Élménybeszámoló a barcelonai női párbajtőr világkupáról

Alább Fodor Anett harmadéves, rekreációszervezés-egészségfejlesztés szakos hallgatónk írását közöljük a barcelonai párbajtőrvívó világkupáról, ahol önkéntesként dolgozott.

Március 7. és 9. között rendezték meg Barcelonában a női párbajtőrvívó világkupa egyik állomásaként a 38. Nemzetközi Barcelonai Trófeát.  Az "A" kategóriás eseményen 39 ország 198 vívója indult. A Magyarországot képviselő párbajtőrözők közül ketten a TF-en tanulnak, illetve tanultak, Kolczonay Anna és Bossányi-Jung Alexandra.

Élménybeszámoló a barcelonai női párbajtőr világkupáról

Második szemeszteremet töltöm a Barcelonai Egyetemen, és mivel magam is párbajtőrben versenyeztem régebben, így magától értetődő volt számomra, hogy valahogyan részese legyek a versenynek. Így hát önkéntesként segítettem a szervezőbizottság munkáját a három nap alatt.

Voltak, akiket jobb, és voltak, akiket rosszabb napokon ért e rangos esemény. A magyar lányok szépen meneteltek előre, bár a 64-es táblára azonban csak Révész Julianna és a világklasszis Szász Emese tudott felkerülni. A 32 között Julcsi sajnos kikapott, de Emese végig menetelt egészen a fináléig, bámulatos vívással nyerve mindegyik asszóját. Majd a döntőben sem sikerült őt megállítania orosz ellenfelének, így aranyérmet szerzett.

A vasárnapi csapatverseny programjában 26 csapat mérte össze erejét. A fináléban megint az oroszokkal kellett szembenézniük a magyaroknak. Sajnos itt már kevesebb sikerrel, de nagyon szoros küzdelemben, épphogy alulmaradva (19-18) a jól megérdemelt ezüstérmet szállította haza a Szász Emese, Révész Julianna, Tóth Hajnalka, Antal Edina összeállítású csapat.

Önkéntesnek leginkább a helybéli vívók jelentkeztek, sokan voltak közöttük, akik már évek óta rendszeresen visszajönnek dolgozni erre az eseményre. Nagyon lelkesek voltak, és könnyedén lehetett velük együtt dolgozni csapatként. A feladataink minden nap változtak, hogy többet láthassunk a versenyszervezés folyamatából. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, mert szélesebb belátást engedett a háttérmunkába, valamint unatkozni sem volt így lehetőségünk.

A vívóvilág elég pici, gyakran találkozik az ember ismerősökkel külföldön is, legyen szó közvetlen vagy közvetett ismerősökről. Így hát nem nehéz barátságokat kötni, szakmai kapcsolatokat kialakítani. Jó tapasztalatnak tekintem a versenyen való élményeimet, bár sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb jelentkezni és bekerülni a főszervezők közé.

szöveg és fotó: Fodor Anett

ARCHÍVUM