Nívós úszóedzői konferencia

December elsején a pótszékek és a lépcsők is megteltek a TF Aulájában, ahol a Magyar Úszó Szövetség vezetői és az élvonalba tartozó hazai szakemberek - köztük Úszás, Vízi- és Küzdősportok Tanszékünk tanárai – tartottak előadásokat.

Elsőként Gyárfás Tamás, a MÚSZ elnöke a nemzetközi sportdiplomáciai sikerekről beszélt: miután a hallgatóság megtekintette a 2021-es világbajnokság elnyeréséről készült filmet, Elnök úr elmondta, hogy ennek a hatalmas eredménynek a hazai szakemberek és versenyzők produkciója jelentette az alapját. „Az is a sportdiplomácia része, hogy itthon is megmutassuk magunkat, a sportágfejlesztési programmal, a szakemberek megbecsülésével, a versenyzők támogatásával, az ilyen konferenciák szervezésével” – mondta Gyárfás Tamás.

Ezután dr. Szabó Tünde, a MÚSZ főtitkára tartott rövid áttekintést a nemrég indult sportágfejlesztési programról, amelynek főbb alappillérei a hét régióban folyó akadémiai képzési rendszer, a „Minden gyerek tanuljon meg úszni!” program, a régebb óta jól működő, fiatalok számára kiírt aranyjelvényes program, a versenysport támogatása, valamint a létesítményfejlesztés. Külön kiemelte a TF uszoda-felújításának szükségességét, amelyre a központi költségvetés biztosít anyagi keretet. A munkák megkezdéséhez már csak a tulajdonos, a Semmelweis Egyetem, hozzájárulása hiányzik.

Kiss László szövetségi kapitány ezekkel a szavakkal kezdte előadását: „Az úszóedző a semmiből mindent varázsol, hiszen örök életére vértezi fel a gyereket, és egy életre eldöntheti, hogy az ifjú miként viszonyul a sportoláshoz, az úszáshoz.” A mester az edzői hivatásról így szólt: „A napi hat és fél órás együttlét olyan érdekközösség, ami talán még egy házasságban sincs meg, hiszen mindkét fél azt szeretné, hogy a versenyző a csúcsra érjen, és ezért mindent e célnak rendelnek alá.”

Dr. Sós Csaba, Úszás, Vízi- és Küzdősportok Tanszékünk vezetője „kitett” néhány figyelmeztető-táblát is: „Látszik, hogy végre kiemelt helyzetbe került a magyar úszósport, mert jókedvűek az edzőink. Annyit egyébként senki nem dolgozik ebben a szakmában, mint az úszóedző, de vigyázni is kell, hiszen amint odaér a medencepartra, valami enzim lebomlik nála, és nagy örömmel elkezdi terhelni a gyerekeket.” Sós doktor egyik tanítványa kutatását idézte, amelyből kiderül, hogy az elmúlt időszakban a tanítottakhoz képest serdülő- és ifikorban jóval többet edzettek egy sor magyar műhelyben, így a megannyi korosztályos sikert nem mindig követték felnőttkori remeklések. „A régióvezetőknek nagyon kell figyelniük arra, hogy ne váljon parttalanná a mennyiségi munka” – figyelmeztetett a tanszékvezető. Sós Csaba előadása második részében a megfelelő táplálékkiegészítőkre hívta fel a figyelmet.

Kiss Miklós, a konferenciák állandó szereplője videókkal illusztrálva beszélt arról, hogy milyen az ideális mellúszó-lábtempó. Az idős mester jelezte a fiatal trénereknek, nem szabad mindent átvenni a külföldiektől, az újabban hódító „szűkített mell-lábtempó” ugyanis bizonyítottan 14 százalékkal csökkenti a tolóerőt. „Mellúszásban is nagyhatalom vagyunk, évtizedek óta, maradjunk a saját módszereinknél” – szögezte le Egerszegi Krisztina egykori felfedezője.

