoportoknak (gyermek, szülő, sportszakember, sportszervezet).
Magyarországon a sport állami szabályozása jogágakon átívelő, „keresztülfekvő”, esetünkben pedig egyúttal csatlakozik a viktimológia területéhez is. A témakör azonban nóvumként nem nélkülözheti a szociológia, a pszichológia, a pedagógia, az etika szemléletrendszerét, így alkalmazott módon kapcsolódik a társjogági és a rendeleti szintű szabályozáshoz, valamint a szervezeti kultúra részeként a sportszervezetek etikai kódexeihez is.
A kutatás alapkérdései
Magyarországon egyre erősebb a társadalmi elvárás a sport felé annak biztonságos működése és a gyermekjogok érvényesülése vonatkozásában.
Feltételezésünk szerint nem kielégítő a jogismeret, jogtudatosság és ez által a felelősségtudat szintje a szakemberek körében. Így a gyermek mindenekfelett álló érdeke, mint prioritás esetenként sérül. Mindez kihathat a magyar sport megítélésére és eredményességére.
A kutatás a következő kutatási kérdések mentén szerveződik:
- Milyen széles ismerethorizonttal rendelkeznek a sportszakemberek az áldozattá válás, az áldozatsegítés, áldozatvédelem területén?
- Milyen dimenziói vannak az edző-sportoló bizalmi kapcsolatnak szociológiai, jogi, pedagógiai, pszichológiai, etikai szempontból?
- Milyen elemek adaptálhatók a nemzetközi szakirodalomból a hazai prevencióra irányuló stratégiák kidolgozásánál?
- Miért késve, limitálva és csupán töredékesen tudnak teret nyerni és érvényesülni a nemzetközi kezdeményezések és iránymutatások a magyar sportélet szervezeteiben?
- Milyen szintjei vannak az implementációnak a nemzetközi dokumentumokban?
- Milyen társadalmi, szervezeti és egyéni rizikófaktorok azonosíthatók a potenciális áldozattá válás vonatkozásában a sport területén Magyarországon?
A kutatás jelentősége
Az eddigi magyar kutatások kis mintával dolgoztak, nem törekedtek a reprezentativitásra. Ez alól kivételt képez az UNICEF Magyar Bizottságának kérdőíves vizsgálata (2014), amely azonban csak a sportoló szemszögéből elemezte az általunk vizsgált kérdéskör szegmensét.
A korábbi gyakorlatot többek között az jellemezte, hogy a nemzetközi kérdőívek használatánál és kiértékelésénél nem vették figyelembe a kultúraközi különbségeket, ezt a hiányosságot mindenképpen orvosolni szándékozzuk.
Alkalmazott módszereink primer és szekunder típusúak: kérdőív, mélyinterjú, fókuszcsoportos interjú, dokumentum- és jogszabályelemzés. A tervezett kutatás minden adatfelvétele anonim.
A projektnek a korábbi esetek összegyűjtése nem célja, az esetlegesen felszínre törő traumatizált történések és azok szereplőinek nyilvánosságra hozatalára nem kerül sor.
A kutatás során, amennyiben a bántalmazott/sértett, vagy a kialakult helyzet azt igényli, megfelelő segítő szervezetekhez irányítjuk az érintett felet.
Kutatásunk gyakorlati hozadéka tehát többrétű: megtörténik a sportolók, sportszakemberek bántalmazással kapcsolatos ismerethorizontjának feltárása; az áldozattá válás rizikófaktorainak azonosítása (mikro és mezoszinten); a sportszervezetek etikai kódexeinek, szervezeti kultúrájának, pedagógiai programjának és bántalmazási esetekkel kapcsolatos eljárásrendjének kialakítása vagy a már meglévők aktualizálása.
Kizárólag jövőbeni preventív rendszerek, tájékoztatási és oktatási csatornák, szakmai tartalmak kialakításával foglalkozik az alapkutatás. A sportszervezetek – kiemelten a sportiskolák, sportakadémiák, utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesületek – részére kizárólag a gyermek és ifjúsági sport biztonságát szolgáló tartalomfejlesztésre kerül sor, a kutatási adatfelvételek ezen dokumentumok összeállítását szolgálják. A sportpolitikai döntéshozók irányába ugyanakkor jogszabály-módosítási javaslattétel is történhet.
A beavatkozási terület feltérképezésével a sportszakemberek képzésébe és továbbképzési rendszerébe gyermekvédelmi szempontokat kívánunk beemelni, a jogalkotó számára normatív javaslattétellel élve, hozzájárulva ezzel a sport állami és önszabályozási környezetének fejlesztéséhez.
A GYISZVÉD Kutatócsoport célkitűzése és kompetenciaköre
A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen 2022 óta működik a Gyermek- Ifjúság- és Szakembervédelem (GYISZVÉD) Kutatócsoport, mely a tudományos munkán felül feladatának tekinti a tájékoztatást, valamint a sportban dolgozó kollégák kompetensé válásának támogatását e témában, és ennek érdekében előadásokat, képzéseket, tréningeket vagy tematikus workshopokat szervez, illetve vesz részt hasonló tematikájú eseményeken. Feladatának tekinti továbbá a safeguarding szemlélet beépítését az egyetem megújuló sportszakember-képzéseibe.
A kutatócsoport segítséget tud nyújtani abban, hogy a gyermek-, ifjúság- és szakembervédelemhez kapcsolódó kérdéses helyzetekben hova lehet fordulni, azonban jogi segítségnyújtást, jogi képviseletet nem lát el.
A kutatócsoport munkájáról bővebb információt ezen az email címen kérhet:
Kutatási jelentés
