A kivégzett tábornokokra emlékeztünk

Október 7-én szerencsénkre szép meleg időnk volt. Az ünneplőbe öltözött I. évfolyamos leányok és fiúk népes, 35 fős csapata izgatottan várakozott a D épület előtti területen. Ez volt az első „bemutatkozásuk” a TF-en.

A kivégzett tábornokokra emlékeztünk...

Kicsit meglepődtünk, hogy milyen kevesek voltak kíváncsiak a megemlékezésre, hiszen az elmúlt 15-20 év alatt sikerült hagyományt teremteni a TF-en, és rendszeresen telve volt az udvar, a lépcsők és a két teniszpálya körüli terület hallgatókkal és kollégákkal. Most tanáraik nélkül „kószáló” diákokat láttunk, akik így gyorsan „eliszkolhattak” az óra vége előtt…

A lelkes hallgatókat – hála Istennek -, ez nem nagyon zavarta. Az ünnepség kezdetén már „türelmetlenül” várták, mikor kerülnek sorra, hallják meg annak a kivégzett tábornoknak a nevét, akit kiválasztottak.

Az emlékezés kezdetén az „Elmegyek, elmegyek” népdal és egy vers hangjaira a hallgatók félárbocra eresztették a zászlókat, majd az eseményekre történő emlékezés következett, amelynek során a hallgató párok (volt, aki egymás mellett sétálva, volt, aki egymásba karolva, vagy kézen fogva) a keresztekhez sétáltak. A fiúk a nemzeti, a leányok a gyász-szalagot kötözték a keresztekre, majd meggyújtották a mécseseket, miközben a felolvasók a puszta tényekből és a kivégzettek utolsó szavaiból álló szöveget olvasták fel.

Dr. Radák Zsolt dékán úr és Dr. Hamar Pál általános dékánhelyettes úr koszorúzása után a Szózat eléneklésével fejeződött be a megemlékezés.

Fél 4 felé – 3 órával a megemlékezés után – még mindig égtek a mécsesek a keresztek és a kopjafa előtt. Utóbbin ott díszelgett a nemzeti színű és a TF-et jelképező kék szalag, rajta a felirattal: a TF közössége.

Reméljük, hogy jövőre többen vállalják ezt a közösséget.

szöveg: Nemerkényi Krisztina | fotó: Füstös Fanni

ARCHÍVUM