"Tanítani az egy csodálatos dolog"

Verbényi Józsefet több szál is fűzi a TF-hez.

Tanulmányait 1942-ben kezdte intézményünkben, de katonai szolgálat és hadifogság miatt csak 1947-ben fejezte azt be. Több sportágban is kiemelkedőt nyújtott: 1947-ben Párizsban, az Universiádén képviselte a TF-et.

Verbényi interjú

Az 1956-os szabadságharc és forradalom 12 napja alatt a TF Forradalmi Bizottságnak tagjaként a kollégiumban rekedt vidéki hallgatók élelmezését segítette, és higgadt magatartásával óvta őket. 1957-ben letartóztatták, bántalmazták, majd internáló táborokban tartották fogva. Szabadulása után eltiltották a sporttolástól és az oktatástól is. Csak sokévi fizikai munka után sikerült újra tanári állást vállalnia.

Az idén 90 éves tanár urat telefonon értük el és kérdeztük.

tf.hu: Mi a véleménye a TF önállóvá válásáról?

V. J.: Rettenetesen örülök annak, hogy a TF ismét önálló lett. Csak hírből hallottam azokról a problémákról, amiket a Semmelweis Egyetemmel történt "közösködés" okozott. Nem az a fontos, hogy gazdaságilag lett önálló a TF, hanem hogy talán visszanyerheti azt a nimbuszát, amit az 1925-ös alapítása óta szinte töretlenül megtartott, és amiből sokáig táplálkozott.  Az akkori Európában és a világon is egyedülálló intézmény óriási presztízsre tett szert. Mindenütt elismerték és tárt karokkal várták az itt végzetteket. Azóta ez a nimbusz bizony csökkent, és úgy tűnik, hogy ma Európában a Kölni Sportfőiskola – ha csak elméleti szinten is –, de megelőzte a TF-et. Ennek persze oka lehet a pénzhiány, ami bizonyos fejlesztéseket lehetetlenné tett a TF-en.

A most önállósult TF-nek profilt kellene váltania, és a hangsúlyt ismét elsősorban a testnevelő tanárképzésre kellene helyeznie a vezetőségnek. Ezzel megint óriási hírnévre lehetne szert tenni, ledolgozva az elmúlt évek hátrányát, például a Kölni Főiskolával szemben. Természetesen az edzőképzés is fontos kell, hogy maradjon, de ne az domináljon.

tf.hu: Hogyan tartja karban egészségét Tanár úr?

V. J.: Nem szívesen beszélek a bajaimról. Ebben a korban ezek már előfordulnak. Sajnos, az elmúlt 5 évben nem nagyon tudtam elhagyni az otthonomat, a szívem nem működik már tökéletesen és érszűkületi problémáim is vannak.

tf.hu: Egyik "szerelméről", a kosárlabdázásról kérdezném.

V. J.: Jaj, az nagyon hiányzik. Ez volt életem egyik értelme, az egyik mániám. Természetesen követem ma is a kosárlabda eseményeket, ezt nem tudom kihagyni.  A családomat is "megmérgeztem" a kosárlabdázással: a család minden tagja, a feleségem, a fiam, a menyem, az unokám, valóban az egész család elkötelezett a kosárlabdázás mellett.

Verbényi József ebben a sportágban "teljesített a legjobban". Amikor 1947-ben a TF-re került, a sportpszichológia mellett a kosárlabdázást oktatta. Ő írta az első TF-es tankönyvet is a kosárlabdázásról, Páder Jánossal közösen. Ő volt az egyik legfelkészültebb edző és kosárlabda szakember. Egész élete során népszerűsítette ezt a labdajátékot. Volt, hogy egyszerre játszott a bajnokságban, miközben 2-3 másik csapatnál edzősködött.

V. J.: A másik sport, amit minden családtagomnak megtanítottam és átadtam, az a síelés. Sokat jártunk síelni a téli időszakban. Ezt is minden családtag űzi a mai napig! Nagyon szeretem a természetet, sokat kirándultunk vagy másztuk a hegyeket, például Erdélyben.

Az idei tanévnyitón a megbízott intézményvezető - Sterbenz Tamás - a tanár úr könyvéből olvasott fel részleteket. Ez a könyv Verbényi József 90. születésnapjára jelent meg. Bár a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége volt tanítványai, kollégái, barátai visszaemlékezéseiből szeretett volna összeállítani egy kiadványt erre az eseményre, de amikor kezükbe került az "ünnepelt" gyöngybetűkkel írt kéziratos visszaemlékezése, úgy döntöttek, hogy inkább azt adják ki. A "Tanultam, tanítottam, tanulom" című könyv olvasása során egy kivételes emberi tulajdonságokkal rendelkező, a sportot igazán kedvelő és sok ágát magas szinten űző ember képe bontakozik ki. Érdemes mindenkinek elolvasnia!

V. J.: A harmadik mániám a tarokk játék. Ezt még a nagymamámtól tanultam és örököltem. Ezt a mániámat is átvette tőlem mindenki, ma is fontos tevékenység a családban.

Lehet, hogy ennek a játéknak köszönheti Verbényi József teljes szellemi frissességét is, aki mind a mai napig tanulmányokban írja le gondolatait.

Tanár úr nagy örömmel vette megkeresésünket, és osztotta meg velünk a TF-fel kapcsolatos gondolatait, és akinek egyik hitvallásszerű mondata lett eme cikk címe is.

Köszönjük Tanár úr, és jó egészséget kívánunk!

ARCHÍVUM