A héten töltötte be 80. születésnapját Dr. Szécsényi József professzor Emeritus úr, mely alkalmából egy bensőséges ünnepség keretében köszöntette az ünnepeltet a TF vezetősége, kollégák, tanítványok, meghívott vendégek, a Magyar Atlétika Szövetség képviselője
Az ünnepséget Dr. Tóth Miklós dékán úr köszöntője nyitotta, majd Szalma László dékánhelyettes beszédét hallgathatták meg az egybegyűltek.
Kedves Tanár Úr! A TF közössége szeretettel és tisztelettel köszönt 80. születésnapod alkalmából. Szép és eredményes pályát hagytál magad mögött.
Szegvári indulástól Szentesen át Budapestig.
Mint abban az időben szinte minden sport iránt rajongó fiatalnak a labdarúgáson át vezetett az út az atlétikához, nevezetesen a diszkoszvetéshez, amelyben meghatározó szerepe volt a művészettörténet tanár sugallatának, az antik diszkobolosz szobor bemutatásával. Diszkobolosszá akart válni és azzá is vált szinte a semmiből, az általa lecsiszolt fogaskerék autodidakta módon történő vetésével, amelyhez a mintát a szobor szolgáltatta. A sportolói pályája, a teljesítménye szép ívben emelkedett, már az első versenyen 39 m-t teljesített a 2 kg-os diszkosszal és ifjúsági válogatott lett. A tatai edzőtáborban találkozott későbbi életét döntően meghatározó kiemelkedő tanár egyéniséggel, Bácsalmási Péterrel. Péter bácsi meggyőzte arról, hogy tanulmányait az ELTE helyett a TF-en folytassa. Több mint 60 évvel ezelőtt, 1951-ben kezdődött kapcsolata a TF-el és tulajdonképpen tart mind a mai napig. Tanulmányai kezdetén a sokirányú igénybevétel, terhelés nem támogatta diszkoszvető teljesítménye javulását, de a harmadik évben fejlődése felgyorsult és 1954-ben, 22 évesen, a berni EB-n bronzérmet nyert, hozzájárulva a magyar csapat sikeréhez. Ettől az időtől kezdve versenyzői pályafutása történetében sikerek és balsikerek is megtalálhatóak.
Gyakran a szerencse sem állt mellé, gondolunk itt az 1958-as stockholmi EB szektoron kívüli dobásra, az olimpiai szereplés megkurtítására, a római olimpián elvett dobogós dobásra.
A római 4. és a tokiói 5. olimpiai helyezéssel így is kivívta a magyar atlétika elismerését. 1958-ban Európa csúcsot dobott, 58.32 méterrel. Közel volt ahhoz, hogy az első 60 m-es határt áttörő dobó legyen, már 1959-ben 59,02 méterig jutott. Végül nem sikerült, de Jay Silvester is csak 1961-ben váltja valóra ezt az álmot.
Kortársa és versenyzőtársa volt olyan kiválóságoknak, mint Alfred Oerter, Richard Babka, Fortune Goerdien, Jay Silvester. Kiváló teljesítményeit úgy érte el, hogy választott hivatását nem adtad fel és végig tanított szeretett gimnáziumában, Szentesen. Péter bácsi minden meggyőző erejére szükség volt, hogy kimozdítsa Szentesről. Végül harmadszorra ez sikerrel járt, így került a TF-re 1965-ben, amelyet 1-2 év óraadás előzött meg. Az Atlétika Tanszéken a tanári munka mellett a TFSE-ben és a Magyar Atlétikai Szövetség szakbizottságában kiváló és eredményes edzői tevékenységet is végzett. Vezetésével a 70-es években a magyar diszkoszvetés a nemzetek rangsorában - 5-ös átlagot számítva - az USA mögött a második volt, olyan kiváló dobók jóvoltából, mint Tégla Ferenc, Fejér Géza, Murányi János, Szauer Pál. Tanári, edzői munkája mellett kutatott, publikált és folyamatosan részt vett szervezett továbbképzéseken, így 1967-ben szakedzői diplomát, 1972- ben az ELTE-én pszichológiai képesítést szerzett, majd 1977-ben sikeresen fejezte be kandidátusi aspirantúrjáát és nyerte el a biológiai tudományok kandidátusa címet. Tudjuk, hogy behatóan vizsgálta az izom mechanikai tulajdonságait a sportteljesítmény fokozása szempontjából, amelyben nagy segítségére volt az általa mindig tisztelettel emlegetett Garamvölgyi Miklós témavezető.
Eközben a sportszakma mester edzői címmel ismerte el edzői munkáját. Pályáját, edzői-tanári munkáját színesítette, hogy 1980-1984 között edzői tevékenységet végzett Kuwaitban, ahol elsősorban a súlylökőkkel ért el kiemelkedő sikereket. Visszatérve az oktató-kutató munka állt tevékenysége központjában a TF-en. Az 1989-es év pályája kiemelkedően sikeres éve, hiszen elnyerte az egyetemi tanári címet és az Atlétika Tanszék vezetője lett. Közel tíz éven át irányította, erősítette tanszékünket.
Erről az időszakról egyszer úgy nyilatkozott, hogy ez az életének egyik legszebb szakasza volt. A nagy elődöktől, Bácsalmási Pétertől, Koltai Jenőtől megtapasztalt és megtanult vezetői stílusban irányította a tanszéket, megkövetelve a fegyelmet, de megadva a szabadságot munkatársainak.
70. évét betöltve méltán nyerte el a Professor Emeritus címet. Legnagyobb örömünkre mind a mai napig szoros kapcsolatban van tanszékünkkel, segítve munkánkat tanácsaival az oktatás és kutatás, edzősködés különböző területein.
E jeles nap alkalmából kívánunk Neked jó erőt, egészséget, boldogságot. A Jóisten tartson meg Téged még sokáig szeretett családod, feleséged, lányod, unokáid és a TF nagy családja körében, hogy még sokáig élvezhessük társaságod és a messze földön híres jó humorod.
[nggallery id=137]
/
Hírek
/ Archívum
