Jubileumi diplomaosztó

A TF az "igazi arcát" mutatta a csodás hangulatú Jubileumi diploma-osztón.

Jubileumi diplomaosztó

Mosolygós, büszke arcok. Csillogó szemek. Lelkesedés! Meghatottság. Örömteli várakozás, zsongás. Ölelések, puszik, meglepett és örömteli felkiáltások! ... És kattogó fényképezőgépek, tabletek, telefonok.

Ezen szavak raktározódtak el bennem a szombati diplomaosztó előtt, alatt és után. Ez a hangulat uralta az ünneplést.

Korán megtelt a TF Díszterme (ma Hepp Ferenc terem). Volt, aki már 10 óra körül ott "toporgott" az első emeleten, bebocsátásra várva. Volt, aki az udvaron gyülekezve, korábbi csoport- vagy évfolyam társaival együtt sétált fel a lépcsőkön a Főépület első emeletére.

A dékáni megnyitó beszéd után (amelyben Radák Zsolt dékán bevallotta, hogy dékánsága egyik legszebb eseményei közé tartoznak ezek a diplomaátadók) sorba hívták az 50 (arany), 60 (gyémánt), ill. 65 (vas) éve végzetteket, akik többsége feszes testtartásban, "sportosan" ment ki átvenni az oklevelét. Csak csodáltuk remek fizikai állapotukat, peckes, "sportos" testtartásukat, ahogy a dékán és dékánhelyettesek elé járultak a kézfogásért és diplomáikért. (A hölgyeknek természetesen 1 szál rózsa is dukált!)

Mindenki tapsolt, elismeréssel adózott társaik iránt. Tetszett az arcokon ülő lelkesedés, a másik megbecsülése, szeretete, és elismerése. Az, ami, bizony, sokszor hiányozik a mai TF-ről...

Az átadási ceremónia után többen emelkedtek szólásra, hogy egyrészt köszönetüket fejezzék ki az Alma Mater-nek az ünnepség megszervezéséért, másrészt, hogy emlékezzenek a régi, szép, együtt töltött napokra, harmadrészt pedig, hogy megemlékezzenek remek tanáraikról és kifejezzék örömüket, hogy a TF-re, e nagyszerű intézménybe járhattak. Olyan nevek (rektorok, edzők, professzorok, MOB-tagok, sportdiplomaták, Olimpiai-, Európa- és világbajnokok, stb. ) hangzottak el a beszédek során (mind az átvevők soraiból, mind a tanárokra emlékezve), melyek kitűnően reprezentálták a TF elmúlt, dicső 50-70 évét: Kerezsi Endre, Csanády Árpád, Zalka András, Vígh László, Takács Ferenc, Kricskovics Antal, Köteles Erszébet, Jákfalvi Béla, Aján Tamás, Zarándy László, Galla Ferenc, hogy csak egy pár nevet említsek.

Ez az ünnepség felért egy sporttörténeti előadással.

Tudják- e vajon a ma TF-en tanuló fiatalok, akik itt koptatják a padokat, kiket takarnak ezek a nevek?  Mivel járultak hozzá a TF dicsőségéhez?  A zászlóvivő TF-es hallgatóknak – hallván a neveket, és miután elmeséltem kik ők és mi mindent csináltak –, "tátva maradt a szájuk", és bizony volt, amikor  meghatódtak egy-egy szinte tökéletes testtartásban járó, 70 év feletti testnevelő tanár láttán.  Ők bizton nem bánták meg, hogy ezen a délelőttön elfogadták a felkérést és vihették a TF (és a magyar) zászlót, és részt vehettek ezen az ünnepen. A hallgatóknak kötelezővé tenném (sporttörténeti óra keretén belül) ezen esemény látogatását. Ismerjék meg a TF múltját. És akkor nem félnének a hallgatók attól, hogy az ismét önállósodó TF-en megszerzendő diplomájuk esetleg nem érne annyit, mint egy Semmelweis Egyetemi diploma.

Az ünnepség részeként köszöntöttük Zarándy Lászlót és Galla Ferencet 85. születésnapjuk alkalmából.

Aján Tamás (a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke) – saját nevében – egy márványtáblát kíván ajándékozni a TF-nek, amelyen a nagy tanárelődök neveit örökítenék meg.

Élvezetes és tanulságos volt ez a diplomaosztó. Nagyon jó lenne, ha az a szellem és a lelkesedés térne vissza a TF-re, amit ezen a délelőttön tapasztalhattunk!

Fotógaléria >>>

szöveg: Nemerkényi Krisztina | fotó: Kerekes Zoltán

ARCHÍVUM