Látjátok feleim, mik vagyunk, íme... (MOM)

Hallgatóink, Berdán László ás Takács Bence  nagy sikerrel léptek fel 2003. október 28-án - a László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület meghívásának eleget téve - a MOM Színháztermében a "Látjátok feleim, mik vagyunk, íme..." című zenés irodalmi estünkkel.

Tulajdonképpen az április 11-i, Költészet Napján a TF Dísztermében előadott estünk sikerének eredménye volt ez a meghívás, de talán mégis több. Az Egyesület legutóbb június 17-én, Wass Albert estünkkel látta vendégül őket, s talán azon est hatalmas sikere is hozzájárult a mostani meghíváshoz.

A korábbi sikerek azonban nem ismétlésre, hanem változtatásra, az előadás még jobbá tételére ösztönözött mindenkit. Na, persze a környezet is: hiszen itt színpadról volt szó, amely azért mégis csak más!

A kísérő zenekar összetétele is változott: a csellóduó egyik tagja helyett Palojtay Erzsébet brácsás lépett színre, aki nem csak személyében, de hangszerével is új színt hozott az estbe. A kíséret felépítése most egységesebb volt: az estre komponált dallam szépen végigkísérte az előadást, vissza-visszatérő dallamával. Közöttük, pedig zseniális zenei betéteket hallhattunk.

Látjátok feleim, mik vagyunk, íme… (MOM) (TF műhely)

Sok szempontból formabontó volt a nagyon jól felépített előadás. A különböző helyszínek, a zenei kíséret, a színpad osztása, a kifüggesztett és kivetített képek, mind-mind jól szétválasztották, ugyanakkor össze is kötötték az egyes részeket, és egyszerre nyújtottak hang és vizuális élményt a hallgatóságnak.

Bár összességében végig magas színvonalú volt az előadás, voltak kiemelkedő csúcspontok is: gondolok itt Takács Bence Buda Ferenc: Himnusz haza versmondására, Berdán László Radnóti: Nem tudhatom versére (zenei kísérettel).

Takács Bence Buda Ferenc versét adja elő.

Berdán László Radnóti Miklós versét szavalja.

De említhetném Bence Szentmihályi versét (Térdre magyar), ahol a zene tökéletes összhangban volt a vers mondanivalójával, vagy a végső Jókai Anna: Ima Magyarországért című verset, amelyet közösen mondtak el, s amelyben a zenei kíséret hangzásában tökéletes zárást adott az egész estnek.

Befejezés

Az esten elhangzó versek kemény szellemi teljesítményre ösztönözték a szereplőket, így nem csoda, ha némely vers esetében egy-két sor kimaradt. Összességében azonban ez nem befolyásolta kitűnő teljesítményüket.

A közönségről is érdemes szót ejtenem: ritka adománya volt az estnek a közönség azon érzékenysége, amellyel az első pillanatban rájött, hogy itt az egész est nem más, mint egy folyam. Senki sem tapsolt közbe a versek, vagy zenei betétek után, szinte lélegzetvétel nélkül követték végig a valóban nagyon szép este mintegy másfél óráját, ahogy azt előre el is terveztük. A végén viszont vastapssal köszöntötték őket.

Az utána történő beszélgetések, illetve a későbbi visszajelzések, pedig egyértelműen azt mutatják, hogy jól sikerült a fellépés és hogy folytatni kell ezeket az esteket. A két hallgató már nevet szerzett nem csak a TF-nek, de önmaguknak is: már jegyzik őket.

(szöveg: Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina)

ARCHÍVUM