Interjú Schuth Gáborral

Mint arról már korábban beszámoltunk, Schuth Gábor az egyik legeredményesebb tudományos kutatásokat végző hallgatónk.

A másodéves humánkineziológia mesterszakos Gábor jelenleg Erasmus ösztöndíjjal tanul a Sunderlandi Egyetemen, épp vizsgaidőszakát tölti.

Interjú Schuth Gáborral

TF: Pontosan mit is tanulsz Angliában?

SG: A Sunderlandi Egyetemen a „Sport and Exercise Sciences” MSc programon veszek részt. Ezzel párhuzamosan végzem a TF-en a humánkineziológia mesterképzést.

TF: Mennyire lesz sűrű a kinti vizsgaidőszak?

SG: Ott kicsit más a szemeszterek felépítése. Három modulom van ebben a félévben: kutatásmódszertan, biomechanikai és élettani mérések, valamint sportpszichológia. Minden modul esetében hetente egy elméleti és két gyakorlati óra van, ezeket egészíti ki az egyénileg feldolgozandó tananyag. Ezekre a modulokra kell íni egy-egy 10-20 oldalas beadandó dolgozatot a tudományos cikkek kritériumainak megfelelően, emellett egy vizsgám van. Eddig két beadandó dolgozattal végeztem.

TF: A követelményeken kívül mennyiben más a kinti oktatás?

SG: A biomechanika labor majdnem akkora, mint a TF Atlétika Csarnoka, modern gépekkel felszerelve. A képzés sokkal gyakorlatiasabb, a legtöbb alapszakos hallgató tudja, vagy legalábbis bátran meri használni az igen drága műszereket. Az MSc-s csoportban nyolcan vagyunk, nemzetközi a csapat: van nigériai, új-zélandi, német, angol és ausztrál csoporttársam is.

Érdekes, hogy Angliában jóval nehezebb a mérésekhez megfelelő alanyokat találni, hiszen az ottani hallgatók motorikus képességei gyengébbek az itthoniakénál. Ráadásul egy nagyon szigorú etikai engedélyeztetésen is át kell esnie a kutatásoknak a kezdetekkor. Ebben sokkal szigorúbbak kint, mint itthon.

TF: Mit kutatsz Angliában?

SG: Elsősorban a preventív teljesítményfokozás érdekel, azon belül is a térdsérülések megelőzése. Különböző ugrásokból való leérkezések közben vizsgáljuk az izmok aktivációját, a térd mozgását, illetve a férfiak és a nők közötti különbségeket. Három alapszakossal végezzük a kutatásokat, akiket a témavezetőm rám bízott. A szakdolgozat mellett cikket is szeretnénk írni az eredményekből.

TF: Ezzel párhuzamosan itthon is kutatsz?

SG: Igen. Témavezetőmmel, Dr. Tihanyi Józseffel éppen a tavasszal befejezett kutatásunkból írjuk a cikket, illetve kollégáimmal, Hegyi Andrással és Péter Annamáriával a labdarúgók térdsérülés-megelőzési lehetőségeit vizsgáltuk.

TF: Ezt hogy kell elképzelni, ezeket távmunkában csinálod?

SG: Igen. A vizsgálat megtervezése, a protokoll pontosítása az én feladatom volt. Kollégáim elvégezték a méréseket, majd a nyers adatokat én is megkaptam, így az adatfeldolgozást Angliában is tudom végezni. Az eredményekből írt absztraktot elfogadták a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által rendezendő sérülésmegelőzéssel foglalkozó konferenciára, amelyet áprilisban rendeznek Monacóban.

TF: Kilátásban vannak még egyéb konferenciák is a közeljövőben?

SG: Két konferencián szeretnék még részt venni a nyáron, ez azonban elsősorban anyagi tényezőktől függ.

TF: Hogy történik ezeknek az utazásoknak a finanszírozása?

SG: Szerencsére az eddigi konferenciákon való részvételemhez kaptam segítséget a Magyar Sporttudományi Társaságtól, a Campus Hungary-től, illetve az Egyetem Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programjától is, amelyet ezúton is köszönök.

TF: Az anyagi segítséget tehát több program biztosítja. Az erkölcsi, illetve a tudományos segítségért kiket illet köszönet?

SG: Örülök, hogy lehetőség nyílik most köszönetet mondani, mert erre kevés alkalom adódik. Mindenekelőtt a családomat emelném ki, akik mindig támogatnak. Jelenlegi témavezetőm, Dr. Tihanyi József mellett Dr. Ökrös Csabát, a Sportjáték Tanszék docensét említeném, vele kezdtem el a tudományos kutatásokat. Ez alapszakos másodéves koromban volt. Akkor még kézilabda mérkőzések elemzésével foglalkoztam. Ugyan ettől már kissé eltávolodtam, de Ökrös tanár úrnak rengeteget köszönhetek. Szintén hálával tartozom Dékán úrnak, Dr. Radák Zsoltnak is, aki a Kerpel-Fronius Programban a mentorom, vagyis támogat, tanácsokkal lát el. És természetesen nagy köszönettel tartozom a Biomechanika, Kineziológia és Informatika Tanszék valamennyi munkatársának az elmúlt években nyújtott segítségért, hiszen velük dolgoztam.

TF: Nem keveset, úgy tűnik. Mivel töltöd a vélhetően nem túl sok szabadidődet?

SG: Angliában konditerembe járok, focizom, illetve újabban kipróbáltam a squash-t. Ezen kívül sokat utazgatunk a többi külföldi hallgatóval. Körülbelül száz Erasmusos és egyéb cserediák van kint. Ezek mellett járunk a Sunderland Premier League-mérkőzéseire is. A klub és az egyetem között ugyanis partnerkapcsolat van, így szoktak küldeni jegyeket a meccsekre.

TF: Az elmondottak alapján élvezed a kint létet. Adódik a kérdés, hogy meddig szeretnél maradni.

SG: Szeretném kint is megszerezni a mesterdiplomát. Ez a tavaszi félév teljesítésén kívül a szakdolgozat megírását jelenti. Ez azt jelentené, hogy lenne egy angol diplomám is.

TF: A TF-es mellett.

SG: Így van. Itthon júniusban van az államvizsga, bár még át kell gondolnom, hogy tudom összeegyeztetni a tavaszi félévben a két képzést. Csúszni itthon semmiképpen sem szeretnék. Mindenekelőtt ezt a vizsgaidőszakot szeretném jól teljesíteni. Aztán meglátjuk, hogy a jövő mit hoz, szerencsére több lehetőség közül választhatok.

TF: Akkor sok sikert kívánunk a vizsgaidőszakhoz, illetve a tudományos munkákhoz, és köszönjük szépen, hogy a feszített program ellenére időt szakítottál az interjúra.

SG: Köszönöm szépen a jókívánságokat és a lehetőséget is.

Bardocz-Bencsik Mariann

ARCHÍVUM