Széles Sándor Gyurta Dániel „felépítését” mutatta be egészen a kezdetektől. Mint mondta, annak idején Széchy Tamás azzal bízta meg, hogy kezdjen el dolgozni olyan gyerekekkel, akiknek mindent ők tanítanak meg. A Verrasztó-testvéreket, Molnár Ákost, majd Gyurta Dánielt felvonultató csoportnál a technikán és a hajlékonyságon volt a hangsúly a legelejétől fogva. Széles így fogalmazott: „Egy-másfél évig stopper sem volt a kezemben, mindent a technikára fektettünk, és a versenyeken így is gond nélkül értünk el jó eredményeket. Jó technikával a nagyobb mennyiségű munkát sokkal könnyebb elvégezni, mint rosszal feleannyit.” A mesteredző szerint alapvetően a vízben dőlnek el a dolgok, azaz produkálhat valaki kiemelkedő állóképességi eredményeket a futópadon, ha egy merev vállízület miatt igen hamar besavasodik a medencében. Végül elárulta, mire jutott Gyurta Dániel sokat emlegetett, 2005-2006-os visszaesését illetően: „Végigvettünk sok mindent, ám ahogy Széchy Tamás mondta, lehet hablatyolni százféléről, mindig van egyetlen igazi ok. Daninál ez az volt, hogy tizenöt évesen nem fejeződött be a fizikai érése. Rosszabb lett a fajsúlya, és idő kellett ahhoz, hogy visszahozzuk a víz felszínére. Ez sikerült, még ma is messze ő úszik a legmagasabban a nemzetközi mezőnyben, bár nem neki a legjobb a fajsúlya a nagy összevetésben.”

Nagy várakozás előzte meg Shane Tusup előadását, amelyet versenyzője-felesége, Hosszú Katinka tolmácsolt. Az ifjú amerikai tréner elgondolkodtató okfejtésének legfontosabb eleme az volt, hogy az azonnali eredmények hajszolása miatt mindenki hajlamos rövidebb utakat keresni, ez viszont behatárolja a hosszú távú lehetőségeket. Ábrákkal illusztrálta, milyen tévutakra visz ez a magatartás, majd arra a következtetésre jutott, hogy miközben rengeteg időt és pénzt fektetünk a legfiatalabb generációk képzésébe, nem szabad elfeledkezni a versenyúszókról sem. „A magyar edzésrendszer garantálja a kiváló felkészítést, azt viszont látni kell, hogy túl sok sportolót veszítünk el abban az időszakban, amikor valaki kiöregszik a juniorcsapatból, de még nem tud bekerülni a felnőtt válogatottba. Ehhez ugyanis vagy „A” szintet kellene úsznia vagy legyőznie egy világklasszist. A fiatal úszó ráadásul épp ebben az időszakban kerül a legkeményebb kihívások elé is, hiszen döntenie kell: marad versenyző, megpróbál egy magasabb szintre lépni, vagy inkább a tanulásra és a civil pályakezdésre szavaz. De ott az újabb kérdés, hogyha mégis az úszást választja, vajon támogatják-e még a szülei, és így tovább.”

A délelőtti, filozofikusabb előadások után délután a szakmai kérdéseké volt a főszerep. Kovácshegyi Ferenc, a Gyurta Dánielt felkészítő edzői csapat tagja arról beszélt, mennyire megváltoztak a szárazföldi tréningek, hiszen ma már a nyolcvanas évek elején használt erősítő eszközökből szinte semmi sem maradt, és az erre fordított idő is a felére csökkent. Törös Károly utánpótlás-kapitány két TF-hallgatón mutatta be a nyújtás (stretching) legfontosabb, és a mai napig nélkülözhetetlen technikáit. Pecsics Zsuzsa az edzői hitvallásról mesélt 40 év tapasztalatát összegezve. A magas szintű empátiával és emocionális elemekkel dúsított előadás az egyik legnagyobb sikert aratta.  Fehérvári Balázs a versenyzők felkészítésében bekövetkezett trendváltozásokat szemléltette azzal, hogy míg Verrasztó Zoltán a nyolcvanas években Széchy Tamás keze alatt 4:24-et tudott 400 vegyesen, addig fia, Dávid negyed századdal később már 4:11-nél tart. Virth Balázs a 10-14 éves korú úszók felkészítéséről értekezett.

Házigazda rendezőként dr. Tóth Ákos rendkívül színes és szuggesztív előadást tartott az úszásoktatás pedagógiai értékeiről. Kiemelte, hogy az úszásoktatás lényege nemcsak egy bizonyos mozdulat, levegővétel, karmunka megtanítása, hanem pedagógiai ráhatással pozitív személyiségjegyek fejlesztése a gyermekekben, s úszásoktató-pedagógusként pozitív viselkedés- és cselekvésminták kialakítása bennük.

szöveg: Dr. Sós Csaba | fotók: Szaka József

[nggallery id=207]

ARCHÍVUM