Lépéshibát már garantáltan nem csinálok! - 75 éves dr. Pavlik Gábor!

Az elmúlt napok legvidámabb válaszát egyértelműen Dr. Pavlik Gábor, a 75. születésnapját január 29-én ünneplő tanár úr (professzor emeritus, az MTA doktora) adta, aki arra a kérdésre, hogy jár-e még kosarazni a régi csapattal a TF-en, habozás nélkül így felelt: "Persze, hogy járok, de az biztos, hogy lépéshibát már nem csinálok.“  Sajátos születésnapi köszöntőnk következik az 1973. január 1. óta a TF-en tanító dr. Pavlik Gábor 75. születésnapjára.

„Reggel óta, tehát már több órája eufóriában élek: 75 éves vagyok – jelölte ki a hangulati megközelítést és a beszélgetés irányát a Testnevelési Egyetem Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének tanára, a Magyar Sportorvos Társaság korábbi vezetője, az igazi zeneértő és rajongó, valamint a magyar vízilabda-társadalom, tehát világsztárok évtizedes gyógyítója. – Meg kell becsülni ezt a kort, mert sajnos a körülöttem lévők közül - akikkel együtt jártam egyetemre, együtt vízilabdáztam - már sokan nincsenek köztünk, pedig többen közülük fiatalabbak voltak nálam.“

A doktor úr tehát ugyanolyan aktív, mint 20 éve. A TF-en és az uszodák világában mindig is maghatározó, kedvesen vibráló személyisége az évek múlásával semmit nem veszített fényéből. Most is tanít, zenehallgatásokat szervez, és annak ellenére, hogy 1983-tól 2008-ig volt a vízilabda-válogatott csapatorvosa, nem szakadt el szeretett sportágától. A 25 év kötelez: részt vesz a Kásás Zoltán által szervezett edzőképzésben, ahol az élettannal kapcsolatban érdemes rá hallgatni, s emellett az edzői licenc kiadásánál a kérdéssorok és a tudásanyag összeállításában is ő alakítja ki a tudás - stílszerűen - gerincét.

„Sok mindennel foglalkozom, szeretem, amit csinálok. Ez nem változott. Már régen, 10 éve nem kellene tanítanom, de hetente két-három alkalommal itt vagyok a TF-en. Tudománnyal is foglalkozom, mert van több PhD hallgatóm, és emellett én vagyok az egyetlen, aki a TF-en sportorvosként is dolgozom a Sportkórházzal karöltve: sérülések, igazolások kapcsán sokan megfordulnak nálam.“

Ahogy írtuk, a kosarazás még megy, de vajon mi lett a zenehallgatással? Amely egyébként 1983-ban kezdődő történet, mivel akkor kapott először felkérést Pavlik doktor, hogy tartson zenehallgatást a hallgatóknak. Mi lett azokkal a találkozókkal, előadásokkal, amelyek meghatározó élményt jelentenek évtizedek óta mindenkinek, aki egyszer-egyszer vagy rendszeresen részt vesz ezeken?

„Ne viccelj! Ezen a héten csodálatos eseményt szerveztünk Orvosok a zenében címmel a Bajza utcában, ahol két amatőr, de remekül éneklő fül-orr-gégész asszony adott elő. Nagyon jól énekeltek, az énektanáruk is profi. Sőt! Február 7-én - már most jelzem - este fél hétkor nagyszabású esemény kezdődik a Hepp Ferenc teremben az Áriától a sextettig címmel, hét énekes jön hozzánk ide az egyetemre. Érdemes lesz meghallgatni őket."

A beszélgetés lassan véget ért, mert kilenc vendég érkezett a családból a 75. születésnap köszöntésére.

De az nem lehet, hogy a vízilabdáról még ne beszéljünk, most az érdemi játékra gondolunk. Mert nem árt leírni: dr. Pavlik Gábor hat olimpián vett részt a csapattal és három olimpiai aranyérem megszerzésének volt aktív részese, nem csupán orvosként, hanem mint aki fontos statisztikákat vezette az összecsapásokon, egyszersmind jelentős lelki támasz is volt a legnagyobb sikerek, a Kemény-korszak idején.

„Járok még meccsekre, amikor tudok, de figyelembe kell venni, hogy az elmúlt években a rangadók áttevődtek vidékre, és oda már csak ritkán tudok lemenni. De ott vagyok az uszodában! Hát hogy ne lennék ott?!“

Ízlelgessük csak: 75 év. Történelmi távlat. Egy (sport)történelmi ember, tanár és orvos esetében különösen.

Isten éltesse dr. Pavlik Gábort!